Nem piacképes, hanem életképes tudást kínálnak – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem MA-képzéséről beszélgettünk dr. Béres Tamással

Létrehozás: 2012. május 14., 08:16 Legutolsó módosítás: 2012. május 14., 14:42

Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) – a többi szak mellett – diplomával rendelkező érdeklődőknek kínálnak mesterszintű teológiai képzést. Ez az MA-képzés bibliai teológia és szociáletika szakirányon végezhető el. Az elmúlt két évben nagy volt az érdeklődés ez iránt a szak iránt, ám az idén csökkent a jelentkezők száma. Mivel valószínűleg sokak nem tudják, mit is takar ez a képzés, Béres Tamással, az EHE docensével, a szak felelősével ültünk le erről beszélgetni. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, fotó: Kiss Tamás

– Miben más az Evangélikus Hittudományi Egyetem által kínált MA-képzés, mint más egyetemek, bibliaiskolák képzése, illetve más, egyházunk által felkínált munkatársképzések?

– Korábban a különböző egyházak által szervezett bibliaiskolák nagy népszerűségnek örvendtek, tömegével mentek oda emberek azért, hogy ismereteiket bővítsék, vagy csak hogy diplomát szerezzenek. Ezek közt különösen közkedvelt volt a Sola Scriptura adventista bibliaiskola képzése, ahol az érdeklődők alapszakos (BA) bibliai ismereteket kaptak.
Tudom, hogy egyházunkban is népszerűek a presbiterképzések, a gyülekezeti munkatársképzések, és hogy sokan dolgoznak a gyülekezetek jó értelemben vett professzionalizálásán az egyházi élet több szintjén is. Az egyetemünk által kínált szak azonban abban mindegyiküktől különbözik, hogy az egyházi tisztségek funkcionális ellátásának segítése helyett szakteológiai ismereteket kínál, és a képzés végén erről mesterszakos egyetemi diplomát ad .
Amikor két évvel ezelőtt elindítottuk, reméltük, hogy bőven lesz jelentkező azok közül a segíteni akaró vagy csak mélyebb megértésre vágyó gyülekezeti tagok, presbiterek, felügyelők, esetleg a gyülekezeteink perifériáján levő érdeklődők közül, akik már valamilyen diplomával rendelkeznek, és emellett személyes indíttatást éreznek a teológia tudományával való megismerkedésre.
A képzésben kínált biblikum és a szociáletika szakirány a mai húzóágai a teológiának. Aki tehát ezeket az ismereteket elsajátítja, annak kialakul egy egészséges szemléletmódja nemcsak a Bibliáról, hanem a keresztyén alapelvekről, az etikáról is. Olyan könyveket olvashat és vitathat meg másokkal, amelyekről eddig csak hallott (esetleg teljesen újak számára), és talán már tervezte, hogy egyszer még megismerkedik velük. A legújabb bibliaértelmezések, exegézisformák elsajátításával annak a háttéranyagával is tisztában lesz, amiről a lelkésze szokott beszélni a vasárnapi istentiszteleten. Így az igehirdetés és az ige tanulmányozása sokkal elevenebbé válhat.
További szempont, hogy az evangélikus egyháznak jó értelemben vett „kulturmissziója” lehet, hogy a Biblia igényes, magas szintű tanulmányozását biztosítsa azoknak is, akik nem evangélikusok.
Ha az egyházat nemcsak a lelkészekre támaszkodó szervezetként, hanem egy munkatársi hálózatként képzeljük el, amelyben minden egyes embernek szerepe lehet, akkor ezzel a szakemberképzéssel elősegíthetjük azt, hogy létrejöjjön egy képzett egyetemes papság, azaz az istentiszteletekre járók maguk is értő ismerői legyenek a teológiának. A személyes érdeklődés kielégítésén túl a lelkész számára adott „szakmai” inspiráció természetesen a gyülekezet egésze számára kedvező következményekkel járhat. 

– Ne vedd akadékoskodásnak, csak hangosan gondolkodom: nem lehet, hogy túl sok képzési lehetőséget kínálunk egyházunkban? Kicsik vagyunk, és félek, hogy elaprózódunk a sok képzési forma között.
Egyrészről pár éve beindult egy D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök által szervezett gyülekezeti munkatársképzés, aztán két éve zajlanak a dr. Hafenscher Károly és dr. Fabiny Tibor által szervezett presbiterképzések, nemrégiben pedig Bak Péter vezetésével egyházunk új formákat keres a felnőttképzés számára…

– Amit mondasz, azt érzékelem, de az említett képzések létrejöttének mechanizmusába nem látok bele. Az általunk nyújtott képzés tartalmi ismeretében különbséget látok a tisztségviselőknek szóló funkcionális felkészítés és az egyetemi jellegű tudományos ismeretszerzés között. Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt gyülekezeteinkből, és legjobban tényleg annak örülnénk, ha sok és egyre több hittestvérünkkel oszthatnánk meg az evangélikus teológiai munka szebbnél szebb részleteit, de mint egyetemi szak, képzésünk természetesen mindenki más számára is nyitva áll. Célunk végső soron a személyes hitmélyítésben való segítségnyújtás, de ehhez nem a hitéletben megszokott közvetlen eszközöket használjuk fel elsősorban, hanem a legújabb teológiai ismereteket, eredményeket szeretnénk megosztani az érdeklődőkkel. Ezután a személyes élettörténet része lehet mindenkinek, ahogy a megszerzett ismereteket a lelki életben való előrehaladássá váltja. Nem tudok jó tanácsot adni senkinek arról, hogy hogyan kellene jobban kanalizálni az egyházi erőket és erőforrásokat. A szubszidiaritás, illetve az alulról építkező egyházmodell megvalósulásának korában ez nem hiszem, hogy a püspökök feladata lenne. (Az ő feladatukat inkább abban látnám, hogy lelki, lelkes, lelkesítő információforrások és -hordozók legyenek.) Biztosan nem ártana az egyházi felnőttképzésre valamiféle tervet is készíteni, de ez nem a Teológia feladata. Mi ennek a szaknak az elindításával nem újabb egyházi munkaágat hoztunk létre, amely mögött egy hosszú igényfelmérés lenne, vagy stratégiai megfontolások, hanem egy egyetemi képzési formát, amely diplomát, végzettséget ad. Államilag elismert, rangos képzés. 

– Egyre csökkenő, gyengülő gyülekezeteinkből honnan lesznek emberek, akik egy ilyen képzésen részt vesznek majd?

– Gyengülő gyülekezeteink gyengeségét vagy erejét elsősorban a gyülekezetben levők létszámán, erején és teherbírásán mérhetjük le. Azért tartjuk jó ötletnek, hogy a gyülekezetek figyelmébe ajánljuk ezt a képzést, mert ezzel a célunk nem a végsőkig kitartó emberek további terhelése. Lehetséges hallgatóinkként egyrészt rájuk gondolunk, amennyiben ez találkozik elképzeléseikkel. De célunk azoknak a gyülekezeti periférián levő embereknek a megszólítása is, akik számára az intellektuális útkeresés igénye nagyobb a közösséghez tartozás vágyánál. Őket sokszor nem látjuk a templomban. Egy ideig árgus szemmel figyelik a meghirdetett alkalmakat, aztán vagy felbátorodnak, vagy nem. Nem a kis falvak problémája ez, hanem tipikusan a nagyvárosoké. Budapesten személyesen is több olyan embert ismerek, aki szíve minden vágyával szeretne nagy intellektuális igényeinek megfelelő igehirdetéseket hallani, de saját gyülekezetében erre nem nyílik lehetősége. Amíg energiájából futja, elindul keresgélni a városban. Ha nem talál, egy ideig talán fel is adja a további próbálkozást. Ha talál ilyet, az egy-egy igehirdetés erejéig csak arra jó, hogy a neki való gondolatokkal csak még jobban felkeltse benne a vágyat a mélyebb összefüggések megismerése iránt. Ennek az embernek, ha van már valamilyen osztott vagy osztatlan képzésben szerzett, akár 1989 előtti egyetemi, főiskolai diplomája, jó megoldás és az egyházba való visszataláláshoz vezető út lehet a képzésünkön való részvétel. 

– A képzés évekre lebontva mit jelent? Mennyi kreditet kell szerezni?

– Az MA-képzés négy féléves és levelező formában történik. Ahhoz, hogy az MA-t el tudja valaki kezdeni, kell némi kredittel rendelkeznie. Ezeket hozza magával korábbi diplomájával. Attól függően, hogy mennyire tanult eddig hasonló tárgyakat, 30-90 kreditet kell hoznia. Hasonló tárgyak lehetnek általában a művészeti, bölcsész-, történeti, irodalmi stb. tárgyak. Ha valakinek csak 30 kreditje van a felvételinél, az az MA-szak két éve alatt bepótolhatja a hiányzó 60 kreditet úgy, hogy közben tárgyakat vesz fel az egyetemünkön folyó alapképzésen is (BA). Az MA óráit csütörtök-péntekre tettük, a BA-képzés mindig ugyanazon a hétvégén, péntek-szombaton van, így ez teljesíthető. Tanulmányi tanácsadónk segítségére természetesen ebben az esetben is számíthatnak a hallgatóink. Hozzá kell még tennünk, hogy a mesterszak színvonalas elvégzésével az egyetem doktori iskolájába is megnyílhat az út. 

– Ebben az évben milyen tárgyak, témák vannak? 

– Mivel a mesterszakos képzés már két éve folyik, ebben az évben két évfolyam is tanul párhuzamosan. A két szakiránynak vannak közös és saját tárgyai is. Valamennyi nyelvismeret minden teológiai munkához kell, így a héber, görög és választhatóan a latin nyelv – különböző szinten – a biblikus és a szociáletika szakirányon is szerepel. Az utóbbin ez a legszükségesebb alapokra szorítkozik. Közös tárgyként szerepel például a dogmatika, az antropológia, az általános és bibliai hermeneutika, az  ó- és újszövetségi vallások ismerete, a teológia természettudományokkal való kapcsolata. A gyakorlati teológiai tárgyak, művészetpszichológia, médiaismeret, filozófia, kultúratörténet és a magyar nyelvű Bibliák története választható tárgyak. A biblikus szakirányon ezen kívül sok bibliamagyarázati, illetve bibliateológiai tárgy van. A szociáletikán vallásszociológia, bioetika, környezet- és gazdaságetika, politikai teológiák és a technika etikája. Több olyan neves oktatónk is van, aki csak ezen a szakon vesz részt az egyetemen folyó oktatásban. 

– Ezek alapján felteszem a kérdést: aki nem evangélikus, részt vehet-e ezen a képzésen?

– Az akkreditációs kérelemben annak idején úgy fogalmaztuk meg, hogy egyrészt az evangélikus teológia iránt érdeklődő gyülekezeti tagokat várunk, másfelől viszont mindenkit, akit megfog a lehetőség. Képzésünk elsősorban államilag elismert diplomát ad, és nem az evangélikus gyülekezetek vezetésére képzünk ki embereket. Ám – ahogy korábban mondtam – nagyon várunk érdeklődőket, leendő hallgatókat az evangélikus gyülekezeteinkből. Ebben az esetben volna leghatékonyabb a szakon folyó munkánk. A jelenlegi két évfolyamban az evangélikusok mellett katolikus, református és más protestáns egyházakból érkező hallgatóink is vannak, például pünkösdi, metodista, baptista, adventista.  

– Gazdaságetikai területen a katolikus egyház részéről két neves szakember, Baritz Laura és Kiss Ulrich is szervez különböző kurzusokat. A mi gazdaságetikai képzésünk a katolikus felfogáshoz képest miben más?

Az igazságosság, fenntarthatóság és társadalmi felelősséggyakorlás mai, elengedhetetlen követelménye számos alternatív vagy párhuzamos gazdasági felfogás folyamatos megjelenéséhez járul hozzá. A katolikus egyház magyar püspökkari konferenciája 17 évvel ezelőtt adta ki 70 oldalas gazdasági körlevelét (Igazságosabb és testvériesebb világot!). XVI. Benedek pápa pedig az ember teljes értékű fejlődéséről adta ki három éve a Caritas in veritate című enciklikáját, amelyben rengeteg gazdaságetikai megfontolással találkozunk. Mondhatnánk, megszoktuk, hogy a katolikus egyház körlevelek formájában időről időre megnyilatkozik gazdasági kérdésekben is. Emellett tagjai számának megfelelően sok vállalkozó is van, aki – jó hívőként – vállalkozásában is igyekszik megvalósítani az egyháza útmutatását. Ez a folyamat régebben kezdődött. Az elmúlt néhány évben azonban a Sapientia Hittudományi Főiskola jól láthatóan nagy hangsúlyt helyez a gazdaságetikai munkára. Ennek egyik legismertebb alakja most Baritz Laura nővér is, aki rendbe lépése előtt közgazdászként nemzetközi nagyvállalatok reklám- és marketingügyeibe láthatott bele. Laura nővér kifejezetten tomista teológiai, etika szemléletű elveket vall. Munkájának fő csapása, hogy a Szent Tamás-i erényetikára alapozott gazdaságetikát népszerűsítse. Ez nagyon jó lehetőség és jelenleg ismét korszerűnek mondható törekvés. Ma, amikor a világ állapota látványosan cáfolja a kötelesség- és következményetikákba vetett bizalmat, nagy szolgálatot tehet. 

Az erényetika alkalmazásának lehetősége a protestáns etika számára is nyitva áll, de teológiai okok miatt nem az Aquinói Tamás által lerakott alapokon. Az evangélikus etika mind a mai napig elsősorban felelősségetikai összefüggésekben gondolkozik. Általános álláspont, hogy csökkent teljesítőképességének látszata ellenére a felelősségelv működhet jól, ha elég körültekintően, megelőző módon használjuk. Ennek a gazdaságetikára alkalmazott megoldásai az elmúlt években a nemzetközi protestáns egyházak munkájában is megmutatkozik, például az LVSZ-ben és az EVT-ben.
Az emberi méltóságot szolgáló gazdasági formák kialakításának szükségességére szóló figyelemfelhívásban minden nehézség nélkül működhetnek együtt katolikus és protestáns kutatócsoportok, szakemberek. Tartottunk is már közös konferenciát egyetemünkön erről. Az MA-szakos képzésünkön szereplő gazdaságetika mindenekelőtt a protestáns szemléletet tükrözi.  

– A jelentkezők számának csökkenéséről számoltál be. Szerinted ennek mégis mi lehet az oka?

– A harmadik évbe lépünk csupán szeptemberben. Amit az érdeklődés hiányának érzünk, lehet átmeneti tényezők kedvezőtlen összjátéka is. Ám közrejátszhat az a kényszerből született szemlélet is, hogy egy diploma megszerzése gazdasági befektetés. Az áldoz életéből, pénzkereső aktív tevékenységgel töltött idejéből erre megfelelő időt, aki a megtérülésével számol. Meggyőződésem, hogy megtérüléssel ebben az esetben is lehet számolni. Ez a megtérülés azonban nem mérhető közvetlen pénzértékben. Torz pénzszemléletű világunkban már emberi kapcsolatainkat is a gazdaság, megtérülés, eredménykalkuláció területévé tettük. Erre utal a „társadalmi tőke” kifejezés. Ami egyébként egészség, jókedv, munkavégzési éthosz, összefogás és a jövőbe vetett remény, az mostanában társadalmi tőke lett. Amit képzésünk adni tud, nem gyorsan visszaforgatható pénznyereség, hanem a közösségben gondolkodás, a társadalmi bátorság, az etikai kérdések átlátásának képessége. Teológiai hagyományaink hátteréből kiindulva a hit szabadságával rendelkező ember megtalálhatja azokat a lehetőségeket, hogy hol tudhat és merhet hozzányúlni társadalmi kérdésekhez személyes kiállásával, gondolataival, áldozatvállalásával. Ha nem is közvetlenül piacképes a mai torz értékszemléletű piacokon a tudás, amit itt kaphatnak hallgatóink, de mindenképpen életképes és jövőképes. Emellett még ebben az évben pótfelvételit is meghirdetünk a szakra. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben