Zséda: "Valaki fentről fogja a kezem és vigyáz rám!"

- November elején jelent meg új nagylemezed, a Rouge és eléggé elfoglalt vagy az utóbbi napokban, a vidéki szereplések, bemutató koncertek miatt. A sok rohanás közepette tudsz azért készülni az ünnepekre, a karácsonyra is?

Zséda: - Valóban nagyon sokfelé hívnak, azon túl is, hogy zajlik az új albumom lemezbemutató turnéja. A karácsony számomra az év legszebb időszaka, nagyon szeretem azt a hangulatot, ami körül lengi, ami már hetekkel az Ünnep érkezése előtt eluralkodik rajtam. A decemberi koncerteken van egy blokk, amelyben ezt a hangulatot szeretném átadni az embereknek. Szeretném, ha meglátnák a karácsony igazi arcát, és a csodával a lelkükben készülnének az Ünnepre. Részemről minden szabad percemet megragadom, hogy idén igazi varázslattal lephessem meg a családot Szenteste. Bújom a szakácskönyveket, díszítem a lakást, és bizony gyűlnek a csomagok is a fa alá.

- Hogyan szoktátok megünnepelni a karácsonyt?

Zséda: - Eddig minden évben anyukám volt az ünnep fő ceremónia mestere, most azonban szeretnék mindent magam elkészíteni. Ez lesz az első karácsonyunk, amit hármasban töltünk majd a férjemmel, és a kisfiammal. Nagyon készülök rá, szeretném, ha minden csodásan tökéletes lenne. Az a legszebb ebben az Ünnepben, hogy az emberek megállnak néhány napra, és csak azokra figyelnek, akik igazán fontosak számukra. Megszűnik a külvilág, csend és béke költözik az otthonokba. 

- Mi volt a legszebb ajándék, amit kaptál?

Zséda: - Mindig azok az ajándékok hatnak meg igazán, melyeken érzem, odafigyelés, törődés áll mögötte. Ellesett mondatok, melyekből az illető tudta, mi a titkos vágyam.

- Egyre sokoldalúbb szereplési lehetőségeket kapsz, elég fárasztó lehet az ezeknek való megfelelés, mégis mindig sugárzol, láthatóan harmóniában élsz magaddal és a környezeteddel egyaránt. Hogyan kapcsolódsz ki?

Zséda: - Azt csinálhatom, amit szeretek. Én nem is értem azokat, akik folyton fáradtságról, fásultságról panaszkodnak. Ennél nagyobb ajándékot a sorstól nem is kaphattam volna, talán ez a boldogság az, ami erőt ad a napi küzdelmekhez, mert azok azért vannak. Csak nem hagyom, hogy felém kerekedjenek. A legjobb kikapcsolódás mostanában, ha otthon lehetek a családommal. Ilyenkor nem is nagyon vágyom sehová. Ha pihenésre vágyom szeretek különleges helyekre utazni. Hosszútávon nem az én műfajom a tengerparti homokban való semmittevés. Ilyenkor jobban szeretek sétálgatni, felfedezni, megismerni azt a világot, ahol vendégeskedem. Ha csak rövid időm van kikapcsolódni, egy jó film, vagy könyv mindig jöhet.

- Egy ilyen tehetséges művésznő, mint te befolyásoló erejű az emberek között. Gondoltál már arra, hogy mire kaptál talentumot? Mit akarsz üzenni, amikor énekelsz? 

Zséda: - Amikor énekelek elsősorban szórakoztatni szeretnék, érzéseket adni a közönségnek. Közszereplőként úgy érzem, kötelességem tenni az emberekért, hiszen így tudom meghálálni azt, hogy énekelhetek. Az új albumomra felkerült egy dal, Ajtók mögött a címe, melyben a családon belüli, nők elleni erőszakra szeretném ráirányítani a figyelmet. Segíteni azoknak a nőknek, akik a legfájóbb pofonoktól szenvednek nap mint nap. Reményt adni, megmutatni nekik, hogy igenis joguk van a normális élethez, hogy nem kell ennek így lennie. Szeretnék melléjük állni, hátha így többen észreveszik a problémát, és hamarabb lesz megoldás.

 - Liv Ullmann naplójegyzeteiről beszéltél egy Nők Lapjás interjúban. Nagyon szereted a könyvét, mondtad, és idézted: „A hit fiatalon tart, a hitetlenség öregít. Tudni kell, hogy a fiatalság nem egy konkrét életszakasz, hanem az életbe vetett hit maga." Te miben hiszel?

Zséda: - Nem szeretnék naivnak tűnni, de hiszek a jóban, abban, hogy az emberek zöme a lelke mélyén szívesebben tesz jót, mint gonoszat. Hiszek abban, amit csinálok, e nélkül el sem tudnám képzelni az alkotást. Mikor elkészítünk egy lemezt, soha nem tudhatom, hogy tetszeni fog-e az embereknek, csak nagyon erősen hiszek benne. A hit, hogy képes vagy bízni, nyitottnak lenni, az egyik legfontosabb emberi tulajdonság számomra. 

- Milyen életfilozófia irányít téged? Mi a belső meggyőződésed?

Zséda: - Az a nagyon erős hit ad erőt az élet minden területén, hogy én erre születtem, ez az én utam, a végzetem. Minden nehézségen átsegít a tudat, hogy valaki fentről fogja a kezem és vigyáz rám, minden nagy lépés előtt. Minden, amit teszek belső meggyőződésből fakad. Még soha semmit nem tettem, ami ne így lett volna. Talán ezért is tudok a végletekig kiállni magamért, az igazamért.

- Kinek szeretnél megfelelni? Van benned megfelelési vágy?

Zséda: - Egyáltalán nincs bennem megfeleléséi vágy. Soha semmit nem azért teszek, hogy valakinek megfeleljek, hanem mert hiszek magamban és az útban, amin végig szeretnék menni. Senki nem diktálja, hogy mi legyen a következő lépés, én szoktam érezni, hogy merre tovább.

- Pápai vagy, ott élted gyerekkorodat, ott kezdődött pályád, aztán ide mentél vissza összeházasodni a férjeddel. Evangélikus esküvőd volt. Miért tartottad ezt fontosnak?

 Zséda: - A hagyományok, a gyökerek jelentik a kiindulópontot a személyiségünk számára. Ezek azok a támpontok, ahová mindig visszatérhetünk, ahol tudjuk, kik vagyunk, honnét jöttünk. Vannak alapvető értékek, amik mindig velünk maradnak. Történjem velem bármi az életben, sodorjon bárhová a sors, én egy pápai lány vagyok. Ott áll a szüleim háza, ott mindig otthonom lesz. Ezért is volt fontos, hogy az új életem, az a család, amit magamnak választottam is innen induljon. Az egyházi esküvő, ami Isten színe előtt köttetik, egy életre szól. Nincs benne a felbontás lehetősége, mint a polgári ceremóniában, ami inkább csak egy szerződés a két fél között. Ezért volt fontos, hogy a templomban is kimondjuk az igent. De nem evangélikus esküvőnk volt, hanem ökumenikus, hiszen férjem Szabolcs katolikus, én pedig evangélikus vagyok. A Pápai Nagytemplomban mondtuk ki az igent.

- Nem féltél, hogy karrieredben a gyermek születése törést fog okozni?

Zséda: - Nem. Nőként így lett teljes az életem. Hiszek abban, hogy előadóként is teljesebb karakteresebb lettem az elmúlt hónapok alatt. Számomra így kerek a világ.

- Mesélnél pár szót egyéves kisfiadról? Mennyi időd jut mostanában rá? Ki vigyáz rá, ha elutazol?

Zséda: - Igyekszem nem tőle elvenni az időt. Nagyon sok mindent megoldunk úgy, hogy ő észre se vegye. Az új lemez stúdiómunkái is főként éjszaka zajlottak. Szerencsére a kollégák megértőek voltak. Így nekem ugyan egy kicsit fárasztóbb volt, de a vele töltött percek kárpótolnak ezért is. A férjemre és édesanyámra mindig számíthatok, ha segítség kell, és egy kedves barátnőm is besegít a Nimród körüli tennivalókba.

- Mit változtatott meg benned az anyaság?

Zséda: - Úgy érzem kiteljesedtem. Olyan ez, mintha titkos ajtók nyíltak volna a lelkemben, melyek mindig is ott voltak, de csak Nimród tudta kinyitni őket. Sokkal vagányabb lettem, ami nem is csoda, hiszen egy kisméretű férfi akaratával kell nap, mint nap szembesülnöm, ami nem megy vagányság nélkül. Ugyanakkor állandósult bennem egyfajta aggodalom, minden percben ott motoszkál a gondolat a fejemben, hogy mekkora felelősség egy ilyen kis embert jól útnak indítani az életbe.