Marton Tamásék a lelki dolgoknak teremtenek hátteret a Szélrózsa-találkozón

– Te vagy a vezetője az úgynevezett Háttér munkaágnak az idei Szélrózsa-találkozón. Mit is takar ez a név valójában?

– Most hirtelen az ugrott be, hogy a lelki hátteret jelenti ez a név, hiszen egy ilyen találkozón rendkívül fontos a lelkiség. Munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy a lelki dolgoknak teremtsünk „hátteret”. Olyan körülményt szeretnénk biztosítani, hogy az igehirdetőknek, zenészeknek, művészeknek csak és kizárólag a küldetésükre, feladatukra kelljen figyelni. A résztvevő fiatalok pedig otthon, és jól érezzék magukat. Mindennek vannak látható részei, de kevésbé, vagy egyáltalán nem láthatók is. Látható és érezhető egy szép helyen levő igényesen dekorált színpad, árnyékos nézőtérrel. Viszont már nem mindenki találkozik esetleg a pénztárossal, vagy a sajtófelelőssel. Az meg már tényleg láthatatlan, amint engedélyeket intézünk, bejelentünk, biztosítást kötünk.

– Konkrétan felsorolnád, milyen hátteret kell egy ilyen találkozó esetében biztosítani?

– Gondoskodnunk kell szállásról, étkezésről, utazásról, a programok helyszínéről elsősorban. Másodsorban, hogy ezek jól, koordináltan működjenek, kellenek pénzügyek, szervezés, biztonságiak, orvos, és még sok minden más. Leghátul pedig vannak a különböző szintű szervezői stábok, akiknek a munkáját, kapcsolatrendszerét koordinálni kell. Ez a mi háttérfeladatunk.

– Már lehet jelentkezni a találkozóra, tehát gondolom, hogy a szállás, étkezés alapvető megszervezése megtörtént. Hogy állnak a többi részen az előkészületek?

– Megítélésem szerint jó ütemben haladunk, és igyekeztünk mindenre gondolni, merítve a korábbi Szélrózsák tapasztalataiból. Sokan viszont csak mostanra állították össze munkatervüket, illetve helyenként igazodnunk kell bizonyos előadókhoz, akik csak feltételesen mondtak igent a felkérésre. Amennyiben mégsem vállalják, úgy nagyon sok minden borulhat. Ezt leszámítva, mindenki dolgozik a terveken lehetőségei szerint.

– Hány fős stábod van? Kik vesznek részt ebben a munkában rajtad kívül?

– Hivatalosan hozzám tartozik a pénzügy, szállítás, gépkocsivezetők, beszerzések, raktározás és persze a Fiatalok Mindenkiért Alapítvány, amely lebonyolítja a találkozót. És meg ne feledkezzek Magyar Csabáról, aki az Alapítvány alkalmazásában szervezi a Szélrózsát. Mindez körülbelül tíz fő. De ezeken a munkaterületeken keresztül találkozom a többi munkaággal, és munkájukkal is.

– Ez hányadik Szélrózsád lesz?

– Nyolcadik!

– A korábbiakban más volt a szereped?

– Alapvetően mindig ez volt a fő területem, de a hangsúlyok és a munkamegosztás mindig függ attól, kik a konkrét munkatársak. Van, aki több feladatot tud vállalni, másra viszont egy területet teljes egészében rá lehet bízni. Mindenesetre nagyon hiányzik, és borzasztóan jól érzem magam, ha egy kicsit más szerephez is juthatok a Szélrózsán. Így Tatán a Nikodémusok órája „maradt” rám, míg Kőszegen a gyerekeknek meséltem este. Korábban rendszeres volt a csendsétában való segédkezésem.

– Mik a tapasztalataid: miben változott az évek alatt a Szélrózsa?

– Kicsit nehéz erre a kérdésre válaszolni, ugyanis mint háttérszervező a programokon szinte egyáltalán nem tudok részt venni, ráadásul általában csak a problémákkal fordulnak hozzám. Így én valószínűleg elég keserű képet tudnék csak festeni a Szélrózsákról.
Azért keresztülszaladva a programok helyszínén gyorsan le tudom mérni, milyen a hangulat, hogyan érzik magukat a fiatalok. Mindezt nagyban befolyásolja a helyszín, és persze az időjárás is. Mégis alapvető hangulati változást az évek alatt nem észleltem.
Mindig is belsőséges, családias, testvéri hangulatot éreztem ki. Akkor is mikor Váralján elkezdtük és éveken keresztül visszajárt egy nagy csapat, és most is, amikor már egy újabb generáció, a gyerekeink is résztvevőként jönnek. Két éve éreztem a korosztályban egy olyan törést, hogy az addig megszokott főiskolás-egyetemista korosztályt felváltották a középiskolások.

– A jövőre nézve, szerinted mi lesz a tendencia? Hová nőhet, merre fejlődhet a találkozó?

– Erre egyedül nem válaszolhatok. Ugyan valamennyi rálátásom van egyházunk stratégiájára, illetve valamennyire meg tudom ítélni, hogy munkatársaimmal mire vagyunk képesek, mégis én azért a területért felelek, mely a stratégiát, programot, és elképzeléseket kiszolgálja.

– Hogy látod, az idei Szélrózsának mik lesznek az erősségei?

– Elsősorban az, hogy közegyházi szándéknak megfelelően a nagy tömbben élő evangélikus gyülekezetek egyikébe megy vendégségbe a Szélrózsa, ahol a környéken több nagy gyülekezetünk van. Új megoldás lesz, hogy a nagyszínpad előtti nézőtér fölé is sátor kerül. Nem elhanyagolható szempont, hogy a Szélrózsa részese lehet az Újtemplomi gyülekezet újjáépülésének. Végezetül – és kiemelve – hiszem, hogy ez az alkalom lehetőség lesz arra, hogy fiatalok itt találkozzanak Jézus Krisztussal, vagy megerősödjenek hitükben. Röviden: Mindenki megtalálja a maga KÖZÉPKEZDÉSét!