Egy lépcső is lépcső! – Avagy: az evangélikusok és az akadálymentesítés

A néhai Andorka Eszter lelkésznő még hazánk Unióba való belépése előtt, 2002-ben felvetette a fővárosi templomok akadálymentességi szempontok szerinti vizsgálatának, ennek nyilvánossá tételének, valamint ezt követően az akadályok megszüntetésének szükségességét. Eszter tragikus hirtelenséggel meghalt, de munkáját a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) – mely szervezet kimondottan a sérült, fogyatékkal élő, kerekes székes fiatalok közösségi életét, nyári táboroztatását, karácsonyát, stb. szervezi – 2003 tavaszán letette az asztalra a történelmi egyházakban tudtunkkal páratlan felmérésének eredményét. A füzet címe: Templomlépcsők, s a budapesti templomok akadálymentességét veszi nagyító alá. A felmérő kerekesszékes kérdezőbiztosok munkája nyomán olyan tabunak számító témákról tudunk nyíltan beszélni az egyházban, mint akadály, kiszolgáltatottságérzés, fogyatékosság. Az átfogó felmérés során több mint kétszáz templomot, istentiszteleti helyet jártak be, a kapcsolódó helyiségekkel együtt – mint a lelkészi hivatal, a mosdó –, valamint mozgássérülteket kérdeztek meg templomba járási szokásaikról (el és be tudnak-e jutni egyáltalán), illetve egyházakhoz való viszonyukról. Tény: nem olyan régen mutatkozik csak úttörő jellegű változás a sérültek elfogadása terén, ezt igazolja, hogy közösségeik felléptek jogaikért, az esélyegyenlőségért. De elmondható, hogy az egyház szolidaritást vállal a fogyatékkal élőkkel. A legnehezebb feladat azonban még mindig a tudati akadályok elhárítása, ami ha lehet, még fontosabb a fizikai akadálymentesítésnél. „Az a közösség, ahol a sérültek nincsenek jelen, fogyatékos” – jegyezte meg egy érintett.

Hogy mi ma a valóság az építészetben? Sokszor csak egy pici odafigyelés kellene a tervezésnél, ami azért lehetne evidens, mert az egyetemen oktatják az akadálymentes építkezés módjait. A nem létező akadálymentesítésnél ugyanis csak egy veszélyesebb van: a rosszul akadálymentesített környezet. Ficzere Ilona, az MEE Építési és Műemléki osztályának vezetője szerint az egyházi létesítmények akadálymentessége az esélyegyenlőség biztosítása, nemcsak az Alkotmány, illetve a 1998. évi XXVI. törvény szellemisége alapján kezelhető evidenciaként, de az egyház nyitottságát, befogadó, támogató hozzáállását is megjelenítheti. „Templomaink, hitéleti létesítményeink, illetve közszolgáltatást ellátó intézményeink felújítása, létesítése során az akadálymentesség szempontjait lehetőség szerint figyelembe vesszük, sőt van példa meglévő épület akadálymentesítésének pályázati források bevonásával történő megvalósítására is.”

A MEVISZ-felmérés természetesen a jogi hátteret is vázolja: az épített környezet akadálymentes használatát kívánja elősegíteni a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról említett 1998. évi XXVI. törvény több rendelkezése is, az 1997. évi LXXVIII. törvény pedig a közhasználatú építmények esetében előírja a fogyatékossággal élő emberek által történő akadálymentes használat lehetőségének megteremtését. (1997 óta törvények szabályozzák az integrációt, s 2005- ben lejárt egy határidő az összes közhasznú épület akadálymentesítésére.)

Már az építési engedélyek kiadásánál résen kellene lennie a hatóságnak, hogy küszöb, lépcső ne zárjon ki egyetlen embert sem – a vallásgyakorlás mint alkotmányos jog értelmében – a templomból! Ám gyakran előfordul, hogy a jog és a valóság nem találkozik e területen a III. évezredben sem. De térjünk vissza a MEVISZ felméréséhez, amelynek az egyik legmegdöbbentőbb statisztikai adata: arra a kérdésre, hogy Miért nem volt próbálkozás a templom akadálymentesítésére?, a válaszadók (azaz a templomok, imaházak képviselői) közel 60 százaléka azt felelte, mert nem volt rá igény. Az Európai Unióba való belépés küszöbén (2003-at írtunk) keresztény közösségek vezetőinek ajkáról ez igencsak furcsa felelet volt. Hisszük, reméljük, azóta a szemlélet sokakban megváltozott, talán éppen az ilyen kiadványok hatására is! Ma már nem hat papjainkralelkészeinkre újszerűen az akadálymentesítés szó, hiszen az EU-ban sok újat tanulunk e téren is. (Ám még csak az uniót sem kellene emlegetnünk, hiszen az Alkotmányban feketén-fehéren mindenkinek biztosított szabad vallásgyakorlás van rögzítve, no és a fogyatékosok esélyegyenlőségére vonatkozó 1998-asi törvényre is érdemes emlékezni.) Aláhúzzuk: a felmérésben katolikus, református, evangélikus, baptista és egyéb templomok, imaházak adatai szerepelnek. Az egyéni kérdőíveken megszólított, 386 fős, mozgássérültekből álló minta nem hozott meglepő eredményt: a menne-e templomba, ha akadálymentesen be tudna jutni kérdésre 41 százalék igennel felelt. Ugyanis csak 20 százalék tudja ezt megtenni a kérdezettek közül.

Tanulságos lehet, hogy ahol nem volt semmilyen próbálkozás az akadálymentesítésre, a válaszadók (a megkérdezetteknek csak kétharmada, 102 templom papja adott választ) már említett 60 százaléka állította, hogy nem volt rá igény, 24 százaléka az anyagi forrás hiányára, 8 százaléka műszaki és egyéb okokra (pl. dombon van a templom), 4 százaléka az épület műemlék mivoltára hivatkozott, 1-1 százalék pedig a „majd a presbiterek úgyis felviszik a tolókocsit” illetve „nem érünk rá ilyenekre” választ adta. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz tartozónak vallotta magát 21 045 fogyatékossággal élő személy. Ebből 8848 mozgássérült. Az evangélikusok létszámához viszonyítva (304 705 személy) ez 6,9 százalék, azaz több mint az össznépességben kimutatott százalékarány. Így a statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy az akadályozott emberek jelentős mértékben jelen vannak egyházunk életében” – állapítja meg evangélikus teológiai diplomamunkájában Adámi Johanna.

Megkérdeztük Ittzés János evangélikus elnök-püspököt az akadálymentesítés jelentőségéről, aki így válaszolt: „Túl a részvéttel teli és segíteni akaró felebaráti szereteten, erre indít bennünket Jézus Urunk szava is, amikor magához hívja a megfáradtakat és megterhelteket. Ha nem segítenénk mozgássérült testvéreinket, nem juthatnának a Jézus köré gyülekezők közösségébe.”

Gáncs Péter misszióért felelős, déli kerületi evangélikus püspök hangsúlyozta: nagyon fontosnak tartja egyházkerületében a templomok, gyülekezeti házak akadálymentesítését, és reményét fejezte ki, hogy az újonnan épülő templomokat már ennek figyelembe vételével tervezik és építik. Erre maga is biztatja és bátorítja az egyházközségeket.

A dr. Fabiny Tamáshoz tartozó Északi Egyházkerület pedig egyenesen honlapján is feltünteti akadálymentes templomait, jelenleg huszonkettőt.

Végkövetkeztetésként levonhatjuk: tetszik vagy sem, önmagát minősíti az a nép, az a közösség, amely nem gondol fogyatékkal élő társaira, és nem tesz meg azért minden tőle telhetőt, hogy egyenlő esélyeket biztosítson számukra – például a templomba való bejutáshoz. Mindenekelőtt a tudatban, a fejekben kell „akadálymentesíteni”, szemléletet váltani, s ha ez sikerül, és jó példával elől járva a hívő emberek vállalják az együttgondolkodás feladatát kerekes székes embertársaikért – akkor nem csak papíron, de az utcákon, a tereken is sima lesz az út. Hogy aki templomba indul, be is tudjon menni. Hiszen joga van hozzá.

*****

Konferencia az akadálymentesítésről

Pár évvel ezelőtt szakmai napot szervezett a MEVISZ a Lágymányosi Ökumenikus Központban az akadálymentesítés témájában, az itt elhangzott előadásokból idézünk.

 *

Gadó Pál, a piliscsabai Siló Önálló Élet Központ vezetője szerint „a fogyatékosság ellenkezője a tökéletesség, hibátlanság. Ettől azonban nagyon távol áll a világ, az emberi társadalom. Árnyaltabban kellene fogalmazni, amikor fogyatékos emberekről beszélünk, nem pedig, ahogy gyakran történik: nyersen, hiszen senki sem teljesen tökéletes. Például így: fogyatékos személy – ami máris elfogadhatóbb...

Egy embert az értelme, érzelmei, jelleme, gondolkodása, talentumai, adottságai, képzettsége, stb. mind-mind jellemez. Korunk teljesítményorientált, de nagyon szegényes a véleményalkotó képessége, ha csak a külsőségek alapján ítél. Mindnyájunkban van fogyatékosság, tökéletlenség. Van-e olyan öntelt ember, aki azt merné állítani: én tökéletes vagyok...?”

Továbbá így fogalmazott: „A hibátlan ember illúziója szétfoszlott századunkra, és ez okozza, hogy súlyos erkölcsi válság tapasztalható a világban. Először is tudati változásra van szükség a fogyatékosok megítélésében.  A kereszténységnek volt a múltban negatív értékítélete, az ok pedig maga a vallás tanítása volt: csak hibátlan ember állhat Isten szolgálatába, valamint csak teljesen tökéletes állatot és növényt lehet az oltárra helyezni engesztelésül, az Ószövetség törvényei szerint. Ám már az Ótestamentum korában sem volt kivétel nélküli ez a szabály – gondoljunk csak Mózesre, aki dadogott! Mellé Áron személyében adott  segítőt Isten, aki helyette is beszélt, amikor kellett.

Egy másik félreértés a fogyatékosok megítélésében, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Könnyű ezt egy atlétikus termetű, kigyúrt, fiatal, ép testű ember szemlélésekor elfogadni. Ám itt alapvetően értelmezési probléma áll fenn. Isten képe és a fogyatékosság hogyan hozható össze? A megoldás erre a mai társadalomban kegyetlenül „egyszerű”: rekesszük ki, ne tekintsük teljes értékűnek a fogyatékos embert – ám ez szégyenteljes hozzáállás. Nem olyan régen mutatkozik csak változás- úttörő jelleggel – a sérültek elfogadása terén, annak nyomán, hogy a sérültek közösségei felléptek jogaikért, az esélyegyenlőségért. E követelések után az egyház is „felébredt”, és szolidaritást vállalt a fogyatékkal élőkkel. A legnehezebb feladat azonban még mindig a tudati akadályok elhárítása, ami ha lehet, még fontosabb a fizikai akadálymentesítésnél... Az a közösség, ahol a sérültek nincsenek jelen,  fogyatékos. A fogyatékkal élőknek pedig fel kell vállalniuk saját értékeiket a másik ember felé” – zárta szavait Gadó Pál.

*

Varga Tamás építész pár éve foglalkozik az akadálymentesítés problémáival, érdeklődése egy személyes találkozás nyomán ébredt. Az indítást egy kerekes-székes hallgatója adta. Amikor meglátta a fiatalembert az előadásán, először „megijedt”: „Mit fogok vele csinálni?”   

Hamarosan jó kapcsolat, barátság alakult ki kettejük között, így azonosult a problémával, és ma már együtt jár előadásokra Bendegúzzal – most is.

Sok múlik az építészeken. Sokszor csak egy „pici odafigyelés” kellene a tervezésnél. A másodéveseknek már oktatják a „legfogékonyabb” egyetemi korban az akadálymentes építészet alapjait, sőt, egy posztgraduális képzés keretében is van már mód építészek ilyen irányú továbbképzésére (= rehabilitációs mérnökök.) A nem létező akadálymentesítésnél ugyanis csak egy veszélyesebb van: a rosszul akadálymentesített környezet.

Oktatás, vizsgáztatás tehát már van az egyetemen, a hatóság számára is indult kurzus, hogy az építési engedélyek kiadásakor tudják, mit kell számon kérni, és tegyék is ezt (pl. küszöb, lépcső nélkül legyen megközelíthető minden középület – a templom is!). Mégsem találkozik még sűrűn jog és valóság a fogyatékosok világában. 1997 óta törvények szabályozzák az egyenlő jogokat, az integrációt.

*

Ittzés Ádám szerint nem két külön világ a fogyatékosoké és az épeké, de adott esetben a fogyatékosoknak kell nyitniuk a „világ” felé, mert előfordul, hogy az egészséges ember zavarban van, ha fogyatékkal élővel kerül fizikai kontaktusba.

Az általa képviselt De Jure Alapítvány által működtetett, sérülteket diszkriminációs ügyekben képviselő „De facto” jogi iroda nevéhez fűződik a médiából jól ismert, Centrál-per néven emlegetett jogi ügy. (A Centrál kávéházat beperelték, mert kerekesszékkel nem lehet bejutni, és a pert az alapítvány másodfokon meg is nyerte: a bíróság akadálymentesítésre kötelezte a kávéházat.)

A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség 2003-ban adta ki a Templomlépcsők című kiadványát, amelyben a MEVISZ budapesti templomok akadálymentességéről készített felmérésének eredményei olvashatóak. A felmérés felelős vezetője, Benkovics Sándor (MEVISZ) a kiadvány létrejöttének körülményeiről, a felmérés tapasztalatairól beszélve, kiemelte, hogy sok lelkészre, plébánosra már maga a szó: „akadálymentes” is újszerűen hatott!

„Önmagát minősíti az a nép, az a közösség, amely nem gondol fogyatékkal élő társaira, és nem tesz meg azért minden tőle telhetőt, hogy egyenlő esélyeket biztosítson számukra – például a templomba való bejutáshoz. Valójában nem nagy szavakra és nagy tettekre, hanem egy kis odafigyelésre lenne szükség” – vélte Benkovics Sándor.

Aki egyébként szeretne a kiadványból kapni annak a MEVISZ Iroda szívesen küld belőle önköltségi áron: 1085, Budapest, Üllői út 24.

*****

Akadálymentes gyülekezetek a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben:

Kőszeg templom és gyülekezeti ház

Rábaszentandrás templom

Sopron templom

Soproni Evangélikus Nyugdíjasház

Tatabánya templom

Győr-Ménfőcsanak templom és gyülekezeti ház

Bakonyszombathely templom

Hánta templom

Ászár templom

Lébény templom és gyülekezeti ház

Mosonmagyaróvár templom

Csurgó templom

Barcs templom

Porrog templom

Várpalota templom óvoda

Pusztavám templom

Mór gyülekezeti ház (templom)

Bokod templom és gyülekezeti ház

Veszprém templom és gyülekezeti ház

Balatonalmádi templom

Balatonfüred

Balatonboglár

Szarvaskend

Hévíz

Bobai templom és gyülekezeti ház

Nemeskocsi templom

Kemenespálfai templom

*

Akadálymentes gyülekezetek az Északi Egyházkerületben:

Alberti templom

Bényei templom

Budahelyvidéki templom és gyülekezeti terem

Budavári templom

Budaőrsi templom

Csepeli templom

Csillaghegy-Békásmegyeri templom

Dunaharaszti templom

Érdi templom

Fancsal-Hernádvécsei templomok

Fóti templom

Galgagyörki templom

Gyóni templom

Irsai templom

Monori templom

Nyáregyházi templom

Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Gyülekezet

Pesthidegkúti templom

Piliscsabai templom

Szentendrei templom

Tápiószentmártoni templom

Vanyarci templom

*

A Déli Egyházkerületben a felmérés folyamatban van. 

*****

Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Adámi Johanna a Fogyatékossággal élő személyek és családjaik lelkigondozása című diplomamunkájának egyik részében gyakorlati útmutatást adott a különböző fogyatékossággal élő személyekkel való foglalkozáshoz és az akadálymentesítést is tárgyalta. A szerző engedélyével a dolgozat ezen részleteit közöljük, valamint a dolgozat mellékletét, amelyben az általa készített felmérések eredményei is szerepelnek. A lábjegyzetek miatt csatoljuk az irodalomjegyzéket is. A dolgozat 2009-ben készült. A cikk fájlmellékletei közül tölthető le.

*****

Frissítés:

A cikkhez kapcsolódó hírek a napi sajtóból:

Megverték, mert segített egy kerekes székes barátjának egy szórakozóhelyen

Folyamatosan tolódik az akadálymentesítés