Cirill és Metód keze nyoma Zalavárról?
A szláv kultúra számára mondhatni kegytárgy értéke lehet annak a néhány hete Zalaváron talált cseréptöredéknek, amelyen egy glagolita írással készült feliratrészlet olvasható – nyilatkozta lapunknak Szőke Béla Miklós régész, az MTA Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa, aki 15 éve vezeti a zalavári ásatásokat. Jelenleg ugyanis ez látszik a legrégebbi szövegnek, amelyet a glagolita ábécé betűivel írtak le. Mindössze négy jel: két és fél betű és egy kereszt. Még az is elképzelhető, hogy Cirill vagy Metód keze vonását őrzik, jegyzi meg az archeológus. Forrás: NOL / Csordás Lajos
Zalavári romok
A glagolita írást a görög kurzív írás betűi alapján, de új jeleket is alkalmazva, a morvák megtérítésére rendelt két bizánci szerzetes, Konstantin (Cirill) és testvére, Metód alkotta meg a 860-as években. Ez időben jártak az egykori Pannónia területén is: 866-867-ben éppen Mosaburgban, a mai Zalavár helyén állt erősségben. A mocsarak által jól védett település a Karoling-birodalom legkeletibb grófságának székhelye volt, amely Német Lajos frank uralkodó jóvoltából a 840-es évektől Priwina („Pribina”) és fia, Chezil („Kocel”) birtoka lett.
Itt épült fel az akkori Ke-let-Közép-Európa legnagyobb temploma, a Hadrianus mártír tiszteletére szentelt, s egyben a vértanú holttestét őrző zarándoktemplom. Alapjait az 1980-as években Cs. Sós Ágnes vezetésével tárták fel. A városka 872-ben érseki székhely lett, s itt élt a pápa által kinevezett pannóniai érsek: Metód, aki testvérével együtt az ószlávot a liturgia nyelvévé tette. A most talált glagolita felirattöredék tehát valószínűleg Cirill és Metód itteni tevékenységének vagy Metód érsekségének idejéből való lehet – véli a régész.
Mint mondja, Zalavár egy természetes, szigetszerű kiemelkedésre épült a mocsarak között, s három nagyobb részből állt: egy erődített udvarházból, egy központi fekvésű egyházi részből, ahol a zarándoktemplom is volt, s egy lakónegyedből, a suburbiumból. Az épületek többsége fából készült, egyebek közt az érseki rezidencia is, amelynek maradványait 2000 és 2007 között tárták fel. A glagolita feliratot rejtő cserépdarab az udvarházat és az egyházi körzetet egykor elválasztó, 3 méter mély árokból került elő, annak is a legaljáról. A fölötte levő rétegek tanúsága alapján a 870-es éveknél későbbre nem keltezhető. Az eddig ismert glagolita feliratok márpedig a X-XI. századból valók, ezért különleges lelet a zalavári.
A korsóból vagy palackból származó töredék feliratán az „izse” és az „on” betű látható tisztán. Olvasatuk: „io”. Ez akár egy név részlete is lehet. Egyelőre nem eldönthető, hogy pontosan milyen nyelven íródott. Nyilván segítséggel lehetnek majd a megfejtésben a cirill írást használó országok kutatói. Az orosz tudományos akadémia történeti intézetéből már jelezték is érdeklődésüket.
