Legyünk képesek egymástól tanulva egy cél érdekében építkezni! – Interjú Dudla Erzsébettel, a Bács-Kiskun Egyházmegye új felügyelőjével

– Először választották meg egyházmegyei felügyelőnek, egyben Ön a Déli Egyházkerület első női egyházmegyei felügyelője is. Kérem, mutatkozzon be röviden.

– 1964. november 28-án születtem. Szüleim egyszerű munkásemberek voltak: a dunaújvárosi Dunai Vasműben dolgoztak. Édesanyám már nyugdíjas, édesapám már nem él. Egy testvérem van, aki a helyi általános iskola tanítónője. 1986-ban kötöttem házasságot Bocs Lászlóval. Két gyermekünk született: Petra, aki 25 éves, és László, aki 20 éves.

Születésem óta Dunaegyházán élek. Itt végeztem az általános iskolát. Tanulmányaimat a Dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban, a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-orosz szakon, a Veszprémi Egyetem német nyelv és irodalom szakán végeztem, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen sikeres közoktatási vezető szakvizsgát tettem.

1987 óta első munkahelyemen dolgozom Apostagon: először tanárként, osztályfőnökként tevékenykedtem a Nagy Lajos Általános Iskolában. 1997-ben megválasztottak az intézmény igazgatójává, majd amikor 2006-ban összevonásra került az iskola, az óvoda és a közművelődési intézmény egy közös általános művelődési központtá, engem választottak meg pályázat útján a Nagy Lajos Általános Művelődési Központ igazgatójává. Ezt a munkát végzem ma is. Természetesen nemcsak vezetői munkát végzek, hanem tanítok is: német nyelvet az általános iskolában, magyar nyelv és irodalmat a Kun László Középiskola és Szakiskola Dunavecsei és Szabadszállási Tagintézményében felnőtt gimnáziumi tanulóknak.

Az evangélikus hitélet gyakorlása számomra nem új dolog. Vallását a kezdetektől gyakorló evangélikus családból származom. Kisgyermekként dédnagymamámtól tanultam az első imádságokat és énekeket, nagyszüleimmel és szüleimmel jártam templomba. Fontos volt számukra, hogy hittanos legyek, konfirmáljak és az evangélikus templomban kössek házasságot. Ma is nagy szeretettel emlékszem Tóth-Szöllős Mihályra, aki megkeresztelt, Szabó Istvánra, aki hittanra tanított, a konfirmációra felkészített és a gyermekeimet megkeresztelte; Tamássy Tamásné Szabó Zsókára, az osztálytársamra, akivel az ifjúsági órákon az új evangélikus énekeket gitárkísérettel tanultuk. Számomra mindezek az élmények életre szólóak voltak, és meghatározták a hithez és az egyházhoz való kötődésemet.

Már felnőttként – egyházmegyei küldöttként - betekintést nyerhettem a Déli Egyházkerület munkájába Harmati Béla püspök úr vezetésével. 2006-tól vagyok a dunaegyházi gyülekezet presbitere, majd 2009-től a gyülekezet felügyelője.

– Mit gondol, gyülekezeti felügyelői tapasztalata mennyire fogja segíteni egyházmegyei munkájában?

– Gyülekezetünk nem könnyű időszakában lettem felügyelő. A problémák megoldásában azonban mindig számíthattam a lelkészeink és a presbitérium segítségére. A gyülekezeti élet aktívabbá tételén munkálkodtunk és munkálkodunk folyamatosan. Próbáljuk növelni gyülekezeti alkalmaink számát, bevonva nemcsak az evangélikus gyerekeket, hanem a község és a helyi általános iskola egy-egy kisebb vagy nagyobb csoportját, közösségét is. Szervezés, kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás, információáramlás biztosítása, és sorolhatnám tovább azokat a tevékenységeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy közösséget összetarthassunk, s amelyeket napi szinten végzünk. Nemcsak én, hanem a gyülekezet presbiterei is.

Felügyelőként tagja lettem az egyházmegyei közgyűlésnek, így személyes ismeretségeket is köthettem és információkhoz jutottam az egyházmegye gyülekezeteinek helyzetéről. Ezek a tapasztalatok bizonyára segítséget jelenthetnek új tisztségem ellátásában.

– Egyházmegyei felügyelőként mik az elkövetkezendő hat évre szóló elképzelései, tervei?

– Elsődleges és mihamarabbi feladatomnak tekintem a személyes kapcsolatfelvételt az egyházmegye gyülekezeteivel, lelkészeivel és presbitériumaival, hiszen minden célmeghatározásnak helyzetfelmérésből, helyzetelemzésből kell kiindulnia. Tisztában kell lennem a gyülekezetek erősségeivel, gyengeségeivel, és azon kell munkálkodnom az egyházmegye elnökségének tagjaival, hogy segítséget nyújtsunk a problémák megoldásában.

Szorgalmazni fogok minden olyan kezdeményezést, amelyek a lelkészek szakmai együttműködését, tapasztalatcseréjét, egymás segítését szolgálja. Fontos, hogy a jó és a gyülekezetek épülését szolgáló ötletek minden gyülekezet számára ismertté váljanak.

Támogatni szeretném a pályázati lehetőségek kiaknázásában a lelkészeket, hiszen nagyobb volumenű felújításokat, fejlesztéseket szinte csak ezeken keresztül valósíthatunk meg.

Pedagógusként is a felnövő generáció helyes irányba nevelésén munkálkodom kollégáimmal együtt. Kiemelt fontosságúnak tartom egyházunk jövője számára, mennyire tudunk a hitoktatással, ifjúsági alkalmak szervezésével alapot teremteni arra, hogy a gyermekek, fiatalok felnőttként se távolodjanak el az egyháztól. Most, amikor a hamarosan életbe lépő új Köznevelési törvény kötelezővé teszi a hit- és erkölcstan tanítását valamennyi iskolában, kötelességünk mindent megtenni azért, hogy az evangélikus gyerekek számára jól szervezett, tartalmas és „vonzó” hittanórák kerüljenek megszervezésre. Fontos az iskolákkal való jó kapcsolat megtartása vagy kiépítése, amelyben szívesen ajánlom segítségemet a lelkészeknek.

Szeretném figyelemmel kísérni az egyházmegyében működő oktatási-nevelési intézmények működését, hiszen az újonnan átvett soltvadkerti általános iskola és a kiskőrösi Petőfi Sándor Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Gimnázium egyházi működtetése nem könnyű, de annál nemesebb feladata egyházunknak.

Fontosnak tartom, hogy gyülekezeteink információáramlása, nyilvánossága biztosítva legyen. A gyülekezetekben történt eseményekről tájékozódhassanak nemcsak a templomba járó gyülekezeti tagok, hanem a szélesebb nyilvánosság is. Ehhez szükséges a gyülekezetek honlapjainak fejlesztése, aktuálissá tétele és a sajtóban való megjelenése is. Igyekszem ebben is segítségére lenni a lelkészeknek és a gyülekezeteknek.

Számtalan más célkitűzést lehetne még itt a szolgálati ciklus elején megfogalmazni, de úgy gondolom, felelőtlenség lenne „vakon” ígérgetni. Szolgálatomban igyekszem önzetlenül, a lelkészeket segítő együttműködéssel munkálkodni. A szolgálati időszak eldönti majd, sikerül-e meglátnom a megoldandó feladatokat és javára tudok-e munkálkodni az egyházmegye gyülekezeteinek.

– Egyházmegyei felügyelőként tervez-e találkozót a pesti gyülekezetek felügyelőivel, tisztségviselőivel?

– Természetesen szeretnék informálódni az egyházmegyén kívül zajló gyülekezeti életről is. Úgy gondolom, hogy a pesti gyülekezetek speciális „fővárosi” helyzetükből kifolyólag más gyülekezetszervezési módszereket alkalmaznak, mint a mi – főként községi, kisebb városi – gyülekezeteink. Fontos, hogy képesek legyünk egymástól tanulva, egy cél érdekében építkezni.