Graduálokkal foglalkozik – Károli-díjjal tüntették ki Ferenczi Ilonát

– Hogyan tudtad meg, hogy felterjesztettek a Károli-díjra?

– Gyakorlatilag egy héttel a díjátadó előtt értesültem a kitüntetésről. A Károli-díjat minden évben október 31-én, reformáció ünnepén szokták átadni, 2010-ben azonban a díjátadásra december 22-én került sor. A csúszás miatt végül együtt adták át a Fraknói-díjjal.

– Az indoklásban kiemelték, hogy életed, hitvallásod, tudományos tevékenységed az európai keresztény hagyomány, ezen belül a XVI. századi lutheri reformáció teológiai és kulturális talapzatán áll. Tudományos munkádban, tanításodban az értékek ökumenéja jelenti a zsinórmértéket, a különböző felekezetek és népek közötti kapcsolódási pontokra, az időben és térben nagy utat bejáró énekekre, dallamokra mutatsz rá, amelyek generációk hosszú sora óta közösségi tudatunk részévé váltak. Kutatóként és előadóművészként a széleskörű közösségi, illetve közösségközi használat védjegye által megkülönböztetett hitbeli, vallástörténeti és esztétikai hagyományainkra hívod fel a figyelmet. Arra, hogy közös örökségünkről tudnunk kell, azt ápolnunk és tisztelnünk kell.

– Valóban, mint ahogyan a laudációban is áll, enélkül sérült lesz a jelenünk és szertefoszlik a jövőnk.

– Mióta foglalkozol a zenével?

– Nagyon régóta, hiszen családunkban széltében-hosszában szólt a zene: Ágnes nővérem zongora, Mária nővérem hegedű, Katalin nővérem fuvolatanárnő lett és annak idején sokat kamarazenéltünk otthon. Jómagam karvezetés majd zenetudományi szakra jártam az Akadémiára. Szakdolgozatom témája egy többszólamú latin nyelvű motettákat tartalmazó pozsonyi kódex volt. Az Akadémia után rögtön a Zenetudományi Intézetbe kerültem, ahol először az európai népzenével foglalkoztam, majd jött a középkori zene és aztán a protestáns zene.

– A gyakorlatban zenélsz még?

– A budavári gyülekezet néhány különleges alkalmát, az adventi, böjti, a pünkösdi ökumenikus vesperát vezetem, és a Magyarországi Evangélikus Egyházban elsőként nálunk bevezetett húsvét hajnali liturgikus istentiszteletet.

– Reformációs emlékekkel foglalkoztál, a XVI-XVII. századból több kéziratot, tanulmányt adtál ki. Mesélj nekünk munkádról!

– Fő kutatásaim időben a XVI-XVII. századra, térben főként Magyarországra, ezen belül nagyjából három területre összpontosulnak: a XVI–XVII. századi magyar nyelvű gregorián hagyományára és repertoárjára a protestáns graduálokban; a korabeli többszólamú éneklési gyakorlatra és a XVI–XVII. századi Magyarországról fennmaradt többszólamú zenei emlékekre, a hagyomány liturgikus, zeneelméleti és paleográfiai kérdéseire valamint a gyülekezeti énekekre és a népzenével való átfedésekre. Számos tanulmányt és monográfiát írtam e témakörökben. Főleg a magyarországi protestáns zenetörténet forrásait, protestáns liturgikus, zenei könyveket adtam ki, így az Eperjesi Graduált, a Csurgói Graduált, a Ráday Graduált, a Kálmáncsai Graduált, a Starck Virginálkönyvet, emellett Johann Wohlmuth, a XVII. század végén Sopronban élt és működött zenész munkásságát tártam fel. Tanulmányokat adtam ki gyülekezeti és más istentiszteleti énekekről.

– Mindig e két század volt az, amelyik foglalkoztatott?

– Kezdetben a középkori zenével és annak is egy műfajával, az antifónával foglalkoztam behatóbban. Az antifona, amelyet a zsoltár előtt és a zsoltár után is elénekeltek, általában szentírási szövegen alapul. Azért is érdekelt ez a műfaj, mert az antifona olyan, mint egy aranymondás; olyan bibliai idézet, ami egy bibliai szakasz lényegét foglalja össze. Az itt kutatott középkori háttérnek jó hasznát vettem később a protestáns liturgikus könyvek vizsgálatakor. A protestáns zenei-liturgikus könyvekbe nagyrészt a középkori latin nyelvű tételeket fordították le, kisebb részben pedig új tételeket írtak. Míg azonban korábban nagy jelentőséget tulajdonítottam ennek a munkának, az utóbbi időben kissé szkeptikusan tekintek rá, mert nem sok jel mutat arra, hogy ezeket az általam megvizsgált és kiadott reformáció korabeli kéziratokat annak idején valóban használták volna. Hogy a gyakorlatban is megvilágítsam: például a nyomtatott Öreg Graduál (1636) egy összefoglaló jellegű liturgikus könyv, passióval, zsoltárokkal, antifónákkal, lamentációkkal… stb., ám van egy nagy hibája: a könyv használhatatlan. Hogy miért? Rossz kulcsokban, sokszor kisebb-nagyobb hibákkal vannak kinyomtatva a tételek, s aki nem ismeri az eredeti középkori latin nyelvű tételt, nem tudja elolvasni és értelmezni a magyar nyelvű változatot. Az új tételek megfejtése nem ment volna nekem sem, ha nincsen meg hozzá a középkori háttér ismerete.

– Hol lehet ezeket a régi forrásokat megtalálni? Hol tudsz kutatni XVI-XVII. századból származó kéziratokat?

– Az Öreg Graduál, mely egyébként érdekes, tartalmas és megszívlelendő előszót tartalmaz többek között arról, hogy hogyan kell énekelni, hogy a Biblia hogyan buzdít az éneklésre, nos, az Öreg Graduálban arról is informálnak, hogy ezt a könyvet annak idején 40 kézirat alapján állították össze. Ma már csak 25 teljes és töredékes graduált ismerünk, melyeket különböző állami és egyházi könyvtárakban őriznek.

– Vannak olyan graduálok, amelyeket esetleg mostanában találtak meg?

– Húsz évvel ezelőtt került az Országos Széchényi Könyvtárba az egykori Szabolcs megyei Ajakról származó graduál, melyről azelőtt nem volt tudomásunk. Nemrégiben pedig Sárospatakon találtunk egy újabb graduált. Az ottani Református Gyűjteményben régebben két graduált őriztek, de a háborúban Budapestre hozták őket, mert féltek az ostromtól. Ha azonban ott hagyták volna, akkor megmaradtak volna, így viszont Budapestről elvitték az oroszok. Miután néhány évvel ezelőtt a Nyizsnyij Novgorod-i fogságból hazakerültek a graduálok Sárospatakra, szerettem volna ezeket megnézni. A könyvtárban ott volt az egyik, készen restaurálva, a másik épp Budapesten volt restauráláson. De meglepetésemre kihoztak nekem egy számomra ismeretlen kolligátumot, benne egy graduált is, amit egy évvel azelőtt vittek be a könyvtárba. A graduált a tornai (Abaúj-Torna-megye) iskola számára készítették 1611-13-ban, rendkívül szép írással. A graduált tartalmazó kolligátum előkerülésének története igazán kalandos. Egy falusi házba a villany bevezetésekor véletlenül belefúrtak a fal másik oldalán lévő szekrénybe s az abban levő könyvbe, és így találtak rá egy régi kéziratra. Ma is látszik rajta a fúrás nyoma. A Tornai graduál egy „ceremoniális könyv”, himnuszok, zsoltárok, antifónák gyűjteménye.

– Mik azok, amiket átírtak, átköltöttek ezekben a graduálokban a középkori alakhoz képest?

– A középkorban például sok Mária ének volt. A Salve regina éneket a protestáns használatban dogmatikai okokból Salve rex-re változtatták, egyértelműen utalva itt Krisztusra, mint királyra. Egyébként a fordításoknál általánosságban nagy problémát jelentett, hogy a szöveget rosszul illesztették a zenére. Különösen a himnuszoknál feltűnő ez, ahol az eredetihez képest több vagy kevesebb szótagot alkalmaztak egy-egy zenei sorra, s ezért a sorhatárok eltolódtak, a forma eltorzult.

– A Vietoris tabulatúrás könyvet, vagy ahogy sokáig nevezeték, a Vietoris kódexet még a rendszerváltás előtt adtad ki egy pozsonyi kolléganőddel. Ez egyfajta partizánakció volt annakidején…

– Főképp szlovák énekeket tartalmaz ez a könyv, tehát olyan környezetben keletkezett, ahol főleg szlovákok éltek, de magyar énekek is vannak benne, sőt táncok is. Ezt a XVII. században alkalmazott betűírásból normál hangjegyírásba írtuk át. Már majdnem elkészült a kötetet bevezető tanulmány is, amikor azt olvastuk, hogy volt a könyvnek egy borítója, amelyben voltak még énekek. Kiderült, hogy a borító töredékes lapjai a kódexbe írt énekek ritmikus változatait tartalmazzák, olyan korábbi alakokat, amelyek a humanista metrikus énekek korát jellemzik. Ezért aztán át kellett írnunk a tanulmányt. Abban az időben elég nehéz volt az együtt dolgozás, sok nehézségbe ütköztünk a kutatás és a kiadás során. Szerzőpárommal, a pozsonyi Hulkó Mártával évekig dolgoztunk együtt, és most is együtt munkálkodunk: a könyv második kiadását készítjük elő az új irodalom felhasználásával.

– Megtudhatjuk, mivel foglalkozol mostanában?

– A munkám nagyon sokrétű. Egy műre sosincs elég időm, mert sok munka fut párhuzamosan. Szeretném most az elkezdett dolgokat befejezni… Csáti graduál, a Pozsonyi kötet kiadása – ezek mind-mind többszáz oldalas munkák és mellettük még kisebb tanulmányok is készülnek.