Heinrich Bedford-Strohm: „A Bibliából kiindulva irányt kell adjunk a politika és a társadalom számára”

– 2011. április 4-én választották meg önt Johannes Friedrich tartományi püspök utódjául, és reformáció ünnepe előtt egy nappal iktatták be hivatalába. Ez alatt az eltelt egy év alatt sikerült-e betekintést nyernie a bajor–magyar partnerkapcsolati viszonyba?

– Bajor egyházunk zsinati tagjaként már püspöki hivatalba lépésem előtt kapcsolatba kerültem a magyarokkal, és többek között részt vettem egy ünnepi fogadáson, amelyet a partnerkapcsolati viszony megújításakor adtak.
Egy évvel ezelőtt, beiktatásomkor a nürnbergi Lorenz-templomba Gáncs Péter magyar elnök-püspök vezetésével érkezett delegáció. Csodás tapasztalat volt ez az ünnepi istentisztelet számomra, hiszen az egész világról jöttek akkor partnereink, hogy jelen legyenek ezen az alkalmon. Biztató kezdete volt ez hivatalba lépésemnek: sok ember jött össze, együtt ünnepeltünk testvérekként Jézus Krisztusban.

– Korábban bambergi professzorként rendszeres teológiát oktatott. Volt-e valamiféle kapcsolata a magyarországi Evangélikus Hittudományi Egyetemmel?

– Volt egy doktoranduszom, aki a debreceni református egyetemen tanult. Doktori vizsgáján jómagam is részt vettem Debrecenben.
Ezenkívül két konferencián is voltam Magyarországon: Debrecenben professzorként előadást tartottam, Budapesten pedig az Európai Protestáns Egyházak Közösségének konferenciáján szólaltam fel. Tehát már hivatalba lépésem előtt voltak teológiai téren kapcsolataim Magyarországgal, de nagyon örülök annak, hogy a jövőben még több lehetőségem lesz a találkozásra. Ebben az évben decemberben szeretnék Magyarországra menni tárgyalni az önök egyházi vezetőségével.

– Milyen programokat terveznek a látogatására?

– Egyszerűen csak szeretném megismerni a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Szeretnék odafigyelni, és örülnék annak, ha bemutatnák, megmutatnák nekem, hogyan élnek Magyarországon az evangélikusok, hogyan ünneplik istentiszteleteiket, egyházként milyen szerepet vállalnak. Különösen érdekel az, hogy a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban az evangélikus egyház hogyan képviselheti álláspontját.
Számomra mindig is fontos volt a nyílt teológia. Keresztény küldetésünket, értékeinket gyümölcsözővé kell tennünk az össztársadalom számára, nem csak egyházunk tagjai számára. Azt gondolom, hogy Magyarországnak éppúgy, mint Németországnak szüksége van egyházi irányultságra is.

– Sajnos az utóbbi időben Magyarország a német médiumokban számos esetben negatív színben tűnt fel. Nekünk, a Magyarországi Evangélikus Egyháznak más véleményünk volt bizonyos kérdésekben (médiatörvény, egyházi törvény stb.), mint a nemzetközi közvélemény, viszont a hazai magyar politikával sem értettünk mindenben egyet. Említette a nyílt teológiát – ezt szorgalmazzuk mi is. De hogyan tud ebben a bajor evangélikus partneregyház nekünk segíteni?

– Azt hiszem, hogy egy ilyen szituáció tényszerűen is bizonyítja azt, mennyire fontos két egyház partnerkapcsolata, hiszen az emberek között kialakult kölcsönös bizalom jegyében odafigyelünk a másikra. Meghalljuk magyar testvéreink politikai kérdésekben kinyilvánított hangját is. Ez számunkra fontos kiegészítést jelent a mellé a vélemény mellé, amelyet az újságokban olvasunk, tévében látunk és hallunk.
Az emberekkel való közvetlen kapcsolat nagyon fontos. Mi ebben a krisztusi közösségben testvérekként számíthatunk a másikra. Így az általános véleményen túl más perspektívákat tehetünk sajátunkká, amelyeket társadalmunkba is bevihetünk. Úgy lehet az egyház a föld sója, a világ világossága, ha az evangéliumból adódóan a nyilvános kérdésekkel is foglalkozik.

– Milyen területen mélyülhet még a két egyház közötti partneri viszony, mit tudna tanácsolni?

– Már említettem a nyilvános teológiát mint bökszót. Azt hiszem, fontos, hogy az egyház és a teológia szociáletikai tradíciót fejlesszen ki, amely lehetővé teszi, hogy a Bibliában adott keresztény hit alapvetéseiből kiindulva irányt tudjunk adni a politikának és a társadalomnak is.
Példaként említem a szociális igazságosságot, a gazdaság ökológiai átalakítását, a teremtett világ védelmét. Mi, keresztények Istenről mint Teremtőről beszélünk, a természetet Isten alkotásának tekintjük, és hangsúlyozzuk azt, hogy nem lehet a természetet vég nélkül kihasználni és kizsákmányolni. Ezekben a kérdésekben keresztényként állást foglalhatunk, és követelhetjük azt, hogy az ipar, a gazdaság változzon meg. Nem hagyhatjuk, hogy a környezetünket továbbra is annyira szennyezzék, mint ahogyan korábban és sajnos ma is teszik.
Világviszonylatban naponta 25 ezer ember hal meg azért, mert nincsen elég ennivalója és nem részesül megfelelő egészségügyi ellátásban. Nekünk, európaiaknak el kell azon gondolkodnunk, mit tegyünk azért, hogy ez a világviszonylatban elviselhetetlenné vált igazságtalanság megszűnjön, hogy olyan világban élhessünk, ahol minden ember méltósággal élhet.

– Szombaton délelőtt az egyik műhelymunkán egy felszólaló párhuzamba állította a magyarországi cigánykérdést és a németországi muszlimok kérdését. Egyházi vezetőink, Fabiny Tamás és Prőhle Gergely válaszukban hangsúlyozták, hogy a kettő nem ugyanaz, bár bizonyos megközelítésben egyházként a kisebbségekkel való viszony kérdésében lehetnek párhuzamok. Mi az ön véleménye, mit tanulhatunk egymástól e téren?

– Fontos leszögeznünk azt, hogy oda kell figyelnünk a másikra. Mi a muszlimokkal való párbeszédben az értékekhez való viszonyunkat mélyíthetjük el. Ezért fontos az, hogy mi németekként jól együtt tudjunk élni a muszlimokkal és tudjuk értékelni őket.
A vallások különbözőek. Ha mi például a Szentháromságról vagy a keresztre feszített Krisztusról beszélünk, olyan teológiai dolgokról szólunk, amelyek megkülönböztetnek minket a muszlimoktól. De ennek nem szabad odáig vezetnie, hogy egymás ellen harcoljunk vagy támogassuk az erőszakot. Ezért aztán én a vallások békés egymás mellett élése mellett teszem le a voksomat, de azt is hangsúlyozom, hogy a különbségeket nem szabad összemosnunk, hanem folyamatos párbeszédben kell állnunk. Meg kell ismernünk egymás kultúráját, oda kell figyelnünk a másikra és tanulnunk kell egymástól. A másikban meg kell látnunk az embert, meg kell adnunk neki a jogot arra, hogy a vallását gyakorolhassa. A vallásszabadságnak azonban nemcsak saját országunkban kell megvalósulnia, hanem a muzulmán országokban is.

– Egyre idősödő társadalomban élünk, és azt is szokták mondani, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a vallás, az egyházak iránt. Mi a helyzet Bajorországban e téren?

– Az a tapasztalatom, hogy az emberek sokkal nyitottabbak a vallási dolgok iránt, mint ahogyan azt az újságokban leírják. A mai emberek a szerencsét, a boldogságot keresik. Ha megnézzük, hogy a tanácsadók, akikhez fordulnak, mit mondanak válaszul nekik, akkor éppen azokra a válaszokra lyukadunk ki, amelyekről a Biblia is beszél.
Az embereknek meg kell tanulniuk megbocsátani – a keresztény hitben a megbocsátás centrális dolog. Tehát a választ a Bibliában is megtaláljuk.
A boldogságot kutatók továbbá azt is tanácsolják, hogy legyünk hálásak. Ezt minden keresztény gyakorolja az istentiszteleten. Sőt reggelente, amikor felkel, hálaadó imádságot mond Istennek azért, hogy teremtette őt (lásd 139. zsoltár).
A modern ember elveszítette a vallásokkal való kapcsolatot, de a kereszténység régi tradíciója mégis segíthetne neki abban, hogy megtalálja a válaszokat a kérdéseire. Ezért aztán egyházként oda kell fordulnunk az emberekhez, és bibliai válaszokat kell adnunk. Meg kell változtatnunk azokat a régi képeket, amelyeket az emberek az egyházakról magukban hordoznak. Az egyházakat tegnapinak, konzervatívnak, élettelennek tartják, de meg kell mutatnunk, milyen boldogságot jelent az, hogy keresztények vagyunk, és hogy ebből a tradícióból táplálkozhatunk. Mondjuk úgy, hogy rájuk kell ragasztanunk az örömünket Krisztusban.