ÉgÍgérő Gospel: „Közösséget építeni az örömzene köré”

– Mióta van az egyetemi gyülekezetben gospel kórus?

– 2000-ben Lénárt Viktor volt az egyetemi lelkész és Németországban járt, ahol látott fehér gospel kórusokat. Én akkor a Meviszben dolgoztam és megkeresett engem, hogy vállaljam el a kórus vezetését. Én akkor szkeptikus voltam és mondtam, hogy fehér ember nem tud gospelt énekelni, de ő erősködött, hogy higgyek neki. Én előtte csak klasszikus zenével foglalkoztam, azt tanultam, de belefogtam, mert érdekes kihívásnak véltem. Évek alatt érett meg igazi gospellé a kórus zenéje, és most már benne van tényleg az a tűz és az az energia, ami ehhez a fajta énekléshez kell.

– Mi is ez a műfaj? Mi a gospel?

– A szó azt jelenti, hogy evangélium. Eredetileg az Egyesült Államokban élő afroamerikaiak templomi zenéje volt, ami a protestáns népénekekre épült, de ehhez ők hozzátették saját zenei alapjukat és mozgáskultúrájukat. Ez csempésződik most vissza az általunk is énekelt európai gospelbe, azaz hogy ehhez meg mi tesszük hozzá a saját kulturális alapjainkat.
Az anyanyelvi istentisztelethez hozzátartozik nem csak az evangélium anyanyelven való hirdetése, hanem az is, hogy a zenei kultúra is a kor emberéé legyen. Az egyetemi fiatalok nem orgonazenén nőttek fel, így más a zenei anyanyelvük. Luther is kora népdalait formálta át, mert saját zenei anyanyelvet akart adni a köznépnek. Korunkban ugyan egységes zenei anyanyelv természetesen nincsen, mégis inkább a könnyűzene az, ami fiatalokat megszólító erejű.

– Mi a különbség a fekete és a fehér gospel között?

– Gospelnek csak a feketét hívják. Az új-protestáns gyülekezetek dicsőítő zenéje pedig inkább a fehér.
Érdekes, hogy mi nem ismerjük a keresztény amerikai könnyűzenét, pedig van. Sőt! Az Emmy díjkiosztón díjat nyert első hármat ismerjük, mert azt az MTV is játssza, vagy a chartokon is hallunk. A negyedik helytől azonban sorban mind keresztény könnyűzenészek a díjakat kapók. Nálunk sajnos még egészen nívós keresztény könnyűzene nincsen, de alakulnak az együttesek.

– A te csapatod évente lecserélődik. Hogyan tudsz mégis szeptemberben új kórust kovácsolni? Mire megint betanítod őket, véget ér a két szemeszter.

– El kell fogadnom a helyzetet, mert ez gyakorlatilag magára a kórusnak otthont adó egyetemi gyülekezetre, a gyülekezetemre is igaz. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, mert különben nem lesz semmi.
Nyilván ezért nincsen még kilenc év után sem hangzó anyagunk, hogy így mondjam, még egy árva demónk sem, mert egyszerűen mire összejött a jó csapat, addigra eljött mindig a nyár, de talán most szeptemberre lesz ebből a tervből valami. Terveim szerint nyáron minden hónapban lesz egy gospel-hétvége, amit egy hétvégi házban tartunk majd és reméljük, hogy nem fog eltűnni a csapat.

– A mostani soul and gospel fesztiválon miért nem voltatok?

– Mi igazából nem dicsőítéseket játszunk, hanem fekete gospelt éneklünk. Ezt a fesztivált szabad keresztények szervezik, de eddig még nem hívtak meg bennünket fellépni. De nem kell félteni minket: elég sok helyen lépünk fel, főleg gyülekezetekhez hívnak, de fesztiválokon és tévében is énekeltünk már. Sok evangélikus gyülekezetbe megyünk, csak az útiköltség megfizetését szoktuk cserébe kérni a fellépéseinkért.

– Énekeltetek már más kórusokkal is együtt?

– Amikor a svéd testvérgyülekezetünk itt járt, az ő kórusukkal énekeltünk közösen. Amikor az Arénában volt a KIT, akkor a Testvérek zenekarral léptünk fel. A fellépéseink azonban az utóbbi időben mindig idő és szervezés kérdései voltak. A koncertfellépéseinket ugyanis nagyban befolyásolja az, hogy mennyivel előre kérnek fel bennünket. No, nem azért, mintha valami nagy sztárok lennénk, hanem azért, mert sokan vagyunk és nehéz összehangolni a programokat. Harminc embernek kell, hogy jó legyen az időpont. Havonta ezért két-három koncertet tudunk csak adni: egy vidéki és kettő budapesti koncertet szoktunk elvállalni.

– Milyen visszajelzéseket kaptok?

– A gyülekezetek mindig örömmel várnak. A tagokról annyit mondanék, hogy csomó olyan embert tudunk így bevonni, akik soha nem jönnének el istentiszteletre. Nyitva áll tehát a kapu, bárki jöhet, akinek kedve van énekelni. Én azt hiszem, elég jó hangképző vagyok, tehát akinek pici érzéke van hozzá, jöhet.

– Mikor vannak a próbáitok?

– Csütörtökönként hattól nyolcig. Keddenként van a kiskórusnak a próbája, meg a zenekaré – felváltva. Minden hónap utolsó vasárnapján pedig gospel istentiszteletet tartunk. 12 énekórát vagy hangképzést tartok a szólistáimnak hetente, tehát ez egy rendkívül komoly képzés, hogy azon a színvonalon szólaljon meg a kórus, amit az emberek elvárnak. Ehhez társulnak a táncpróbák és az érintés workshopok is, amik visszaadják azt, ami ehhez az egészhez kell.

– Ki segít neked?

– A kórus vezetője én vagyok, szeptembertől pedig Komáromy Gergely zenész segít majd nekem.

– Most milyen nagy változás előtt álltok?

– Új zenekart alapítunk: eddig dob, basszusgitár, elektromos gitár, zongora, szaxofon (időnként), most azonban szeretnénk egy puhább hangzást, ami kézi dobok, akusztikus gitáron alapul. Ebbe a finomabb irányba szeretnénk most elindulni, mert így jobban érvényesül majd az énekhang. Jól szól most a kórus, így nem lenne jó, ha elnyomná a zenekar az énekeseket.

– Milyen távlati célok lebegnek előttetek?

– Az együtt éneklés öröme az, ami minket összetart, és ez maximálisan megvalósul. Közösséget építeni az örömzene köré, és sokat koncertezni – ez a cél lebeg előttem.