Magyarrá lett az ige – Pesti Mizsér Gábor művének reprintje

Gyakran feledjük, hogy a XVI. század elején az írásbeliség Európában csaknem kizárólag a latin írásbeliséget jelentette. Az előkelő latin (deák) nyelv azonban már senkinek sem volt anyanyelve. Csak kevés nemzeti nyelv rendelkezett írásbeliséggel, és ezek sem mindig voltak alkalmasak elvont gondolatok kifejezésére. A közember számára szinte csodaszámba ment, hogy az elröppenő szavak foglyul ejthetők egy könyv lapjain. A keresztények túlnyomó többsége írástudatlan volt. A latin írásbeliségben járatlanokat idiota-nak nevezték, az üdvözülés szempontjából azonban nem voltak hátrányos helyzetűek.

Pesti Gábor széles látókörű tudós volt, a magyar nyelvű irodalom művelésének első öntudatos hirdetője. A humanizmussal Budán ismerkedett meg. Papnak készült. Gyakran fordult meg Mátyás király bibliotékájában. A mohácsi csata után kimenekített a könyvtárból egy kódexet, amely Janus Pannonius epigrammáit tartalmazta. 1536-ban Singreniusnál adta ki Aesopus fabuláit, ugyanitt jelent meg 1538-ban hatnyelvű szótára (Nomenclatura sex linguarum, Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae et Germanicae).

Pesti Gábor műve a Biblia négy evangéliumát tartalmazza. Nyomtatásban először Bécsben jelent meg a mohácsi csata után tíz évvel, 1536-ban. Ez volt az evangéliumok első magyar nyomtatott változata. Huszonhét példánya maradt ránk, melyek a nagy könyvtárak féltve őrzött kincsei. Pesti Gábort hol a katolikus, hol a protestáns bibliafordítók közé sorolták. A mérsékelt Rotterdami Erasmus híve volt, ezért nem csatlakozott a reformációhoz.

A most közreadott reprint kiadás szövegét Jenei Béla gondozta. Pesti Gábor fordítása tiszta, világos fogalmazású szöveg, Erasmus útmutatásai és bibliafordításai alapján készített humanista mű. Ez a könyv őrizte meg számunkra az első nyomdaábrázolást; az L betű iniciáléjában egy nyomtatóműhely található. Az 1536-ban kiadott művet csak a régi nyomtatványok szövegének olvasásában járatos személyek tudják folyékonyan olvasni, ezért a szövegkiadás során a régi és szokatlan hangjelölést Jenei Béla modernizálta, de a korabeli szavakat, szófordulatokat változatlanul hagyta. Így a régi hangjelölésben nem járatos olvasónak nem kell a betűk silabizálásával foglalkoznia. Pesti Gábor bibliafordítása a magyar nyelvi központi, pesti nyelvjárásában készült, míg Sylvester Jánosé (1541) szombathelyi vagy sárvári í-ző nyelvjárásban, Károli Gáspáré (1586) pedig Tisza-vidéki vagy felső-magyarországi e-ző nyelvjárásban.

A reprint kiadás tipográfiája követi a korabeli könyvét, felhasználja az eredeti kiadás díszítő elemeit és iniciáléit. Évtizedek után ez az első könyv, amely felvágatlanul kerül forgalomba. A több évszázados gyakorlathoz hasonlóan az olvasónak magának kell felvágnia a nyolcadrét hajtott ívekre nyomtatott könyvet.

A könyv bemutatója: Budapest, Egyetemi Könyvtár, 2009. június 3., szerda, délután 3 óra.