„Legyen egy szent hely, ahol Isten felé fordulhatnak a kórházban lévők!”– Interjú Pisont Istvánnal és Pisont Richárddal – 2. rész
Orosháza – Pisont István labdarúgó családjával közösen úgy döntött, hogy ökumenikus kápolnát építenek az orosházi kórház területén. István testvére, Richárd Orosházán személyesen felügyeli a munkálatokat és a tervek megvalósulását. Egy kellemes kávézóban találkoztunk, ahol teljesen természetesnek vették, hogy a beszélgetés közben mély hitükről is vallást tegyenek. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Pisont István és Pisont Richárd
2008. októberében a Pisont fiúk édesanyja az orosházi kórházban halt meg. Halála előtt a család szinte ebben a kórházban élt, ott töltötték mindennapjainkat, szabad perceinket, óráinkat. Engedélyt kaptak a kórház igazgatójától, hogy bent lehessenek édesanyjukkal az intenzív osztályon, ahol ő gyomorpanaszokkal feküdt. Tudták, nincsen sok neki hátra, ezért szerették volna ezeket az utolsó napokat vele tölteni. A kórházban nem tudtak elvonulni imádkozni, ezért az ég alá, a parkba mentek és ott kérték a Jóistent, hogy mentse meg édesanyjukat a fájdalomtól, és adjon nekik is erőt ahhoz, hogy fel tudják dolgozni ezeket a borzasztó napokat. Egymást átölelve, sírva, zokogva, borzasztó lelkiállapotban voltak. A fájdalom azonban még jobban beléjük hasított, amikor jött a hír: édesanyjukat Isten magához szólította. A család ekkor eldöntötte: kápolnát építenek ott, ahol egykor a szabad ég alatt imádkoztak.
– Ki készítette a kápolna terveit?
Pisont Richárd: – A kápolnát a neves orosházi építész, Németh Lajos tervezte. Több tervezet közül választottuk ki azt, amit fel fogunk építtetni. A választásnál az vezetett bennünket, hogy a templomnak legyen varázsa, élményt adjon az embernek, ahol megérezheti azt, hogy templomban, Isten házában jár. Az egész gótikus hatású lesz. Régi téglákból kirakott négy oszlopa lesz, felül fagerendákkal, sátortetővel. Egy kisebb előcsarnokból nyúlik majd az ég felé a torony, amin lesz a kereszt. Az ablakok szép színes üveg díszítésűek lesznek.
– Megvannak az engedélyek, az orosházi képviselőtestület is megszavazta ezt. Mikor indul az építkezés?
Pisont Richárd: – Valóban, a terveket már elfogadta az orosházi képviselőtestület és a kórház igazgatósága is. Megállapodtunk a kápolna helyében is. Bár eredetileg az elé a kórházrész elé terveztük, ahol édesanyánk is feküdt, de végül egy másik helyen lesz az épület. Fák veszik körül, a járókelők is fogják látni. Márciusban kezdődik az építkezés és szeretnénk, ha 2010-ben fel is tudnánk avatni az épületet.
– Ökumenikus kápolnát terveztek. Miért tartjátok ezt fontosnak?
Pisont István: – Szeretnénk helyet biztosítani ebben a kápolnában mindenki számára, vallástól, felekezettől függetlenül. Szeretnénk, ha bárki bemehetne ide, és Istenhez imádkozhatna, elcsendesedhetne. Nem fogjuk megszabni azt, hogy evangélikus vagy református ne menjen be oda. Mi azt nézzük, hogy ha valakinek a hozzátartozója bekerül a kórházba, akkor legyen egy olyan szent hely, ahol Isten felé fordulhat és kérheti Őt, hogy segítsen a betegen. Mi az embert nézzük, nem a felekezetet.
A katolikus Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök felkarolta a kezdeményezést, az evangélikus egyház részéről pedig beszéltünk Ribár János orosházi esperessel is, aki szintén nagyon lelkes volt. Az épület külső felépítését vállaljuk, de mivel nem vagyunk otthon a templomberendezést illetően – hiszen nem vagyunk papok, illetve lelkészek – ezért úgy döntöttünk, hogy az egyházakra bíznánk, mi kerüljön a kápolnába (pl. oltár, szószék, keresztelő medence…stb.). Ráadásul az olyan pluszköltséget jelentene, amit nem biztos, hogy állni tudnánk, ezért kérjük majd ehhez az egyházak anyagi támogatását is.
Pisont Richárd: – Jómagam Orosházán élek és rendkívül sok ellentét van az emberek között a városban, de aki hallott erről a kezdeményezésről, mindenki mellénk állt. Számomra érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy mi ugyan nem egy egyház képviselőiként, hanem magánemberként kezdeményeztük ennek a kápolnának a megépítését, mégis mindenfelől támogatást kaptunk erre. Lehet, hogy ez így volt jó, mert ha valamely egyház részéről érkezett volna ez a kezdeményezés, nem ment volna ilyen könnyen ennek a kápolnának a megvalósítása, számos ellentétet, békétlenséget szított volna a városban.
– Ahogy mondjátok, mély nyomot hagyott bennetek édesanyátok elvesztése. Gádoroson a temetőben kápolnát emeltetek neki, ahol nyugszik. Meséljetek róla, milyen asszony volt ő!
Pisont István: – Édesanyánk minket, ötünket, egyedül nevelt fel, mert apánk az öcsém születése után elhagyta őt. Nagyon hátrányos helyzetű család voltunk. Cigány származásunk miatt lenéztek, és anyukánk napi gondokkal küszködött. Nem volt ennivalónk, ruhánk, de ő becsülettel felnevelt, kiiskoláztatott mindannyiunkat. Áldott asszony volt, azt kívánnám mindenkinek, hogy ilyen anyja legyen. Ez a világ nem ilyen lenne, ha ő lenne mindenki anyukája. Tiszteletre nevelt és mondhatjuk azt, hogy emberség tekintetében egy szent volt. Mindenkivel jót tett. Ő a maga kis világában rendkívül szerény asszony volt és mégis nagy dolgokat művelt. Szeretetet adott, áldozatot hozott értünk.
Pisont Richárd: – Édesanyánk halálával óriási veszteség ért bennünket. Csak az tudja átérezni ezt, aki elveszítette már az édesanyját. Vártuk őt vissza, a család körébe, de ő már nem jöhetett ki abból a kórházból egészségesen. Reménykedtem abban, hogy egyszer felkel majd, és egészségesen kilép a kapun. Mások is járnak hozzánk hasonlóan, átélik szerettük elveszítését, imádkoznának érte, de nem tudnak hol. Ráadásul vasárnap nem tudnak elmenni a kórházban lévők sem istentiszteletre. Ebben a kápolnában azonban vasárnaponként szentmise és istentiszteletek is lesznek, amelyeket felváltva a különböző felekezetek lelkészei tartanának. Minden egyes kórteremben lesz majd Biblia is. A kórház igazgatója megígérte, hogy lesz olyan szoba is, ahol a haldoklóval együtt lehetnek majd utolsó napjaiban a szerettei. Bennünket édesanyánk úgy nevelt, hogy tartsuk be a hagyományokat, hogy imádkozzunk, hogy a halottért virrasszunk. Azt hiszem, a mai világban is tiszteletben kell tartani a másik hitét, meggyőződését. Ezek nagyon fontos dolgok.
