Nyitott ajtót ad elénk az Úristen – Interjú Lupták Györggyel

– A hírekből értesülhettünk arról, hogy több település önkormányzata is úgy döntött, tárgyalásokat kezd a történelmi egyházakkal óvoda, általános- és középiskola, valamint kollégium átadásáról. A fenntartóváltást sok esetben azért tartják fontosnak, mert a komoly anyagi problémákkal küzdő települések megtakarítást remélnek a döntéstől. Hogy van ez Kiskőrösön – ahol értesülésünk szerint – az evangélikus egyház óvoda- és iskolaátvételre szánta magát? 

– Kiskőrösön a város és a gyülekezet alapításával egy időben már volt evangélikus iskola. Ismerjük az első tanító úr nevét is 1720-ból, Szabadka György volt a neve. Majd a sokak által ma is csak „csengős iskola” néven emlegetett evangélikus elemi iskola 1835-36-ban épült fel, nevét kis harangtornyáról s a benne megbúvó kis harangról kapta. Ez az iskola a főtéren állott és ezt államosította el tőlünk a kommunista önkény.
Az Antal-kormány idején sor került a kártalanításunkra, de addigra a régi, patinás épületet rég elbontották, s a helyén felépült négyemeletes volt járási székházban természetesen nem volt mit keresnünk. Akkor már gondoltunk az elvett iskola jogutódjaként ma is működő iskola átvételére, de az akkori liberális városvezetés részéről hatalmas ellenállásba ütköztünk. Így kaptunk némi pénzt, amiből iskolát építeni nem tudtunk, az összeget fölhasználtuk az akkor épülő szeretetotthonunk, a Jó Pásztor Otthon létesítéséhez.
Jelenleg a város mintegy 14.800 lakosából a mi nyilvántartásunk szerint 8.800 az evangélikus, a 2001-es népszámlálási adat szerint is 7.500.
A városban nem működik semmilyen egyházi oktatási intézmény. A mostani városvezetés sokkal pozitívabban áll a kérdéshez. Polgármesterünk evangélikus, mint ahogy a képviselőtestület jó része is az. Természetesen őket is az anyagi nehézségek sújtják, de magától értődő számukra, hogy intézmény átadás kérdésében elsősorban ránk gondoltak. 

– Mekkorák lennének ezek az intézmények? Hány gyermek jár az óvodába és mennyi gyermek tanul az iskolában? 

– A városvezetés első ajánlata az volt, hogy a hat önkormányzati óvodából az egyiket vegyük át és a választás jogát pedig ránk bízta. Így választottuk a templomunkhoz, imaházunkhoz legközelebbi óvodát. Az óvoda jelenleg négy csoportos, vezetője evangélikus, soltvadkerti származású. Örömmel vállalja egy evangélikus óvoda vezetését. Erősen dolgozunk azon, hogy még ez év őszétől el is indulhasson az óvoda, amelynek a Harangvirág Evangélikus Óvoda nevet adtuk. A városban már működik szlovák nemzetiségi óvoda, ezért mi másra gondoltunk: minden előzetes híreszteléssel ellentétben Kiskőrösön egy jelentős német nemzetiségi kisebbség is él, akik rendelkeznek német kisebbségi önkormányzattal is. Ezért a Harangvirág Óvodában elindítjuk a német nemzetiségi nyelvoktatást is. Ez logikus lépés lenne, mert a Petőfi Sándor Általános Iskolában, – ez az elvett evangélikus iskola jogutódja –, már működik német nemzetiségi nyelvoktatás. Mivel a város ezt az iskolát is át szeretné adni, felépülhetne városunkban az óvodától kezdve egy egységes evangélikus oktatási rendszer, benne a német nemzetiségi oktatással. S a meglepetés, hogy városunk a Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti, Szőlészeti Szakközépiskolát is át szeretné adni egyházunknak.
Ez az intézmény soha nem volt egyházi iskola, de vonzó számunkra egyrészt a teljes oktatási rendszer kiépítésének a lehetősége, valamint szívügyem, az evangélikus vincellérképzés megszervezése. Ez utóbbihoz például Németországból hasonló intézményt tudnánk társítani, és ezzel a vincellérképzés lehetőségei kiteljesedhetnének. A német kapcsolat amúgy már évek óta működik az Iniciatíva Protestáns Vállalkozók Egyesülete közvetítésében. S ebből már nem csak a város, a gyülekezet, de szélesebb körben is profitálhatnának azok, akiknek fontos s minőségi magyar szőlészet és borászat régi hírnevének visszaszerzése.
A felsorolt intézmények gyerek illetve tanulólétszáma a következő: az óvodában 96 gyermek, a Petőfi Sándor Általános Iskolában 520 tanuló, a Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti, Szőlészeti Szakközépiskolában pedig 640. Ez utóbbi intézmény vonzáskörzete egyébként a kistérség.

– Mint mondottad, Kiskőrös lakosságának körülbelül 60 százaléka lutheránus, 380 gyerek jár fakultatív hittanra. Milyen új lehetőségeket nyitna meg az intézményalapítás, illetve átvétel egyházunk előtt? 

– Sokszor és sok helyen elmondtam már, hogy a Déli Egyházkerület egyik legnagyobb gyülekezete nem maradhat oktatási intézmények nélkül akkor, amikor sokkal kisebb gyülekezet területén is működnek ilyen-olyan egyházi iskolák. Emellett betekintésem van két egyházi iskola életébe, a bonyhádi gimnáziumban igazgatótanácsi tag vagyok, a kiskunhalasi református gimnáziumban pedig mi látjuk el az ott tanuló evangélikus diákok hitoktatását. Azt látom, hogy ha az ember jól csinálja, – és miért ne lenne így –, akkor hatalmas lehetőség rejlik gyülekezetépítési szempontból elsősorban az óvodában és az általános iskolában, de nyilván a gimnáziumban is. Hiszen oda nagyrészt a mi hittanosaink, a volt konfirmandusaink járnak.  Rajtuk keresztül pedig elérhetünk szülőket, családokat. Emellett mivel gyülekezetünkben egy nagyszerű és erős cserkészcsapat működik, valamint az ifjúsági munkát a KIE egyesületi keretei között végezzük, e munkaágakkal is gazdagíthatnánk az egyházi intézmények belső életét. És persze, gazdagodhatnánk mi magunk is. Nyitott ajtót ad elénk az Úristen, amelyen be kell lépnünk. 

– Szeptemberben indulna be akkor – ha jól értem – az evangélikus oktatás a városban. Addig a papírmunkán kívül még milyen elintéznivalók várnak rátok? Kell-e átalakítani az intézményeket? 

– Szeptemberre az óvoda beindítását tervezzük, az iskolákat csak 2012 őszétől. Erre van reális esélyünk. Egyházunk vezetőivel már több tárgyalási fordulón vagyunk túl. Úgy tűnik, terveinknek nincs akadálya. Azon dolgozunk most, hogy a májusi zsinati ülésszakra készen legyünk mindennel. Az óvoda épületét nem kell átalakítani. Ez egy huszonöt éves épület, rendben van. Annyi feladatunk van azonban, hogy gépészetileg leválasszuk a vele egybe épült bölcsődéről. Az iskolák ügyében pedig folyamatosan tárgyalunk. Az elvi döntés a városvezetés részéről megszületett. Ami számunkra külön is kedvező, hogy a gimnázium épületének rendbetételéhez a város a kívánt szint eléréséig nagy összegű éves támogatást is felajánlott. Az általános iskolát pedig az elmúlt évben teljesen felújították és bővítették, így egy csodaszép épületet kapnánk, új bútorzattal, új konyhával.

– Gyülekezeti lelkészi, esperesi teendőid mellett a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) elnöke is vagy, amely ugyan 1883-ban alakult, de 1950-ben a diktatúra feloszlatta az egyesületet és csak 1991-ben alakult meg újra. Idén ünneplitek 20 éves fennállásotokat. Hogyan készültök erre a neves eseményre? 

– 2011. március 12-én, szombaton, Balatongyörökön a Sóvárban ünnepeljük a születésnapot. Itt vagyunk otthon, ez a mi intézményünk. Délelőtt 10 órakor lesz egy hálaadó istentisztelet sok-sok énekléssel, amolyan KIÉ-s alkalom lesz ez. Az igehirdetés szolgálatát Gáncs Péter püspök úr vállalta. Majd ezt követik a köszöntések. Jelen lesznek más evangélikus és református egyházi vezetők is, a társ ifjúsági szervezetek vezetői, külföldi partnereink képviselői - és remélhetőleg sok volt és jelenlegi KIÉ-s, öregek és fiatalok. Az ebédet bográcsban meg tárcsán kiskőrösi presbiterek főzik-sütik. Majd délután Dieter Reizner visszaemlékezését hallgatjuk meg. Ő az osztrák KIE vezetőjeként már a rendszerváltozás előtt azon munkálkodott, hogy ez a fajta keresztyén ifjúsági munka nálunk is újra beindulhasson. Ezt követően pedig bemutatjuk önmagunkat, programjainkat, csoportjainkat.
Több helyszínen lesznek programok, pl.  Gospel Sasok koncert, Ten Sing koncert, Tappancs sátor, természetesen KIE Kávéház, és még sok minden más, ami mind mi vagyunk. Egészen estig szeretnénk vidámsággal,  sok örömmel és hálával kitölteni a délutánt.

– Kik vesznek részt az alkalmon a „nagy öregek” közül? 

– Dieter Reizner barátunkat már említettem, aki nagyon készül hozzánk, naponta hív telefonon, egyeztet és kér. A nagy öregek sajnos már elmentek a minden halandók útján.
Dobos Károly bácsit 102. életévében temettük, de a fiatalabb Kovács Bálint is majdnem megérte a 99-et. Ők református lelkészként voltak a régi KIE titkárai és az újjáalakult egyesület segítői. Szeretnénk remélni, hogy a KIÉ-seket ilyen hosszú élettel áldja meg a Mindenható. Szeretettel várjuk a mai KIE alapítóit is. Közülük sajnos egy számunkra fontos személyiség, Szeverényi János,  már lemondta részvételét erdélyi szolgálata miatt.
De várjuk Hajdú Zoltánt, az első elnököt, Dobos Pált, aki hosszú időn át volt alelnöke a KIÉ-nek. Vagy Gonda László, Kovács Ábrahám református lelkészeket, és Szeverényi Mihályt is, aki szintén elnök volt egy nehéz időszakban. Azért remélem, hogy lesz egy nagy nosztalgiázás is, együtt a régiekkel. És remélem, hogy a fiatalabb generációk is egymásra
találnak majd ezen a napon túl is. Remélem – mondtam többször is, jelezvén, hogy jó magyar szokás szerint még van némi bizonytalanság, és folyamatosan érkeznek a visszajelzések a részvételi szándékot illetően.

– Mi a tapasztalatotok, mennyire tudja a KIE elérni a fiatalokat? Milyen alkalmak, szervezeti formák azok, amelyek a leginkább működőképesek szerinted?

– Általános tapasztalatunk, hogy egyre nehezebb elérni ma a fiatalokat. Egyrészt azért, mert szélesre nyílt a választék. Már nem csak mi vagyunk a piacon, mellettünk megjelentek más keresztyén  ifjúsági szervezetek is. És ez jó. Mert a KIE elsődleges célja ma is a fiatalokat fiatalok által Jézus Krisztushoz vezetni. És ezen a téren nem lehetünk soviniszták. Ugyanakkor azonban ez kihívás is számunkra. A KIÉ-nek van egy sajátos arculata, amelyet meg kell tartanunk, mert jó, mert kipróbált. Ez egyrészt az ökumenikus nyitottsága, de mindemellett kötődése a két történelmi protestáns egyházhoz.
És másrészt fontosak az egyesületi keretek is, mert ez jelent bizonyos autonómiát. De egy egyesület kiváló iskola lehet a demokratikus játékszabályokra való felkészítésben. Aktualitás, de éppen a KIE lépett talán másokat is megelőzve az önkéntesség terén, amikor európai fogadó és küldő szervezetté lettünk. És régi prioritás számunkra a misszió. Ez alatt ma sem értünk mást, mint az értünk megfeszített és feltámadott Úr erőteljes, hiteles és emellett vonzó hirdetését a fiatalok közt. Egyébként ma ezt a területet látom talán a legnehezebbnek. Mert valamiféle modernség nevében sok külföldi KIE szervezet éppen a missziói küldetését adja fel a leghamarabb s válik valamiféle sport vagy kulturális szervezetté. No meg ezt nem lehet valamiféle „testvér, Jézus szeret téged” stílusban képviselni. Csakis felkészülten, Jézus Krisztus belső ismeretével a tarsolyunkban, a szívünkben. Mi ragaszkodunk tehát az alapító atyák eredeti szándékához, s ebből nem engedünk.
Mindemellett a fiatalok közt ma sok a közömbös, és sokan sodortatnak a többiekkel. Meg aztán igen magas lett az ingerküszöbük. Azt tapasztaljuk, hogy igen nehéz felkelteni az érdeklődésüket, nehéz valamiféle szellemi lázba, izgalomba hozni őket. A tapasztalatom tehát az, hogy bárki is teszi, nem egyszerű feladat ma a fiatalokat megszólítani.
Ugyanakkor meggyőződésem, hogy bizonyos munkaformáink ma is érdekesek és vonzóak lehetnek. Ilyen például a KIE Kávéház, amely mind a Szélrózsa, mind a Csillagpont egyik színfoltja lett. Mert sokkal több, mint egy olcsó büfé. Mert ott van áhítat, vannak színes programok is. Vagy a békéscsabaiak kávéházas programja, amely évente egy-két alkalommal jelentkezik, de akkor valóságos társadalmi esemény a városban.
A középiskolás korosztály számára vonzó a tappancs munkánk. Ez valójában egy mezítlábas (innen az elnevezés) cserkészmunka, ahol hangsúlyozottabb a keresztyén tartalom a hagyományos cserkészetben tapasztalhatónál. Norvégiából indult el a Ten Sing mozgalom, és most éppen újraéledni látszik nálunk is. Megjegyzem, 1997-ben mi rendeztük Kiskőrösön az európai Ten Sing fesztivált, ahol öt napon át volt együtt 1800 fiatal 21 országból. És természetesen, a hagyományos ifjúsági bibliaórákat sem adjuk fel. A dolog tehát egyáltalán nem reménytelen. A KIE-ben az is jó, hogy nem szégyen a mások által kipróbált és bevált munkaformákat átültetni a mi viszonyainkra. A KIE tehát egy nagyon régi szervezet, hisz 1855-ben alakult meg Párizsban a Világszövetség. Ugyanakkor nagyon új, és friss is kell maradjon, hisz a missziói küldetést föl nem adva keressük együtt azokat az új programformákat vagy kereteket, melyekkel elérhetjük kortárs fiataljainkat. No de, ilyen kell, hogy legyen az egyház is, nem?