„Az egyházban nem hatalom, hanem szolgálat van!” – Interjú Gáncs Péter püspökkel

– Lelkész és felügyelő illetve a presbiterek csapata – ők azok, akik együttműködve kormányozzák a gyülekezeteket. De sokszor ez a kapcsolat nem zökkenőmentes, hiszen még keresztény emberek között is előfordulnak súrlódások. Egy forró ősz és egy még forróbb légkörű tél van az egyházkerület mögött. Milyen problémák merültek fel?

– Pár gyülekezetünkben a lelkészi és a világi elemek viszonya feszültté vált. Ez több mindenre vezethető vissza, egyfelől arra, hogy a lelkészek egy része túlterhelt, rengeteg mindent vállaltak magukra és emiatt nagyobb a hibalehetőség is.
Másfelől az is mögötte lehet, hogy a világi elem is – jó értelemben – az elmúlt húsz évben öntudatra ébredt és nagyobb beleszólást követel magának a dolgokba. A véleménycserét mi magunk is szerettük volna, tudatosan elkezdtünk a presbiterképzéseket és hangsúlyozzuk, hogy az evangélikus tradíció egyfajta paritás, tehát lelkész és nem lelkész együtt vezeti a gyülekezetet, a megyét és a kerületet is. Ebből azonban jöhetnek félreértések.
Épp ezért az előttünk álló hétvégén, Bonyhádon gyülekezetvezetői találkozót tartunk, ahol az a téma lesz, hogy „Lelki hatalom és evilági bölcsesség”. Szeretnénk bibliai alapokon, teológiailag is körbejárni bizonyos kérdéseket: mit jelent az egyetemes papság, mit jelent a paritás, mi a lelkész feladata, mi a felügyelő feladata, hogyan lehet megtanulni összedolgozni, és előre haladni, nem pedig egymásnak feszülve szétforgácsolódni.

– Az elmúlt időszakban számos fegyelmi eljárás volt az egyházkerületben. Mondanál ezekről konkrétumokat?

– A rákospalotai, a dunaegyházi és a szarvasi gyülekezetben fegyelmi eljárásokat kellett indítanunk. Az első két esetben a folyamat vége az lett, hogy a fegyelmi tanács a lelkész szolgálati jogviszonyának felbontását ítélte meg. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a lelkész rendelkezési állományba kerül, elmehet más gyülekezetbe, illetve a püspök javasolhat neki más helyet.
A legsúlyosabb eset a szarvas-újtemplomi volt, ahol a lelkésznőt, Deme Zoltánnét a szolgálati jogviszony felbontására ítélte a jogerős határozat, míg a lelkészt, Deme Zoltánt a lelkészi hivatalától kellett megfosztani, mivel őt korábban egyszer a szolgálati jogviszonyból már felmentette a bíróság, így ugyanazt az ítéletet nem lehetett még egyszer kimondani. Ez a legsúlyosabb ítélet február 15-én jogerőre is emelkedett.
Úgy gondolom, hogy egyrészről ezek mögött a történések mögött ott van az egyházi és világi elem összecsiszolódásának fájdalmas folyamata, másfelől viszont egyre komolyabb probléma az egyházban a gyülekezeti autonómia kérdése is. Olyan mértékű autonómiát adott egyházunk zsinata a gyülekezeteknek, amivel sajnos nem csak élni, de visszaélni is lehet. Erre példa az újtemplomi gyülekezet, ahol a gyülekezetnek joga volt arra, hogy óvodát indítson. Az óvodára építve később olyan iskolát indítottak el, ami működésképtelenné vált. Szarvason nincsen két evangélikus általános iskolának létjogosultsága, mert nincsen annyi gyerek, hogy két iskola egészséges rivalizálásban egymás mellett megéljen.

– Mi lesz ennek a következménye?

– Iskolát eddig húsz éven keresztül csak alapítottunk, most viszont úgy néz ki, hogy egyet meg kell szüntetnünk. Az iskola csődbe került. Az a reális veszély áll fenn, hogy a jól működő óvodát is magával rántja. Most márciusban az óvónők nem tudják felvenni a fizetésüket, mert az iskola finanszírozása elviszi a pénzt. Az iskolában négy osztályban huszonegy gyerek tanul, nem kell nagy matematikusnak lenni, hogy kiszámoljuk, ekkora létszámnak nem lehet fenntartani egy iskolát.

– A másik evangélikus iskola át tudja venni ezeket a gyerekeket?

– Az összes gyereket nem tudják átvenni, a gyermekeket viszont el tudjuk helyezni a város más iskoláiban. Gyermek utcára nem fog kerülni.

– A pedagógusokkal mi lesz?

– A törvényesen járó végkielégítést ki fogjuk nekik fizetni. A fenntartó egyházközség felelőssége, hogy sajnos úgy vettek fel pedagógusokat, hogy nem volt meg a megfelelő gyermeklétszám, nem volt meg a finanszírozási alap. Sajnos a leköszönő lelkészházaspár elvakult víziója lett volna az is, hogy erre az életképtelen általános iskolára még egy gimnáziumot is szerettek volna alapítani.

– Hogy történhetett az, hogy gyakorlatilag a csődeljárásig elhúzódhatott ez az ügy. Nem tudott ebbe az egyházi vezetés korábban közbeszólni?

– Ezt az irreális, felelőtlen ámokfutást azért nem lehetett megakadályozni, mert a gyülekezet fenntartásában volt az iskola. A presbitérium tagjai fizetett alkalmazottak voltak a gyülekezetben, tehát egzisztenciálisan a lelkésztől függtek, és mindig mindent megszavaztak, amit a lelkészházaspár szeretett volna.
2010. február 28-án vasárnap azonban végre felelős döntés született: a presbitérium az óvoda megmentése érdekében az iskola felszámolását kezdeményezte. Ez az eljárás elindult, sajnos most ezzel szembesülniük kell a gyermekeknek és a szülőknek egyaránt. Fájdalmas folyamat lesz, nagyon sajnáljuk, hogy ez bekövetkezett. Az óvodát nem akarjuk kockára tenni, és mivel a gyülekezet is fizetésképtelenné vált, ezért mindenképpen meg kell tenni ezt a lépést.
Ki kell mondani: a lelkészházaspár a gyülekezetet, az intézményeket anyagi, szervezeti és lelki csődbe vitte bele.

– A Deme házaspár helyére új lelkészt neveztek ki.

– Egyelőre helyettes lelkészt neveztünk ki Zátonyi János személyében. Ez átmeneti megoldás. Szeretnénk gyorsan elindítani a lelkészválasztást, de ahhoz az kell, hogy a gyülekezet anyagilag talpra álljon, hiszen a lelkészválasztás alapvető feltétele, hogy a lelkész számára a díjlevelet tudjanak felmutatni, mit tudnak nyújtani a pályázóknak. Jelenleg a gyülekezet csődben van. Ha talpra állnak, akkor lehet meghirdetni az állást vagy meghívni valakit, attól függően, hogy a közgyűlés hogyan dönt. Reméljük, hogy egy-két hónapon belül a gyülekezet olyan helyzetbe kerül, hogy új lelkésze lehet és megindul egy talpra állás. Tovább kell lépni, tovább kell menni.
A lelkész és a gyülekezet kapcsolata nem olyan, mint egy házasságkötés, hogy holtomig-holtáig el nem hagyom. Ez egy szolgálati jogviszony, ami sajnos megromolhat és kialakulhat egy olyan helyzet, hogy a gyülekezet érdekei azt diktálják, hogy a lelkész felálljon. Ez a gyülekezet és a lelkész számára is továbbmutató jelentőségű.

– Mik voltak a gondok Dunaegyházán?

– Bácsi János lelkészt fel kellett menteni, mert évek óta nem tudta a gyülekezetet megfelelően vezetni. Többek között nem készült zárszámadást, nem volt költségvetés, tehát a gyülekezet törvénytelenül működött. Június 30-ig felesége, a korábbi beosztott lelkész, Bácsiné Vilmos Andrea kapott helyettes lelkészi megbízást. Nem tudjuk, hogy addig a gyülekezet talpra áll-e. Ha addig nem jönnek rendbe a dolgok, akkor más megoldást kell találnunk.

– Ez valljuk be, furcsa szituáció lehet… Ha ott marad a lelkész, ő is beleszólhat a további dolgokba…

– Bizonyos lelkészi szolgálatokat elvégezhet, de a gyülekezetben hivatalosan nincsen státusza, tehát nem helyettes lelkész vagy beosztott lelkész. Ha a gyülekezet törvényes működése helyreáll, meglátjuk, mi lesz a következő lépés.

– Rákospalotán mi volt a helyzet?

– Itt a lelkész és a felügyelő közötti viszony romlott meg. A felügyelő és a presbiterek nagy része úgy látta, hogy a lelkész nincsen eleget a gyülekezetben, mert az országos fenntartásban lévő, ám a gyülekezet tulajdonát képező idősek otthonában lévő igazgatói állását is ellátja.
A presbitérium ezért kezdeményezte a lelkész felmentését, amit a közgyűlés ugyan többségében támogatott, de a kétharmados szavazati arány nem volt meg. A lelkész tehát maradt, de fegyelmi tanács elé került az ügy. Megállapításra került, hogy a lelkész nem tud együttműködni a felügyelővel, képtelen a kompromisszumra. A fegyelmi tanács ugyanakkor a felügyelő felmentését is kérte, mert felelősnek látták a gyülekezet megosztásáért. Mindketten fellebbezési joggal éltek.
A lelkész felmentését az országos bíróság jóváhagyta, míg a felügyelő esetében kimondták, hogy bár látják, hogy ő is felelős a megosztottságért, de nem látták ezt megfelelően alátámasztva, így ő maradt továbbra is felügyelő.
Mi a fegyelmi tanács részéről szerettük volna, ha mindkét oldalról újrakezdés történik, de a bíróság másképp döntött. Csak remélni tudom, hogy a felügyelő a következő lelkésszel jobb viszonyt fog kialakítani.
Sajnos ez egy meglehetősen csúnya „iszapbirkózás” volt a lelkész és a felügyelő között. Esperes úrral, kerületi elnökséggel is sokat próbáltunk a lelkész és a felügyelő között közvetíteni. Sajnos nem sikerült és végül nem volt más megoldás…

– Ki vezeti jelenleg a gyülekezetet?

– Jelenleg a Bátovszky Gábor mellé nyáron került beosztott lelkésznő, Ponicsán Erzsébet viszi tovább a gyülekezet ügyeit, míg a korábbi gyülekezeti lelkész az idősek otthonát vezeti Palotán, amíg a szerződése tart. Az intézmény fenntartója az országos egyház, de az épület a gyülekezet tulajdonában van. Az Országos Presbitérium nevezte őt ki az otthon élére, és ők is hívhatnák vissza. Szerintem hosszú távon nem jó az, ha a lelkész továbbra is ebben a gyülekezetben marad. Remélem a lelkész be fogja látni, hogy más gyülekezetben, feszültségektől mentes légkörben jobban tudja Isten ügyét szolgálni, de én ebbe a magam részéről már nem kívánok beleszólni.

– Az ilyen feszültségekkel teli gyülekezetekben mit tehet az utód? Püspökként mit tudsz tanácsolni, hogy pár év múlva ne alakuljon ki hasonló, áldatlan állapot?

– Nagyon fontos lenne a kompetenciák tisztázása. Bonyhádon erről is fogunk beszélgetni. Fontos, hogy tudjuk, mi a lelkész feladata. Sok lelkész átmegy menedzserbe, és abban őrlődik fel, amit nem neki kellene csinálnia.
Ugyanakkor sok esetben a felügyelő megy át egy határon. Pont Rákospalotán volt az, hogy a felügyelő elő akarta írni a lelkésznek, hogyan imádkozzon, milyen liturgiát használjon. Ezt nem tartom egészségesnek.
Meg kell tanulni tandembiciklizni, ahol ketten ülnek a nyeregben és ketten tekernek és nem rángathatja mindenki jobbra-balra a kormányt. Vallom a paritást, de a lelkész az, aki az életét tette fel a szolgálatra, teológiai képzettsége van, egzisztenciálisan is abból él, hogy lelkész, tehát az ő felelőssége fokozottabb a gyülekezet vezetésében. A felügyelővel nem szabad, hogy hatalmi kérdéssé váljon a vezetés, mert ha azzá válik, az teljes torzulást eredményez.
„Ki a nagyobb?” – kérdezték a tanítványok Jézustól, hiszen már az ő idejükben is volt rivalizálás. Ő azonban a figyelmet arra irányította, hogy aki nagy akar lenni, az legyen a szolgává. Az egyházban nem hatalom, hanem szolgálat van és a szolgálatban meg kell tanulni együttműködni. Jézus nem véletlenül kettesével küldte ki a tanítványait. Nem volt jogász, nem jogi értelemben kategorizált, hanem tudta, hogy egyedül ezt a szolgálatot nem lehet az embereknek a vállukon hordozniuk.

– Püspökként hogyan élted meg az utóbbi hónapokat?

– Tanulságos volt ez a néhány hónap, de ezeket a lépéseket meg kellett lépni. Hogy teológiai érvet hozzak fel megint: a kulcsok hatalmára, a bűnök feloldozására minden lelkész esküt tesz, de megfogadjuk azt is, hogy amíg nem látunk megbánást és újrakezdési készséget, addig büntetés van és a bűnök megtartása.
Néha elő kell venni azt a kulcsot az egyházban, ami lezár egy korszakot, mert látjuk, hogy valami úgy, ahogyan van, nem mehet tovább, mert rombol, és ártalmas. Nem csak a civakodók saját kárára, hanem egy egész gyülekezet és ezzel együtt az egész egyház kárára is lehet ez.
Ki kell mondani, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad spongyát dobni rá, mintha mi sem történt volna, hanem valakinek fel kell állnia, és tovább kell mennie. Ezek persze nem népszerű és nem kellemes dolgok, jobb arról beszélni, ami pozitívum, de ha elfedjük a gondokat, abba gyülekezetek belepusztulnak, és ezt nem vállalhatjuk.
Nekem is fájdalmasak ezek a felmentő döntések, hiszen legszebb szolgálatom, ha ordinálhatok, ha lelkészeket szolgálatba állíthatok, de most élni kellett ezzel a nem könnyű felelősséggel. Remélem, hogy sikerül ezekkel a lépésekkel egy gyógyulási folyamatot elindítani egyházkerületünkben és egész egyházunkban is.