Szeverényi: „A lényeg az, hogy ott legyünk mindenütt, ahol az emberek élnek”

- Szerinted a reformációi örökséget mennyiben és hogyan kell közvetítenünk a ma embere számára?

- Két helytelen szélsőséget látok, az egyik az, a melyik már nem veszi figyelembe a lutheri reformáció tartalmát és úgy érzi, hogy ez már anakronisztikus és nem a mai kornak megfelelő, a másik meg olyan módon próbálja a reformációt értelmezni, hogy egy az egyben átültetni a XVI. századi üzenetet a mai korba. Szerintem mind a kettő tévedés. Annyiban vagyunk, véleményem szerint, lutheriek és a reformáció egyháza, amennyiben a reformáció alapvető céljait komolyan vesszük, tehát hogy vissza a Szentíráshoz, vissza a forráshoz, Krisztushoz, vissza az élő hithez, természetesen tesszük ezt olyan módon, hogy közben figyelembe vesszük az elmúlt évszázadok tapasztalatait, egyháztörténeti kutatásainak, a szentíráskutatásnak az eredményeit. Luthernek és munkatársainak is az volt a célja, hogy koruk embereihez szóljanak, és a legfontosabb dolgokra ráirányították a figyelmet. 

 - Luther bibliafordításával kora emberéhez akarta elvinni a Szentírás üzenetét. Szerinted mik azok az eszközök, amelyeket az egyháznak igénybe lehet és kell vennie ahhoz, hogy a bibliai üzenetet korunk embereihez továbbítsuk?  

- Gyakorlatilag minden ma adódó eszközt igénybe lehet és kell venni. De ne csak Lutherre gondoljunk itt, mint példaképre, hanem visszautalnék a prófétákra és magára Jézusra és az apostolokra is, akik koruk minden kommunikációs eszközét kihasználták az üzenet továbbítására, így a fórumokat, a piacokat is. Egészen biztos vagyok abban, hogy ha ők ma itt élnének, akkor a rádióban, televízióban és az Interneten is hirdetnék a bibliai üzenetet. Az emberek jelentős része ma a képernyő és a monitor előtt él, napjuk sok óráját töltik el ott. A lényeg az, hogy ott legyünk mindenütt, ahol az emberek élnek. Fontos az, hogy a kor által használt terminológiákat is átvegyük, a kor nyelvén szólították meg elődeink is a korosztályukat, és ezt kell nekünk is ma tenni.

- Valaki a napokban azt mondta nekem, hogy Nagykátét kellene olvasnunk, akkor talán jobban meg tudnánk érteni a reformáció üzenetét. Én ezt a magam részéről azért tartom kivitelezhetetlennek, mert az a fiatal, aki a valóságshowkon és a bulvármédián keresztül tájékozódik, biztosan nem fogja magához közelinek érezni ezt a középkori nyelvezetű írást…  

Kelenföldi lelkészi szolgálatom idején jelentkezett nálam egy férfi, aki azért jött, mert végigjárta a különböző felekezeteket és tudatosan kiválasztotta közülük az Evangélikus Egyházat, mert a mi teológiánk állt a legközelebb hozzá. Ilyen tudatos választásokról elég sokat hallok. Szerintem sokaknak az tetszik az Evangélikus Egyházban, illetve azért vagyunk szimpatikusak, mert kicsit katolikusnak tűnhet egyházunk, meg kicsit közösségi is, tehát nem teljesen népegyházi, hanem kicsit szabadegyházi is. Nincsen kőkemény dogmatikai rendszer és tanítói hivatal, hanem sok kérdés a lelkiismeretre van bízva.
Szabadegyházak lelkészgyűlésére hívtak a minap, ahol a házasság volt a téma. Bíró László katolikus püspököt és engem hívtak meg, mint előadókat. Elvittem a Nagykátéból a 6. parancsolat magyarázatát. A legtöbben nem is olvasták közülük Luther ezen iratát és mai korunk embereiként, mégis megértették, hogy mi ebben az érdekes, még akkor is, ha ott volt rajta a középkori korszellem. Ha belegondolunk, a Szentírás olvasása is kihívás, hiszen egy Korinthusi levelet is értelmezni, elemezni kell, mit is jelentettek és mit jelentenek az abban leírt mondatok ma a számunkra. 

-  Mit gondolsz, hogyan lehetne az embereket jobban bevonni a gyülekezetek életébe, vérkeringésébe? 

- Van egy jó példám: amikor kelenföldi lelkésszé választottak kiderült, hogy van 1500 címünk, és kiderült, hogy három-négyezer ember valamilyen módon tartozik a gyülekezetünkhöz. A katolikusokkal együtt az Önkormányzatnál 1-2 év próbálkozás után sikerült elérni, hogy kaptunk egy 170 négyzetméteres orvosi rendelőt. Itt szerveztünk egy családsegítő szolgálatot. A ruhasegély szolgálatot jelenleg is egy idős néni vezeti, aki nyugdíjas, de ezzel a munkával fontossá vált az élete. Fiatalok vannak, akik a beérkező emberekkel elbeszélgetnek, életviteli tanácsokat adnak.
Ezt a fajta gondolkodást kellene propagálni: nem elég a passzív istentiszteletre járás, nem elég a templomi beharangozás, a protokollszerű családlátogatás, a szolgálatok rutinszerű végzése, hiszen az emberek komplex élethelyzeteikre keresnek megoldásokat és egy gyülekezetben sok-sok ember van, akik a maguk értékeivel be tudnak szállni az ügyek intézésébe, mások segítésébe. Akiket bevonunk a munkába, azok átélik, hogy ők is fontosak. Tettre kész tagjai lesznek egy közösségnek, nem passzív befogadói az istentiszteleten elhangzottaknak.

 Bolla Zsuzsanna

A Híd magazinról

 Az Evangélikus Missziói Központ a Magyarországi Evangélikus Egyház országos intézménye, 1997-ben kezdte meg működését Budapest-Cinkotán.
E központban működik az Evangélikus Rádiómisszió stúdiója, ahol rádióadások és missziói célú kazetták, CD-k felvételei készülnek, valamint itt van a Híd Magazin szerkesztősége is.
- A Híd magazinban olyan kérdésekről beszélünk, amelyek érdeklik az embereket – magyarázza a főszerkesztő, Szeverényi János. - Hogy néhány témát említsek: stressz, szenvedés, humor, családi kérdések, félelem, ezek mind-mind érintik is az embereket, világnézettől és felekezettől függetlenül.
Olyan írókat szoktam felkérni a publikációra, akik feltételezésem szerint érthető módon, emberközelien tudják megfogalmazni ezekre a kérdésekre a válaszokat. Törekszünk arra, hogy nem keresztény emberek számára is érthetővé váljon az, amiről beszélni szeretnénk, de mindenképpen ott kell lennie a cikkekben az evangéliumi tartalomnak is. Fókusztémáinkat több oldalról közelítjük meg, nem akarunk belterjes, teológiai, kicsit dohos egyházi szemléletet tükrözni, hanem megszólítunk ismert embereket, világi embereket, pszichiátereket, szociológusokat, színészeket, hogy a maguk világában, a maguk értelmezése szerint mondják el érveiket. A Híd magazinnal, amely jelenleg az Evangélikus Élettel együtt jelenik meg, azt is szeretnénk elérni, hogy az Evangélikus Egyházban aktívabb tagok is kapjanak lelki-szellemi táplálékot és segítséget, valamint olvasnivalót.
Magyarországon a lakosság kb. 10 százaléka, aki komolyan kötődik valamilyen valláshoz, tehát a többség felé missziói módon kell fordulni. Igyekszünk tudatosan olyan formában készíteni a magazint, hogy szép, ízléses, kézbe adható legyen, hogy ha egy templomba járó családtag hazaviszi, oda tudja adni a szomszédoknak vagy a munkatársainak is.