Ha én gazdag lennék... – Interjú Sztojanovics Andrással
Budapest – A Hegedűs a háztetőn szegényes körülmények közt, de boldogan élő főhőse álmodozik: ha én gazdag lennék… Egyházunk egyetlen intézménye sem működik fényes anyagi körülmények közt, úgyhogy talán mindnek vezetője gyakran dúdolgatja a dalt. Most a Sarepta Otthon vezetőjét, Sztojanovics András lelkészt kérdezzük erről, abból az alkalomból, hogy a 2009. évi országos offertórium összegét az evangélikus diakóniai intézmények közül a Sarepta kapta meg. Mire fordítják az így kapott összeget? Szöveg: Szabó-Pap Gabriella. Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
– Kérem, mondjon bevezetésül pár szót a Sarepta Otthonról!
–Budán, a Hűvösvölgyben 1951 óta működik a fogyatékosokat gondozó evangélikus otthon, amelyhez az idők során idősek otthona is kapcsolódott. Ma a Sarepta hét épületben működik: ezek közül négyben gondozottak élnek, a többi nővérszálló és kézműves műhely, illetve karbantartó részleg. Ezek egymástól sétatávolságra vannak, elszórtan a környéken. Ez nem szándékosan alakult így, hanem azért, mert örökség illetve kárpótlás révén így jutottunk az épületekhez. Az országos offertóriumból 2009. végén, illetve 2010. elején részletekben mintegy 5 millió forint érkezett be számlánkra. Ezúton köszönöm meg az adományokat a gyülekezeteknek. Nagy pénz ez, amikor a hívek adják, nem lehet eléggé méltányolni.
– De?....
– De bizony, csepp a tengerben, ha azt nézzük, mire kellene pénzt fordítani, és hogy az mibe kerül!
– Ha én gazdag lennék… gondoljuk végig, mi mindenre lenne szükség, mire fordíthatná a Sarepta a kapott összeget? Mire fordítja majd? Mit javasol az igazgató lelkész döntésre az igazgatótanácsnak?
– 1999. óta gyűjtünk egy új épületre, első sorban a fogyatékos gondozottak elhelyezésére. Ma ugyanis helyhiány miatt létszámstop van a fogyatékosok felvételénél. Úgy tűnik, hogy ez a Sztehlo Gábor által 1951-ben elindított diakóniai munkaág lassú sorvadásra van ítélve, a növekvő igények dacára. Az új épülethez a jelenleginél nagyobb telekre lenne szükség először. A II. kerületi Önkormányzat kilátásba helyezte, hogy telket biztosít erre a célra, a piaci árnál kedvezőbb áron. Ezen felül jelentkezik a tervezés és a kivitelezés költsége. Számításaink szerint ez összesen mintegy 1 milliárd forintra rúgna. Minden bizonnyal, az új épületre gyűlő pénzünkhöz a most kapott adományokból is hozzáteszünk.
– Amíg az új épületre összegyűlik a pénz, sok más, sürgős kiadásra is szánni kell belőle…
– Ma mindenki törekszik arra, hogy csökkentse az égbe szökő fűtésszámlákat. Mi is felszereltünk napkollektorokat, egyik épületünkben a föld hőjét is hasznosítjuk, és természetesen az elavult nyílászárókat kicseréljük. Tavaly a fogyatékos részlegnél végeztük el ezt, idén az idősek részlegénél lenne aktuális. 8-9 millióba kerülne. Természetesen pályázunk önkormányzati támogatásra, évről évre kapunk is 1-2 millió forintot erre a célra. Az önkormányzati támogatáshoz saját erőt is igazolni kell – erre is valószínűleg lecsípünk valamennyit a most beérkezett adományból.
– Vannak azonban olyan ügyek, amelyek megoldásában nem számíthatnak egyházon kívüli partnerekre.
– A gondozottak minőségi ellátásában meghatározó szerepe van a gondozók lelkiségének, ez nem is lehet kétséges, főleg nem egy egyházi intézményben. Ám a legtündéribb gondozónak is csak két keze van, úgyhogy mese nincs, a gondozói létszámot bővíteni kell. A most beérkezett adományból első sorban ezt tudjuk megoldani, mintegy két évre. Hosszabb távon azonban bizonytalan, hogy lesz-e megoldás – pedig csak egy főről van szó és az ő egzisztenciájáról…
– A családi költségvetést is felboríthatja egy háztartási gép meghibásodása.
– Hát még egy intézményét! Vegyük például a mosodánkat, amelyben naponta 3-400 kg ruhát mos ki egy ipari teljesítményű mosógép. A mienk már igencsak elavult, ki tudja, meddig tart ki?… A konyha ipari gáztűzhelye a napokban felmondta a szolgálatot, már nem is javítható meg, tehát sürgősen újat kell vásárolni. Az ilyen nagy teljesítményű gépek pótlása, cseréje 1,5-2 millió forint körüli tétel, ráadásul többé-kevésbé váratlanul felmerülő kiadásokat jelentenek. Német partnerszerveink adományai gyakran segítenek áthidalni az efféle nehézségeket, igaz, tőlük inkább tárgyi adomány érkezik, nem pénzbeli. De amit megtakarítunk ott, azt átcsoportosítjuk ide – és így tovább.
Úgy kell összegeznem, hogy bármely összeget bármikor okosan fel tudunk használni arra, hogy a fogyatékosok életminőségét javítsuk, az idős emberek életének utolsó szakaszát megkönnyítsük. Hálásak vagyunk minden adományért, és imáinkban hordozzuk az adományozókat.
– Idős és/vagy beteg emberek körében nem meglepő a nyomott hangulat, a gondozókkal és egymással való együttműködés hiánya. Az egyházi intézményekben ez mintha másképp lenne?
– Gondozottainkra fegyelmező erővel hat a krisztusi szeretet megélése. Csodák nincsenek, de a jó hatás érzékelhető. Békességes, elfogadó a közhangulat a Sareptában. Innen nemigen kívánkoznak el máshová a gondozottak. Itt… itt egy kicsit könnyebb.
*
Elgondolkozom: mennyire mások a mértékek ebben az összefüggésben. Kicsit könnyebb az élet… milyen nagy szó ez annak, aki gondozásra szorul! Milyen nagynak tűnik a pénz, amikor adjuk – és milyen cseppnyivé válik a kiadások tengerében! De minden cseppnyi számít, minden cseppnyi hasznosul, minden cseppnyi segítség fontossá válik itt, a Sarepta Otthonban.
