Evangélikus zenekarban játszik az EDDA egykori dobosa – Interjú Fortuna Lászlóval

– Mikor kezdett el zenélni és miért épp a dobot választotta?

– Zenélni amióta az eszemet tudom, mindig zenéltem. Hogy miért a dobot választottam, arról fogalmam sincsen, valahogy ehhez volt érzékem. Zenei iskolát csak 15 éves koromban kezdtem, addig autodidakta módon tanultam. De már általános iskolás koromban volt zenekarom.

– Játszik más hangszeren is?

– Zongorázom, gitározom, de kimondottan egyiket sem tanultam. Emellett énekelek is. Sok mindenbe belekóstoltam, de a fő hangszerem az ütős hangszer maradt. A billentyűket inkább csak a zeneírásnál használom.

– Az imént említette, hogy általános iskolás korában is játszott már zenekarban. Mielőtt az EDDA Művekhez került, milyen bandákban játszott?

– Számtalan amatőr formációban zenéltem. 15 éves korunkban alakult az általános iskolai zenekarhoz kapcsolódva a Héliosz nevezetű amatőr zenekarunk, amellyel 1971-ben Salgótarjánban Könnyűzenei Fesztivált nyertünk. Aztán még sok bandában megfordultam, mielőtt az EDDÁ-ba elhívtak.

– Hogyan került az EDDA együttesbe?

– A basszusgitárossal, Róna Gyurival mentünk oda. A korábbi basszusgitárosnak, Zsöcinek (Zselencz László) ínhüvely gyulladása volt. Csapó György dobossal nem tudom, mi bajuk volt, de az én tudásomat úgy éreztem, többre nézték, én a technikásabb és a gyorsabb dolgokat is jobban le tudtam ütni. 1981 karácsonya után keresett meg bennünket Pataky Attila (ének) és Barta Alfonz (billentyűs), hívtak bennünket az EDDÁ-ba. A feltételük az volt, hogy öt-hat Deep Purple nótát ideadtak nekünk és azt két nap alatt meg kellett tanulnunk hangról hangra, ütemről ütemre. Nagyon kemény munka volt.

– Ez akkor egyfajta felvételi vizsga volt…

– Igen. Sosem felejtem el, hogy Alfonz meg-megállította, elindította a magnót, hogy azt ütöm-e, ami az eredeti felvételen szól. Végül nem talált kifogást, így beleegyeztek abba, hogy bekerülhettünk a csapatba.

– Volt egy szakadás a régi EDDA és az új között. Mi vezetett az első banda széteséséhez?

– Az volt a gond, hogy Slamó (Slamovits István – gitár és ének) és Attila (Pataky Attila – ének) mindig is harcban álltak egymással. Slamónak megvolt az a rossz szokása, hogy a kívülállókra, kinti emberekre jobban hallgatott, mint a zenész társaira. Trunkos András, aki a Rolls Frakciónak volt zenekarvezetője és basszusgitárosa, sokat fűtötte, hogy szálljon ki az EDDÁ-ból és alakítsanak új zenekart és minden más lesz, dőlni fog a pénz, sikeresek lesznek. Végül is Slamó bejelentette 1983-ban, hogy kilép, erre Attila meg feloszlatta a zenekart. A csapat szétment, mindenki máshol helyezkedett el. Engem Zsöcivel együtt a P. Boxba akartak elvinni, de időközben Attilával inkább egy norvégiai út mellett döntöttünk. Fél évig klubokban zenéltünk, aztán amikor visszajöttünk, újraindítottuk az új EDDÁ-t.

– Végül 1985 nyarán, betegsége miatt abba kellett hagynia az EDDÁ-ban való zenélést. Hogy is volt ez a tüdőkilyukadás?

– 1985-ben az új EDDÁ-val koncertturnén voltunk és az egyik nap lazítottunk a fiúkkal: fociztunk egyet. Rosszul lettem, mint kiderült, kilyukadt a bal tüdőm, és amíg helyre nem jöttem – majdnem egy évig – még járni is alig tudtam.

– És hogy tudott helyrejönni?

– Amikor bevittek a kórházba egy pici, késes végű csövet nyomtak a két bordám közé, és akkor, mint egy autóbelső, amikor kiszúrják, úgy leengedtem, mert addig túlnyomás volt a mellkasomban. Egy csövön át egy géphez kapcsoltak ezután, amin át állandóan szívták ki a felesleges levegőt addig, amíg össze nem forrt a tüdőhólyag. Gyulladáscsökkentőket kaptam.

– Ez a betegség mennyiben játszott szerepet abban, hogy Ön hívő ember lett? Esetleg ekkor tért meg?

– Én igazság szerint mindig is hittem, gyerekkoromban is templomba jártunk. Nekem az istenhit életem része volt mindig. Az EDDA időszaka alatt, a bulik miatt, az én hitbeli életem is háttérbe szorult. De Isten kiragadott ebből az életmódból és újra a jó útra terelt. Lehet, hogy ezért lettem akkor beteg. Új életet kezdhettem, lehiggadtam.

– Miután felépült, mivel kezdett foglalkozni?

– Külföldön, főleg hajókon zenéltem, de szárazföldön is felléptem. Közel 25 évet dolgoztam így. Ha ki kellett volna fizetnem azt a pénzt, amennyi helyre eljutottam, akkor milliárdosnak kellett volna lennem. Most már könnyebb azokat a helyeket felsorolni, ahol még nem voltam, mint ahol már voltam a világban.

– Hatalmas élettapasztalatot szerzett. Mindenféle kultúrával, emberekkel ismerkedett meg…

– Igen, nagyon jó, hogy ez a lehetőség nekem megadatott. A világ érdekes és tele van szélsőségekkel. Dubai gazdaságát látva elmenni utána Jemenbe, ahol olyan érzésem volt, mintha hirtelen a középkorba csöppentem volna, furcsa volt. Jó persze, autók azért voltak az utcán, de egyetlen, műszakilag is rendben lévővel nem találkoztam. De itt volt a legcsodálatosabb tenger is, mert nem voltak gyárak és üzemet, amik elkoszolták volna a vizet. A Vörös-tengernek fantasztikus élővilágát láthattam ott.

– A családja mit szólt hozzá, hogy ilyen nagy utazó lett?

– Nagyon aranyos, kedves, megértő feleségem van, aki kibírta ezt mellettem. Most októberben volt a 30. házassági évfordulónk. Ám a külföldön zenélő kollégáim 99 százaléka sajnos már mind elvált.

– A Miskolci Evangélikus Gyülekezetben rendszeresen szolgál az ifjúsági alkalmakon. Hogyan került bele az itteni zenélésbe? Mióta játszik keresztény dalokat?

– Sándor Frigyes esperes szervezett egy Alpha-kurzust, amelyen én is részt vettem, egy másik billentyűs sráccal együtt. Amikor megtudta, hogy zenélek, azt javasolta, hogy csináljuk egy zenekart. Végül a billentyűs elmaradozott, így egyedül kellett a társaságot összehoznom. Rájöttem, hogy borzasztóan nehéz egyházi zenekart létrehozni. Azok az emberek ugyanis, akikkel korábban együtt zenéltem világi zenekarban, nem akartak ebben szerepet vállalni. Istent dicsőítő zenét nem voltak hajlandóak játszani, sőt cikinek tartották azt. Ráadásul féltek attól, mit fognak a rajongóik ahhoz szólni, ha ők templomban lépnek fel. Hiába próbáltam őket meggyőzni arról, hogy Isten evangéliumát és Jézus Krisztus nem szabad szégyellni, és ki lehet mondani azt, hogy mindannyian az ő gyermekei vagyunk, de ők nem vállalták ezt a dolgot. Az a baj, hogy ha a magunkkorabeliek ezt cikinek tartják, akkor azzal milyen példát adnak a zenét tanuló diákoknak? Másfél év keresésbe tellett, hogy stabil csapattá válhattunk és elég jól meg tudunk már szólalni.

– A tagok egyébként zenéléssel foglalkoznak?

– Az In His Steps együttes tagjai mindannyian keresztény hívő emberek. Én és az énekes fiú foglalkozunk zenéléssel, a többiek nem. Az énekest most vették fel a Zeneművészeti Főiskolára, gitár tanszakra és emellett gyönyörűen énekel. Bár korosztálybeli szakadék van közöttünk, de az együttzenéléssel ezek eltűnnek, így jó barátságban is vagyunk. A többiek között van például ügyvéd, és informatikus is.

– Milyen dalokat játszanak? Saját szerzeményeket is?

– Arra törekszünk, hogy olyan zenéket válasszunk, amelyek nekünk tetszenek. A refrén és a dallamvilág fontos, hogy a közönség fülében is megmaradjon. Ez egyfajta keresztény popzene. A régi templomi énekektől eltávolodtunk, mert a fiatalokat az nem érdekli nagyon. Azokat egyébként is nehéz lett volna átalakítani popzenévé, nem szólt volna jól. Főleg angolszász nótákat fordítunk magyarra. Nemrégiben készült egy CD, amin három saját dal van. A zongorista, Romhányi Róbert, a gitáros-énekes Bodnár Balázs és jómagam írtuk ezeket.

– Milyen a látogatottsága ezeknek az ifjúsági alkalmaknak?

– Szeretnénk, ha sokkal többen eljárnának, mint amennyien járnak. Mostanában 40-50-en szoktunk lenni. Egy éve indult ez a fajta misszió. Hétköznaponként, szerdán este fél hattól vannak az alkalmak a miskolci evangélikus templom tanácstermében (3530 Miskolc, Hunyadi u. 8.). A Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumból is jönnek, de sokkal többet várunk ettől a dologtól, mint ahol most járunk. Miskolc azonban egy kommunista város volt és sajnos a hitetlenség az elég magas fokon tart még mindig, de reméljük, hogy ez változni fog. Sajnos a világi rádiók hallani sem akarnak a dalaink lejátszásáról. A miskolci református Európa Rádióba adtam le CD-t, de sajnos ott sem nagyon hallom, hogy játszanának, pedig jót tenne a látogatottságnak, ha nagyobb reklámunk lenne.

– Fesztiválokra is elmennek? Szarvason lesz a következő Szélrózsa, eljönnének?

– Ha hívnak, akkor szívesen megyünk bárhová, fellépést még nem mondtunk le. Jézus dicsőíteni szolgálat is.

– Játszik ezenkívül más zenekarban is?

– A Helios zenekar újra él, azonkívül van egy Miskolci Művek nevű rock bandám, amivel szoktam járni zenélni. Hívtak egy budapesti alakuló csapatba is. Végülis négy zenekarban vagyok, de többet nem is akarok vállalni, mert sakkor nagyon szétesnék.

– Visszavonuláson tehát nem is gondolkodik?

– A Jóisten nekem azt adta, hogy jól tudok zenélni. Ráadásul még szeretek is. Amíg a közönség elfogad, addig játszani fogok. Igaz van szakmám is, de a mai világban, ilyen munkanélküliség mellett, 55 évesen, azt hiszem, sehol máshol nem tudnék elhelyezkedni. Nem mondom, hogy a zenélésből olyan jól meg lehet élni, de azért valahogyan csak eltengődök. Ráadásul örömet okozok vele másoknak is és persze magamnak is.

– Mit szeretne még megvalósítani az életben? Világot látott, híres zenekarokban játszott… mit lehet még elérni?

– Jól látja, nekem valóban megadta a Jóisten azt, hogy mindent elértem az életben, világot láttam, híres emberekkel is dolgoztam együtt. Az amerikai hajókon komoly énekesekkel dolgoztam. Sok mindent nem kívánok az élettől. A maradék kis időt szeretném a feleségemmel és családommal boldogan leélni, a zenémmel pedig szeretném azokat az embereket szórakoztatni, akiknek erre igényük van. Én meg vagyok elégedve: sosem vágytam milliókra. Van egy kis házam és annyim, amiből meg tudok élni. Isten a tenyerén hordozott.

Az együttes CD-je megrendelhető a Miskolci Evangélikus Egyházközségnél (3530 Miskolc, Hunyadi u. 8.).

Az érdeklődők, a gyorsabb lebonyolítás érdekében, a luther@chello.hu címen vegyék fel a kapcsolatot a gyülekezet lelkészével, Sándor Frigyes esperessel.

A CD 3.000 forint, de aki imádságban hordozza az együttest és a miskolci gyülekezetet, annak 2.000 forintba kerül (önköltségi áron).