Etikai kérdésekre adott egyházi válaszok, az abszolút igazság igénye nélkül – Könyv jelent meg a preimplantációs genetikai diagnosztikáról

– Milyen érzés annyi év után végre kézben tartanod a könyvet?

– A védés után még adós voltam a könyvvel, ami most a Könyvhétre jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában.  A Coram deo sorozat szerkesztői – Gáspár Csaba László és Görföl Tibor – hasznos tanácsokkal segítették az értekezés megjelenését. Egy jó hangulatú, családias dedikálás volt maga a könyvbemutató a kiadó standjánál.

– Változott valamiben a könyved a doktoridhoz képest?

– Gyakorlatilag a struktúrája változott némileg. Három fő része van. Az első az orvosi rész, amelyben azt írom le, mi a preimplantációs genetika diagnosztika és milyen erkölcsi problémákat vet fel maga az eljárás. A középső részben Helmuth Thielike teológiai meglátásaira figyelve tárgyalom azokat a kérdéseket, amelyek az emberi méltóság szempontjából meghatározóak. Ebben a fejezetben mutatom be a kortárs teológusok azon válaszait is, amelyeket a genetikai ismeretek alkalmazása kapcsán felmerült problémákra adtak. Ez számomra a legizgalmasabb rész, és többek szerint is ez a fejezet a könyv erőssége. A végén pedig a szociáletikai rész következik, amelyben többek között arról szólok, hogy az egyházak hogyan szólalhatnak meg a genetikai ismeretek által felvetett erkölcsi kérdések kapcsán.

– És hogyan szólalhatunk meg?

– Természetesen ez egy összetett kérdés, de röviden összefoglalva: nem csak követni kell az erkölcsi párbeszéd menetét, hanem az egyházak képviselőinek is fel kell tenni olyan kérdéseket, amelyek az egyház tanításából erednek. Nekünk kell olyan érveket megszólaltatnunk, amelyeket mások talán nem tartanak fontosnak, így állhatunk azok oldalára, akik saját érdekeiket esetleg egyáltalán nem tudják képviselni. Az orvosi és jogi – gyakran „titkosnak” tűnő – nyelvezetet értelmezve közérthetően kell az adott kérdéseket megfogalmazni, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei vehessenek részt a párbeszédben.

– Sokan nem érthetik, a preimplantációs genetikai diagnosztika mit is takar?

– Ma már nem csupán mesterséges megtermékenyítésre vagyunk képesek, hanem arra is, hogy az így létrejött lénynek megvizsgáljuk a genetikai tulajdonságait. A preimplantációs genetikai diagnosztika már a beágyazódás előtt lehetőséget nyújt az örökletes genetikai rendellenességek felismerésére. A módszer alkalmas arra, hogy elkerülhető legyen a súlyosan beteg vagy életképtelen gyermek megszületése, anélkül hogy ehhez a terhességet meg kellene szakítani.
Gáspár Csaba László könyvemhez írt fülszövegben így fogalmaz:  „A beültetés előtti embrió önmagában életképtelen. Vagy beültetik az anyába, vagy… Kérdések merülnek fel: vajon a beültetés előtti embrió – ember? Ha igen, miféle méltósága van? Mit lehet/kell vele tenni? Hogyan folytatható/folytatandó az előbbi félelmetes „vagy…”? Ez a könyv a reformátori teológia perspektívájában vizsgálja az ehhez hasonló kérdéseket, melyeket biológiai kutatás egyre égetőbbé tesz. A felvilágosodás még arra biztatta az embert, hogy vegye kezébe saját sorsát. Ez részben megtörtént. Immár az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel?”

– Kérdés az is, hogy a születendő gyerek neme alapján szelektálni lehet-e?

– Vannak nemhez kötött genetikai betegsége. Ha ezek súlyosak, akkor véleményem szerint igen.

– Mikortól lehet szerinted emberi lényről beszélni?

– Különböző érvek vannak. Van egyfelől a kontinuitás érve, mely szerint a megtermékenyítés pillanatától folyamatos fejlődésről van szó, ahol nem szabad szakaszokat meghúzni, ezért ugyanaz a státusz illet meg mindenkit. Emellett sokak számára döntő a species elv is, ami azt jelenti, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartozunk, tehát ugyanaz a tisztelet jár a zigótának és egy felnőtt embernek. A probléma akkor kezdődik, amikor az emberi méltóság odaítélését különböző tulajdonságoktól teszik függővé, ilyen lehet az öntudat, a felelős döntés képessége, a beszédképesség. Az ilyen vélekedés diszkriminációhoz vezet, amelyre a történelemből nagyon szomorú példákat tudnánk előhozni. A teológiai etika a potencialitás elvet hangsúlyozza, hogy a megtermékenyülés pillanatától fogva olyan egyénnel van dolgunk, aki társadalmunk felelős tagjává válhat. Sajnos sokszor adódnak olyan helyzetek, amelyekben nem lehet abszolút jó döntést hozni. A felelősséggel felruházott embernek gyakran kell kompromisszumot kötnie.

– Miért ezt a témát választottad akkoriban?

– Amikor a doktori képzésre felvettek, elnyertem egy három hónapos ösztöndíjat a Bécsi Egyetemre. A Protestáns Fakultáson Ulrich H.J. Körtner professzor hirdetett meg egy interdiszciplináris szemináriumot, amelyben összefonódott a genetika, a jog és a teológia és ez nagyon megtetszett. Akkor tartottam egy referátumot a preimplantációs genetikai dignosztika erkölcsi kérdéseivel kapcsolatban. A többiek dolgozatai is érdekes eredményekre jutottak és így már el lehetett indulni.

– Ezzel a témával szeretnél a továbbiakban is foglalkozni?

– Részben igen. Mostanában azonban a munka szociáletikai kérdéseivel kezdtem foglalkozni. Az aktív kétkezi munka, a szombatnap és a pihenés kérdése izgat, hiszen a ma embere gyakran elhiszi, hogy csupán a munkája minősíti őt és a munkáért kapott bér határozza meg a társadalomban elfoglalt státuszát, értékét. Aki például sajnos munkanélküli lesz, az értéktelennek érzi magát. A kereszténység azonban éppen azt hangsúlyozza, hogy nem a „munkanélküliség” minősít minket, hanem az „istennélküliség”. Isten előtt önmagunkban is értékesek vagyunk. A szeretetet sem lehet például tárgyiasítani, vagy megvásárolni.