Tessedik: „Egy meg nem értett ember, aki az igazáért a végsőkig harcolt”

- Elárulná, miért éppen Tessedik Sámuel életét választották egy színdarab témájául? – kérdezem először is a rendezőt, Gergely Lászlót.
Gergely László: - Mivel színházunk, a Cervinus Teátrum szarvasi, és tulajdonképpen maga Tessedik Sámuel volt az, aki Szarvast várossá tette, magától értetődő volt, hogy róla készítünk egy monodrámát. Ráadásul ilyen megemlékezés még nem készült róla. Élete rendkívül sokrétű volt, felépítette az evangélikus Ótemplomot, okította az embereket, a mezőgazdaságban is reformokat vezetett be.
- Ki írta a darabot és az Tessedik életének mely részét dolgozza fel?
Gergely: - Én írtam a darabot, amely Tessedik önéletrajzi írásán alapul, annak szerkesztett, és átírt változata. A halála előtti állapotát, mintegy testamentumot tár a néző elé. Van benne szó egyházi életéről, szerepéről, és tanítói munkásságáról, a szarvasi népért tett erőfeszítéseiről. A meg nem értettségről, a küzdelmekről, és kihívásokról. Sajnos Tessedik saját korában meg nem értett ember volt, harcolnia kellett a butaság, a közöny ellen. Reformjai Közép-Európában megelőzték korát, tragédiája, hogy az elismerések későn érkeztek.
- Miért példaértékű Ön szerint Tessedik Sámuel alakja a ma embere számára?
Gergely: - A népért, a közért tett, ám egész életében meg nem szűnő harcolt kellett folytatnia a köztudattal. Sajnálatos módon reformjai nem voltak elegendőek, az emberek gondolkodását akkor nem tudta gyökeresen megváltoztatni, az eredmények csak később igazolták őt. Tessedik hitvallása, elszántsága, emberi tartása azonban mindenképpen követendő példa lehet, ezért rendkívül aktuális a darab.
- Milyen közönségnek mutatták be eddig a darabot?
Gergely: - Főleg úgymond „nem színházi közönség” előtt játsszunk, az evangélikus egyház gyülekezeteiben adtuk elő, ott voltunk a Szélrózsa találkozón is Kőszegen, egyszóval vegyes korú közönség előtt került bemutatásra a darab. A templomok szerkezete többféle megoldást kínál, így a darab helyszínenként változik. A darab közönséget megszólító ereje rendkívüli hatású. A színész bejárja a templom zugait, felmegy a karzatra, lejön a padsorok közé, így próbálja az embereknél elérni az önmagukkal való szembesülést, elgondolkodást. A darab megragadja az emberek érzelemvilágát, a szívüket, a játéknak köszönhetően tükröt állítunk eléjük.  
Közben Derzsi György is odajön, így őt faggatom a továbbiakban. Ő eddig épp azt próbálta, hogyan tudja a templom adta lehetőségeket a legjobban kihasználni majd az előadáskor. 
- Vallással összefüggő szerepeket kap – Asztrik főpapot alakítja az István a királyban, amelyet a Társulattal ad elő, most ebben a monodrámában pedig Tessedik Sámuelt formálja meg. Örül-e, hogy ilyen valási vonatkozásúszerepeket játszhat?
Derzsi György: - Nem tudatosak a választások, a véletlen művei. Az István, a királynál tulajdonképpen többen versengtünk István szerepéért, és végül Asztrikot kaptam. Ha felkérnek, én elvállalom, mert szeretek játszani, főleg ilyen komoly, és nehéz szerepeket.
 - Ön egyébként vallásos? Hitükben tud azonosulni ezekkel a szereplőkkel?
Derzsi: - Én bigott katolikus vagyok.
- Gondolom a szónak jó értelmében…?
Derzsi: - Nem, a rossz értelmében. Templomba járok, ott vagyok a misén, tudom, mit kellene tennem, aztán meg dumálok és nem úgy élem az életemet, ahogyan kellene.
- Hogyan tudott azonosulni Tessedik szerepével? Esetleg van valamilyen párhuzam az ő élete és az Ön élete között?
Derzsi: - Nem tudom, azonosultam-e vele. Van bennem egy Tessedik kép, egy jellemrajz, hogy milyen is lehetett ő valójában. Ha ezt nézzük, akkor hasonlítunk, mert én is konok, önfejű tudok lenni. Ő is az igazáért a végsőkig harcolt. Nem tudom, hogyan is jellemezhetném magamat. Én is elég akaratos vagyok, az igazamat hajtogatom, és épp ezért sokszor belemegyek nagyon buta, és kicsinyes vitákba is.
- Miért nem értették meg Ön szerint Tessediket?
Derzsi: - Ő a maga korában - ha szabad így mondanom - egy olyan „meg nem értett művész” volt, mint Bizet, aki Carmenjének sikerét nem élte meg. De ezek az emberek mégis a mai napig halhatatlanok, emlékeznek rájuk és ezért értéket képviselnek.
Asztrik főpapként, az István a királyban mikor állt utoljára színpadra?
Derzsi: - Épp most adtuk elő a rockoperát Kaposvárott. Ezen a darabon valamiféle isteni áldás van. Nagy kegyelem árad belőle, simogatja az emberek lelkét és erősíti az összetartozást, a magyarságtudatot. Nem értem, hogy lehetnek olyanok, akik bármi rosszat mondanak róla, de ahogyan Tessedik is mondja: „Az irigy szem mindent rosszul lát.”
- Ön hogyan éli meg a sikert?
Derzsi: - Végzem a dolgomat. Elmúltam húszéves, nem ábrándozom már, felébredtem. Van két gyönyörű kislányom, őket kell az életre nevelnem, és remélem, a Jóisten segít majd nekem ebben.