Eljutni a határig – Határnyitás 1989-2009
2009. július 3-5. között szimpóziumot rendez a magyar, bajor és osztrák evangélikus egyház a vasfüggöny leomlásának 20 éves évfordulójára. 20 év. Mi történt ennyi idő alatt? Milyen reményekkel indult el Magyarország és benne az evangélikus egyház a rendszerváltást követő úton? Mennyiben váltak be a remények, hogyan változott az életünk? Hasonló kérdések hangzanak majd el a három napos rendezvény során, amelyre a szervezők minden résztvevőt várnak, aki valamelyik evangélikus gyülekezetünk tagja és szívesen venne részt nemcsak az elgondolkodtató beszélgetéseken, de a könnyed együttléteken, találkozásokon, koncerten, kiállítás megnyitón és az ünnepi istentiszteleten is. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Cselovszkyné Tarr Klárát, az esemény egyik főszervezőjét kérdeztük a részletekről.
– Kinek az ötlete volt, hogy az egyház is megemlékezzék a határnyitás 20 éves évfordulójáról?
– A szokásos éves bajor-magyar konzultáción került elő az ötlet, tulajdonképpen az egyik megbeszélés során, Ulrich Zenker egyháztanácsos vetette föl, aki bajor részről a legközelebbi munkatársam.
– 1989-ben nem az egyház kezdeményezte a határ megnyitását, az társadalmi-politikai folyamatok eredményeként jött létre. Miért ünneplik meg mégis ezt az eseményt?
– Egyszerűen azért, mert az egyház népe is átélte mindazt, amit mindenki más '89 előtt, csak még sokkal nehezebb volt hitüket megélni, mint azoknak, akik „csupán” a mindennapi diktatúrát voltak kénytelenek elviselni. A szabadság érzése mámorító volt – így vallott egyik ma már nyugdíjas lelkészünk, aki '89-ben szinte nem is hitte elsőre, hogy valóban megtörténhet a rendszerváltás. S mindez a vasfüggöny lebontásával kezdődött, és azzal, hogy a magyarok a nyugati határon át kiengedték az NDK-s turistákat. Az egyház nem játszott vezető szerepet a rendszerváltás során, de átmentette az értékeket és a hitet. Ezért ünnepeljük meg mi is azt az eseményt, amely visszavonhatatlanul hirdette a kommunista hatalom összeomlását.
– Három napos eseményt terveztek. Mit tartalmaz a program?
– Július 3-án, pénteken este 17:00 óráig várjuk a résztvevőket, majd a közös vacsora után a közgazdasági egyetem aulájában közösen megtekintjük dr. Kárpáti György orvos filmjét a páneurópai piknikről, majd egy pohár bor és pogácsa mellett őt magát is megszólaltatnánk, hogy hogyan emlékszik vissza az eseményekre. Szombaton délelőtt izgalmas eseményre kerül majd sor: pódiumbeszélgetést hallgathatnak a résztvevők a Liszt konferencia központban, korabeli filmrészletekkel és zenei betétekkel tarkítva. A beszélgetés résztvevői korabeli szemtanúk, valamint Balog Zoltán képviselő, aki akkoriban a kelet-német turisták között szolgált lelkipásztorként, Prőhle Gergely, országos felügyelőnk, dr. Hannelore Reiner osztrák részről és dr. Oplatka András, akinek könyve a határnyitás történelmi körülményeiről tavaly jelent meg magyarul, idén németül, Egy döntés története címmel. Nem válaszolt még Németh Miklós volt miniszterelnök, de őt is felkértük. A három napos esemény számunkra legfontosabb eseménye a vasárnapi ünnepi istentisztelet lesz, amelyen dr. Johannes Friedrich bajor püspök prédikál majd.
Budapesten bezárt a Határnyitás fotókiállítás
Tovább megy vidéki nagyvárosokba
Április 26-án zárt be a Nemzeti Múzeumban a 27. Magyar Sajtófotó Kiállítás, amelynek kísérő kiállítása a magyar-osztrák határ húsz évvel ezelőtti megnyitásának állított emléket, olyan felvételekkel, dokumentumokkal, amelyeket korábban nem láthatott a közönség. A Határnyitás 1989 című kiállítás a Külügyminisztérium szervezésében később több európai városban is látható lesz, de előtte magyarországi nagyvárosokban mutatják be. Május 6-án Debrecenben, augusztus 6-án Miskolcon és október 16-án Pécsett várják az érdeklődőket. A kiállítás képeit azonban a http://www.sf2008.hu/galeria oldalon is meg lehet tekinteni, az idei Sajtófotó Kiállítás képeivel együtt.
Az esemény logójáról:
Az esemény logója hosszú egyeztetés eredményeként született meg az elmúlt héten. Sokféle gondolatot magába foglal. Ha ránézünk, elsőre két határkapu stilizált alakját fedezzük fel, ugyanilyeneket látni Sopronpusztán is, a páneurópai piknik helyszínén. A kapuk jelképezik a határokat, amelyek a képen nyitva vannak, s a keskeny úton kifelé vezető lábnyomok a megnyíló lehetőségek és a szabadság szimbólumaként jelennek meg. Az logó egésze a kapu vízszintes vonalával és a kifelé vezető lábnyomokkal keresztet alkot. Ez a kereszt jelzi az Isteni
akaratot, amely nélkül nem nyílhattak volna meg a határok, hiszen be kell vallanunk, az egyházat felkészületlenül érte a határnyitás és maga a rendszerváltás is. A feliratok két nyelven íródtak, hiszen bajor, osztrák és magyar résztvevői is lesznek a szimpóziumnak: An die Grenzen gehen – németül azt jelenti, hogy az ember képes túlmenni saját határain, és csak akkor tud új lehetőségeket elérni, ha feszegeti ezeket. Ennek magyar
megfelelőjét nehéz volt megtalálni, hiszen az „eljutni a határig” vagy a tavalyi szélrózsás mottó, „hol a határ” egyaránt átvitt értelemben is értelmezhető. A kelet-német turisták is eljutottak tűrőképességük határáig, amikor tömegesen, több ezren érkeztek Magyarországra, mivel tudták, hogy itt a leggyengébb a vasfüggöny.
Nálunk már nem voltak taposóaknák, később pedig – bár az indoklás szerint a határt „mélységében őrizték”, lebontották a vasfüggönyt. Végül pedig hivatalosan is kiengedték a kelet-németeket a nyugati határon. Sokféle értelme van tehát a mottónak, de a legfontosabb mindenképpen ez: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek
lehetséges.”
