Reinhold Messner: „Nem vagyok egyedül!”

evangelisch.de: Egyszer azt mondta, hogy „Ha az lennék, mint az imidzsem, akkor már régen megöltem volna magam.” Ezek szerint olyasmiket állítanak önről, amik egyáltalán nem fedik a valóságot?

Reinhold Messner: Azt mondják rólam, hogy mindent megszerzek, és ha kell hullákon át gázolok tovább. Ezek csak klisék: Bizonyítsák be az újságírók rólam, mikor hagytam faképnél egyetlen emberemet is.

evangelisch.de: Aztán volt olyan is, hogy arról beszéltek, vitázott az élettársával...

Messner: Mindig ugyanaz a nóta. Mindig egy harmadikról írnak. Amikor már nem elég, hogy Messner partnere valaki, akkor arról írnak, hogy Messnernek nincsenek barátai, hogy nem tiszteli a bajtársait. Meg kellene ölni engem, hogy a többiek előtérbe kerülhessenek. De mindig csak figyelemfelkeltésről van szó.

evangelisch.de: Egy Stern-interjúban, ami az Utam című könyvében is olvasható, azt mondta, hogy „A hegyen, magasban nincsen különösebb erkölcs. Bármelyikünk otthagyná a másikat, ha keményre fordulna a dolog.” Ha rosszat akarunk magának, ezekből a mondatokból kiolvashatjuk, hogy nem tiszteli a bajtársait.

Messner: De ez nem jelenti azt, hogy nem próbálnám meg a másikat megmenteni, ha valahogyan az lehetséges. Ez magától értetődik! Tényeket mondok ki. De ez nem fogja a haldoklót lehozni a Mount Everest csúcsáról. Az nem megy. Ha valaki mást állít, az még sosem járt odafent. Akiket meg tudtam menteni, azokat eddig mindig meg is mentettem. A nyolcvanas évek közepéig a hegyi mentőknél dolgoztam, több tucatnyi embert hoztam le. Oswald Oelz és én 1979-ben Peter Hillaryt és másik két új-zélandit hoztunk le az Ama Dablam nyugati faláról.

„Agressziók bennem”

evangelisch.de: „Olyan volt, mint a háborúban, állandóan kövek zúgtak el mellettem. Reinhold mint egy őrült úgy izgult, tele volt a nadrágja” – írta le a helyzetet Oswald Oelz.

Messner: De mégis segítettünk. Egy őrületesen veszélyes falnál voltunk, egy 200 méteres kötéllel másztunk. Az azt jelenti, hogy ha esünk, 400 métert zuhanhatunk. Agressziók voltak bennem, hogy megmentsem a mi életünket és a másik emberek életét is.

evangelisch.de: Rossz kép alakulhatott ki a Jetiről kialakult nézetei miatt is önről. „Messner füllent” – mondták gyakran.

Messner: Mivel a kritikusok ragaszkodnak előítéleteikhez. Világos választ adtam. A legendák figurája, aki az európaiak fantáziájában él vagy az ázsiai világban feltételezett valóságként él, zoológiailag létezik. Ezzel el is magyaráztam a Jeti-történetet. 10-20 év múlva majd úgyis megtudják, hogy ez mit is jelent tulajdonképpen.

evangelisch.de: Még mi zavarja önt az önről kialakult képben?

Messner: Hogy azt mondják, magányos farkas vagyok. Én viszont társasági lény vagyok, ritkán vagyok egyedül, nem járok egyedül az úton.

evangelisch.de: De éppen a Mount Everest egyedüli megmászásáról lett híres és ismert. Chris Bonington ebben a legfontosabb alpinista teljesítményt látja.

Messner: Mert az is, de erre rá kellett kényszerítenem magam.

evangelisch.de: Miért csinálta akkor mégis?

„A küzdőtéren egyedül uralkodni”

Messner: Mert a küzdőtéren egyedül akarok uralkodni. És mindig van egy önvizsgálat is benne. A kérdés az, vajon képes vagyok-e rá egyedül is?

evangelisch.de: Miért kell önmagát vizsgáztatni?

Messner: Talán ez az egyedüllét miatt van! Az egyedül való mászás horizontális határát örökké csak tologattam magam előtt. Megpróbáltam, hogy a Takla Makant hosszában átmásszam, de egyedül nem ment.

evangelisch.de: Amit csinál, abból sok minden önvizsgáztatás?

Messner: Igen.

evangelisch.de: Saját mértéke szerint mérve megbukott már ilyen önvizsgáztatáson?

Messner: Körülbelül a túrák egyharmadánál nem sikerült a vizsga: legyen az egy szikla, aminek első megmászását terveztem, vagy a jég. A Matterhorn északi falán akartam a Bonatti-Route második megmászását, de nem sikerült. A nyolcezres expedícióim közül is 31-ből csak 18 volt sikeres.

evangelisch.de: Hogy érzi magát, amikor valami nem sikerül, ha csődöt mond?

Messner: Fiatalabb éveimben nehéz volt, ezt elismerem. De ma már egy sikertelen túra után is éppolyan jól érzem magam, mint egy sikeres után. Ma már nincsen problémám a sikertelenséggel.

evangelisch.de: Ez kiegyensúlyozottan hangzik.

Messner: Nincsen mit bebizonyítsak, már magamnak sem.

„Elegancia és stílus”

evangelisch.de: A sok expedíció melyik momentuma az, amelyik a legintenzívebben megmaradt az emlékezetében?

Messner: Az expedícióim ideje még nem zárult le. Minden egyes utazással egyre intenzívebbekké válnak az élmények és minden utazás, amit  tervezek épp, az a legintenzívebb..

evangelisch.de: Most hová akar menni?

Messner: Nepálba, de többet nem mondok erről. Az ötlet elveszíti erejét, ha kicsacsogom.

evangelisch.de: 1978ban a Nanga Parbattal első emberként mászott meg egyedül egy nyolcezer méteres csúcsot. ez nem erős emlék.

Messner: Persze, ez az egyik highlight, ami az eleganciát és a stílust illeti. Nem nem ülök itt és nem mondom, hogy ez az egyedül való mászás engem teljesen kitölt. Ez az én életrajzom egy egészen csekély része, de ez az életrajz nem ad energiát és kreativitást a számomra.

evangelisch.de: Miért épp a Nanga Parbát választotta, azt a hegyet, amelyen nyolc évvel azelőtt a saját testvére meghalt?

Messner: Úgy gondoltam, hogy ott menni fog.

evangelisch.de: Az 1970-es katasztrófa után sokan valószínűleg azt mondták volna, hogy minden hegyet megmászok, de ezt az egyet nem fogom soha!

Messner: Egy belső késztetés miatt 1971-ben újra elutaztam a Nangához, hogy Günthert keressem. Ezzel gyászoltam is őt. Ezért aztán az egyedül való mászás kézenfekvő volt.

evangelisch.de: Több próbálkozása is volt.

Messner: Harmadik nekifutáskor,1977-ben még a bázistáborig sem jutottam el.

evangelisch.de: Miért?

Messner: Már hamarabb félelem kerített hatalmába. Észrevettem, hogy nem megy, nem tudom megtenni. Világos volt számomra, hogy még sokat kell tanulnom. Hogy az ember egy nyolcezreset egyedül megmásszon, sok mentális erőre van szüksége.

evangelisch.de: Werner Herzog 1984-ben dokumentumfilmet forgatott önről és ott megkérdezte, hogy az édesanyja hogyan dolgozta fel a testvére halálát. Az ön hangja elcsuklik, erősen sír és alig tud válaszolni. Nem volt ez önnek később kínos?

A legszebb fájdalom

Messner: Nem, Herzog egyszerűen megtalálta a gyenge pontomat. Természetesen tudom, hogy Günther halála a legnagyobb fájdalom anyánknak volt és nem pedig nekem, aki túléltem.

evangelisch.de: Mikor jött el az az állapot, amikor már ki tudta mondani, hogy jó, elfogadom azt, hogy a testvérem meghalt.

Messner: Hogy a testvérem meghalt az tény volt.

evangelisch.de: Ez a Herzog-filmben másképp hatott.

Messner: Amikor Herzog feltette a kérdést, beleéreztem anyánk fájdalmába. Anyám már 12 éve halott, így ma már kezelni tudom a fájdalmát.

evangelisch.de: Az elmúlt években szemére vetették, hogy testvérét, Günthert becsvágyból bajban hagyta.

Hazugságok a világban

Messner: Magától éretetődő volt, hogy megpróbáltam a testvéremet lehozni a  Nanga Parbatról – mást nem tehettem. A világ tele van hazugságokkal.

evangelisch.de: A „Fény és árnyék között – a Messner tragédia a Nanga Parbaton című könyvre gondol.

Messner: Igen és megkérdezem: miért nem mondta egyetlen egy újságíró vagy alpesi egyesület azt, hogy nem hagyjuk azt, hogy valakiről a gyilkosság gyanúját terjesszék. senkit sem kényszerítettek arr,a hogy hazugságokat terjesszen, amelyeket valamiféle emberek kitaláltak. De a giccs pajtársai emberükre akadtak.

evangelisch.de: A sajtó véleménye szerint miért volt kritikátlan?

Messner: Mert a Messner hírbehozása jó üzlet.

evangelisch.de: Reinhold Messner rossz hírének keltése...

Messner: ... számos példányszám emelkedést hoz, figyelmet kelt és az irigylőim ilyenkor mindig örülnek. 2005-ben a Damir oldalon megtalálták a testvérem maradványait. Ezzel egyértelműen bebizonyosodott, hogy az ellenségeim jogtalanságot követtek el velem szemben.

evangelisch.de: A csontok és a ruhadarabok egy szobányi területen voltak szétdobálva.

Messner: A gleccser szétzúzza a holttestet, húzza, nyomja. A maradványokat a tibeti szokás szerint tűzáldozatként égettük el.

Az álmokban létezik

evangelisch.de: Érezte valaha azt, hogy Günther önnel van?

Messner: Emlékeimben, álmaimban természetesen létezik..

evangelisch.de: Álmodik róla?

Messner: Nem gyakran, de előfordul. Mászunk együtt, utazunk együtt.

evangelisch.de: Hiányzik önnek?

Messner: A hiány rossz kifejezés erre. A tragédia megtörtént, ő halott, de bennem valami még él belőle.

evangelisch.de: Szokott beszélgetni vele?

Messner: Van még most is kapcsolatunk egymással, bár ez elég ezoterikusan hangzik. Nem beszélek vele, de a gondolataimban foglalkozom vele.

evangelisch.de: Fél a haláltól?

A sírhelyét már megépítette

Messner: Ezt nem mondhatom, mert a halál még messze van tőlem. Ritkán voltam csak a közelében, 1970-ben a Nanga Parbaton vagy 1982-ban a Kangchenjungán. Ott volt egy fertőzésem, féreg került a májamba, és ezért csak lassan tudtam menni. 8000 méternél, lefelé egy jet-stream szétszakította a sátrunkat. Ügyetlen voltam abban az állapotomban és a mászóvasaimat nem raktam a cipőm mellé, ami egyértelmű volt a magától értetődő halállal.

evangelisch.de: Juvali kastélyánál van egy tibeti templom, egy stupa, amelybe szeretné, ha eltemetnék. Miért építtette már meg a sírhelyét?

Messner: Sosincs erre elég korán.

evangelisch.de: Milyen érzés, amikor emellett elmegy?

Messner: Nagy higgadtsággal.