Ott jártunk Prőhle Gergely érdemrendjének átadásakor – Német szövetségi érdemkereszttel tüntették ki a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjét – Fotók diavetítéssel!

A Magyar Televízió stábjával egyszerre, picit korábban érkezem az épületbe. Ők a nagykövetasszonnyal szeretnének még a díjkiosztó előtt egy rövid interjút készíteni. Dorothee Janetzke-Wenzel zaklatott napjára és korábbi elfoglaltságainak elhúzódására hivatkozva, kis időt kér, hogy felkészülhessen a fogadásra. A rezidencia kedves személyzete azonban feledteti velünk azt a pár perc várakozási időt: welcome drinket, frissítőket szolgálnak fel.

Közben a nagykövetasszony interjút ad a tévéseknek, majd mosolyogva beszalad a szobájába és kihozza Prőhle Gergely érmét. Lefotózhatjuk titokban, a tévések vágóképeket csinálnak, aztán gyorsan visszaviszi, még mielőtt lába kelne az átadás előtt.

A háttérben macskanyávogás hallatszik, a rezidencia kis kedvence most a vendégek miatt kiszorult a termekből. „Itt találtuk a kertben és befogadtuk” – magyarázza a nagykövetasszony.

Aztán szállingózni kezdenek a vendégek, németek-magyarok, meghívottak. Martonyi János volt külügyminiszter, Balog Zoltán az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke is kezet fognak. Mellettük Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője és Módos Márton az InfoRádió vezető állnak. Szép számmal képviseltetik magukat németek is. Pár német újságíró és egy angol fotós is jön.

Besétál a terembe evangélikus egyházunk elnök-püspöke Ittzés János is és utána az ünnepelt, Prőhle Gergely feleségével, gyerekeivel, szüleivel, rokonaival együtt. Németh Zsolt külügyi államtitkár szinte utolsónak fut be.

A gyerekcsapat addigra már beveti magát a vendégsereg közé. Teljesen oldott lesz az addigi hivatalos corridor talk.

Prőhle Henriket faggatom, hogyan tudta meg, hogy a fia ebben a neves elismerésben részesül: „Én voltam a második, akit Gergely felhívott. A felesége után engem értesített. Nem kaptam levegőt, majdnem elájultam, amikor elmondta. Nagyon felemelő érzés volt” – magyarázza büszkén.

Pár perc és kezdődik az átadó. Dorothee Janetzke-Wenzel karon fogja Prőhle Gergelyt, viccelődve, együtt lépdelve betessékeli egy másik szobába őt, utánuk vonulunk mi is.

A nagykövetasszony országos felügyelőnk méltatásában kitér arra, hogy „a németek és magyarok között zajló nagy találkozások voltak azok, amelyek Prőhle Gergely eddigi életét jellemezték.”

Hosszasan beszél Prőhle német tanulmányairól, az ösztöndíjak során vízumharcairól, majd arról szól, hogy Prőhle Gergely a Friedrich Naumann Alapítvány irodájának vezetőjeként, később pedig kulturális államtitkárként és berlini nagykövetként is milyen sokat tett a hivatalos német-magyar kapcsolatok elmélyítéséért, de emellett az evangélikus egyházban illetve civil társadalmi területeken is jelentősek voltak fáradozásai, ezért a Német Szövetségi Köztársaság most ezzel az érdemrenddel ismeri el eddigi teljesítményét.

Ezután felolvassa az érdemkereszthez járó oklevelet, majd kitűzi Prőhle Gergely hajtókájára az érdemkeresztet. Szinte csodaszámba megy, hogy a kitűző működik és egy pillanat alatt a helyére talál.

„Prőhle Gergelyt a Német Szövetségi Köztársaságért tett különleges érdemeinek elismeréséül a Német Szövetségi Köztársaság első osztályba sorolt érdemkeresztjének érdemrendjével tünteti ki Horst Köhler szövetségi elnök” – hangoznak a mondatok.

Prőhle Gergely köszönőbeszédében azzal indít, hogy egyik őse szerelmi bánat miatt futott Németországból egészen Magyarországra még évszázadokkal korábban, s valószínű soha nem gondolta volna, hogy később egyik sarja, ilyen magas elismerésben fog részesülni. Ezért először is egykori őse és a Prőhle család most élő tagjai nevében is szeretne köszönetet mondani a német államnak, valamint köszönetet mond feleségének, és szüleinek is a díjért.

„Azt hiszem, a német és magyar nép életében valóban nagyon fontosak a találkozások. De emellett fontos a történelmi őszinteség is, hogy nyíltan tudjunk saját problémáinkról, Európában pedig közös problémáinkról beszélni. Olyan atmoszférát kell teremtenünk, amelyben valóban együtt tudunk cselekedni” – magyarázza Prőhle, aki köszönetet mond az őket támogató munkatársainak is az elismerésért:

„Köszönettel veszem ezt a rendet, és remélem, hogy országaink között a jövőben is jó viszonyt fogunk ápolni. Sok megbeszélnivalónk van és örülök, hogy most és a jövőben is nyíltan megtehetjük majd ezt egymással. Bátorításnak veszem ezt a rendet arra nézvést is, hogy az őszinteség és a nyílt párbeszéd jegyében fogunk a jövőben is egymással tárgyalni” – zárja beszédét.

Ezután a gratulációk következnek. Elsőként Prőhle Gergely családja gratulál, a gyerekek is megszemlélik közelebbről az apuka érmét. Némi hivatalos fotózás következik, mindenki pózol, mosolyog. Aztán pedig az ünnepi vacsora jön, az izgő-mozgó gyerekek ezen már nem vesznek részt, de a légkör oldottságáról, családiasságáról már gondoskodtak.