Jézus munkatársai lettek: Mire tudják majd használni a tanultakat? – Képes riport a piliscsabai munkatársképzőről

Ezúttal a résztvevők Újszövetségi ismereteket D. Szebik Imrétől, Ószövetségi ismereteket pedig Ittzés István evangélikus lelkésztől hallgattak. Az iszlámról mesélt – az arab világban pár évet élő tapasztalt jártasságával – dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, külügyi szakértő. Az egyháztörténetről, kiváltképp Luther leveleiről ízesen, komoran és vidáman dr. Korányi András PhD. egyetemi adjunktus, egyháztörténész szólt, míg az új és a régi liturgia közötti különbségekről, az úrvacsora jelentőségéről friss gyülekezetépítő gyakorlatával Kézdy Péter evangélikus lelkész tartott előadást. Nagy örömére szolgált a tanulni vágyóknak, hogy mindkét nap volt lelkigondozói gyakorlat. Megmérettetésként kollokvium zárta a felkészítő munkát.

Honlapunk tapasztalataikról faggatta a frissen végzett mintegy 35 tanítvány egy részét:

Mi adott nektek a képzésben a legtöbbet? – tettük föl az első kérdést, amelyre többféle választ kaptunk.

A miskolci házaspár, Bálint Péterné Emi és férje, Bálint Péter azt hangsúlyozták, hogy a közös tanulás során közelebb került hozzájuk Isten igéje. Farkas Tiborné Zsóka a fasori gyülekezet tagjaként itt gazdag ismeretanyaggal bővítette tudását, míg Márk Borbála örült annak, hogy sokan éreztek indíttatást a gyülekezetért végzett önkéntes szolgálatra.

A kissomlyói Cserági Istvánné Marika a következőképpen válaszolt: „Nekem elsősorban a testvéri közösség megélése adott a legtöbbet. Kemenesalján, ahol élek, sajnos nagyon el vagyunk szigetelve. Egyházközségeink, nagy része „hagyományos” gyülekezeti tagokból áll. Ezért számomra különösen jelentős volt, amikor Szebik Imre püspök olyan spirituális-szociális háló szövését ismertette, mely Urunk áldásával biztosíthatja egyházunk túlélését, gyülekezeteink fenntartható fejlődését. Ez az útmutatás erőt, bizalmat, lendületet ad majd  további szolgálataim végzéséhez.”

Lázár Attiláné Erzsike így vallott: „Nagyon örültem, hogy hallhattam és láthattam Pintér Karcsi bácsit. Az ő szavaiból és szeméből azt a mély meggyőződést tapasztalni, ami élő bizonyság Istenről őbenne. Ugyanúgy Ittzés István szolgálatai is ezt a mély ragaszkodást fejezték ki, ahogyan Ő Istenhez ragaszkodik. Annyi év után is. Ők példák a hívőknek, erősítik mindannyiunk ragaszkodását is Istenhez. Sokat tanultam a helyes lelkigondozás természetéről is, a figyelés mélyebb értelmét és módját most értettem meg. Jó volt az Ó- és Újszövetség könyveivel és üzenetével újból szembesülni. Sok fontos alapelv került kimondásra. Mint például: Az Ószövetség és az Újszövetség Krisztusban válik egységes kijelentéssé. Benne válik igazsággá és valósággá. Ezért fontos a krisztocentrikus szemléletmód. Benne nyílik ki az Írás!”

Pirk Lajosné Kati nyugalmazott informatikus-üzemmérnök és Pirk Lajos híradásipari technikus számára is fontos volt a hétvégéken a Szentírás magyarázata, annak megértése és a betekintés egyházunk múltjába és jelenébe. A gépjárműjavító technikus, Tarczali Gyula hangsúlyozta, hogy a tanfolyam alatt megismerhette azokat a lehetőségeket és módokat, amelyet a gyakorlatban tudatosan és hatékonyan tud majd használni. Várhegyi Klára számára pedig az ó- és újszövetségi ismeretek, a lelkigondozói beszélgetések és a lélektani alapismeretek jelentették a legtöbbet.

A második kérdésünk a tanítványokhoz az volt, vajon mire tudják majd a gyakorlatban leginkább használni a tanultakat?

Bálint Péterné Emi és férje, Bálint Péter szerint a leginkább egymás jobb megértésére, egymás tolerálására, egymás szeretetére lehet használni az ismereteket, míg Cserági Istvánné Marika a gyülekezetépítésben, lelkigondozásban látja az itt tapasztaltak alkalmazhatóságát.

A fasori Farkas Tiborné Zsóka, a budavári Madas Zsuzsa és a Nyíregyházáról jött Márk Borbála számára az itt átélt lelki fejlődés és elsajátított ismeretanyag a saját hitbeli életükben jelentett sokat, hazamenve pedig hit és szeretet átadásában remélnek többet nyújtani mások felé.

Lázár Attiláné Erzsike mindenhol, ahol csak megfordul, szeretné továbbadni az itt szerzett ismereteket és hasonlóképpen vallott a székesfehérvári Pirk Lajosné Kati és Pirk Lajos is. Tarczali Gyula és Várhegyi Klára úgy vélik, hogy az idős emberek lelki vigasztalása, a betegek, gyászolók és elesettek gyámolítása, az evangélium hirdetése és jóléti szolgálatban való részvétel lesz a legfontosabb számukra.

A tanítványokat végül arról is faggattuk, vajon mit jelentett nekik a több héten át tartó képzés során együtt lenni a többiekkel?

A nyugalmazott könyvtáros, Bálint Péterné Emi és férje, Bálint Péter számára reményt adott az elmúlt időszak arra, hogy nem vagyunk egyedül és az ország minden részében vannak testvéreink és Isten segítségével gyarapodni fogunk. Cserági Istvánné Marika is megerősítést kapott arra nézve, hogy egyre többen vagyunk akik élő egyházért munkálkodunk.

Farkas Tiborné Zsókas sok energiát kapott a többiektől, de legfőképpen a közösség összetartó erejét érezte. „Akik idejöttünk, azt hiszem azonos cél vezetett és ez nagyon fontos – mesélte. – Még barátokat is találtam, csodálatos embereket”.

Madas Zsuzsa nyugalmazott vetőmagvizsgáló azt emelte ki, hogy jó volt az együttgondolkodások alatt előbbre jutni, míg Márk Borbála köztisztviselő reményét fejezte ki, hogy kapcsolatteremtési képességei, a lelki ráhangolódása, és a személyes hitbeli meggyőződése közvetítésének eredményessége fog javulni az itt tanult technikák segítségével.

Lázár Attiláné Erzsike sok kedves embert ismert meg: „Jó volt velük megosztani a gondolatokat, megbeszélni a benyomásainkat” – tette hozzá.
Pirk Lajosné Kati és Pirk Lajos is kiemelték, hogy a testvéri közösségben ötleteikkel egymást segíteni, tapasztalatokat átadni mindig nagyon konstruktív dolog.

A nyíregyházi Tarczali Gyula lelkesen mesélte, hogy nagy öröm tölti el a szívét, hogy ilyen sokan ajánlják fel szolgálatukat, embertársaink javára és Isten dicsőségére. A budavári gyülekezeti tag, Várhegyi Klára nyugalmazott villamosmérnök számára ez az együttlét különösen is erősítette az evangélikus identitástudatát. 

Assisi Szent Ferenc: Tégy engem békéd eszközévé   

 Uram,

tégy a béke eszközévé.

hogy szeretetet vigyek oda,

ahol gyűlölet van,

hogy megbocsássak,

ahol bűn van,

hogy egyesítsek,

ahol széthúzás van

hogy igazságot hozzak,

ahol tévedés van,

hogy hitet vigyek,

ahol sötétség van,

hogy örömet vigyek oda,

ahol szenvedés van 

Nem azért, hogy vigasztalódjam,

hanem, hogy vigasztaljak;

nem azért, hogy megértsenek,

hanem, hogy megértsek

nem azért, hogy szeressenek,

hanem, hogy szeressek; 

csak ez a fontos,

mert amikor adunk – kapunk,

amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,

amikor meghalunk – új életre kelünk.