Ad fontes – vissza a forrásokhoz – Megnyílt Polgár Rózsa kárpitművész kiállítása a Fasorban

Az alábbiakban Aradi György gondolatait közöljük:

AD FONTES –

VISSZA A FORRÁSOKHOZ 

Polgár Rózsa Kossuth díjas és Munkácsy-díjjal elismert kárpitművész kiállítását ezzel a címmel hirdettük meg itt a Fasorban. A spanyol és német humanisták által felfedezett kifejezés az eredeti, azaz a tiszta forrásokhoz visszatérés igényével fordul a múlt értékei felé. A Vulgata 41. zsoltárfordítása adja a lelőhelyet, amit szép magyar éneksoráról ismerünk leginkább: „Mint a szép hűvös patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem Istent úgy óhajtja, És hozzá fohászkodik.”.

Ad fontes – vissza a forrásokhoz.

Művészi értelemben vissza a görög, az antik ideálokhoz. Szellemi és vallási értelemben ez a nézőpont jelenti a hagyományok egymásra rakódó élmény és tapasztalati világával szemben visszatérést az eredeti forráshoz. A kezdethez. A próféták eleven tanúságtételéhez és a Jézusi jóhír hordozóihoz, az apostolok hitvalló műveihez, vissza az eredeti héber és görög nyelvű szent iratokhoz.

Az írásosság sokrétű szövetéből így kerülhet előtérbe az igazi revelációval ható kincs, az élet Igéje, mely az élet Istenére és saját végső valóságunkra mutat.

Humanizmus és reformáció így talál rá arra, amit kései utódokként mi magunk is keresünk: a tiszta forrásoknál való üdítő találkozást.

Túl szövegek szövetén ma a megelevenítő eredőkhöz, a tiszta forrásokhoz hívogatás Polgár Rózsa kárpitművész alkotásain keresztül lehetséges. Rajtuk keresztül kapunk hűsítő, magas művészeti igényű letisztultságot, életre bátorító hitvallást.

A szövőszék engedelmesen formálja képpé Polgár Rózsa művészetében azt a mély gondolatiságot, amelyben saját családi és nemzeti sorsfordító események csomósodási pontjaiban, gyűrődéseiben születik egy letisztult fali kárpitot, vagy éppen egy plasztika, amelyben közénk érkezik az „Élet kenyere” mélyre hajlómegtöretésében. 

Ad fontes – vissza a forrásokhoz.

Polgár Rózsa Kossuth díjas művészt a legsajátosabb értelemben sajátunknak is tekintjük itt a Fasorban. Hiszen életrajzi értelemben is igaz ez a visszatérés a kezdethez. Jelenti életében azt a gesztust, amellyel megözvegyült édesapja éppen ebbe a gyülekezetbe, és annak otthont, szellemi javakat kínáló szeretetébe terelgeti fiatal lányként. Minden bizonnyal ez az a hely, ahol drámai események nyomán szemléletben, szerelemben, nővé, hitvessé, anyává, alkotó szellemmé válásban otthona volt és van ma is. A máig aktív és nagyívű alkotói életpálya most tehát itt mutatkozik meg – először nyilvános kiállítás keretében- a forrásvidékül is szolgáló fasori gyülekezetben.

Köszönjük, hogy művésznő ilyen közvetlen módon is megajándékoz bennünket alkotó gazdagsága kincseivel.  

A most kiállított hat alkotás a már megszokott, gyülekezeti termünket az újraszentelés óta díszítő kárpittal egy térbe kerül, amely a húsvéti fénnyel utat nyitó kárpit-keresztre vonja tekintetünket. 

A látvány-látomások és képi gondolatok, szimbólum erejű kárpitok finom szövetei októbertől decemberig, reformáció hónapjától az értünk emberré lett ünnepéig, ádventig hirdesse az örök érvényű üzenetet:

Ad fontes – jó megmerülni, töltekezni a tiszta és zavarosság nélküli vizek közelében.

Ezért: vissza a forrásokhoz.

Polgár Rózsa Kossuth-díjas kárpitművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tagjának kiállítását ezennel megnyitom.