Denzel Washington: „Tedd, amit tenned kell, hogy azt tehesd, amit akarsz!”

Washington mély családszeretete, valamint erős hite különlegességnek számít Hollywoodban, egyfajta csodabogár ő a maga nemében. A Church of God in Christ nevű egyház tagja és már majdnem 25 éve él boldog házasságban feleségével, Paulettával. És ahogyan a gyerekeiről beszél - John David, 23, Katia, 20, és az ikrek, Malcolm és Olivia, 16 - azt gondolhatnánk, hogy egy igazi otthonülős apukával van dolgunk.
Pedig dehogyis! Washington állandóan dolgozik. Az elmúlt 29 évben összesen 37 filmet készített, köztük a díjat nyert Philadelphia, Training Day és Glory című filmeket. Bár általában jó fickókat játszik, az American Gangster-ben például rosszfiú volt.
- Mit gondol, színészként mik az erősségei?
Washington: - Nem elemzem magamat. Én magamat adom, aztán az emberek dolga eldönteni, interpretálni a dolgokat. Nem bonyolítom a szerepet, csak belső, lelki megérzéseimre hallgatok.
- Lelki embernek tartja magát?
Washington: Feltétlenül!
- Mégis ez mit jelent?
Washington: - Minden nap olvasom a Bibliát. Most János evangéliumának második fejezeténél járok. A lelkészem azt javasolta két évvel ezelőtt, hogy kezdjem el az Újszövetség olvasását. Amikor azzal megvoltam, akkor hozzáfogtam az Ószövetséghez. Tavaly ezzel is végeztem és most már lassan az evangéliumokon újra túljutok.
- Volt valaha is olyan érzése, hogy spirituális személyként konfliktusba került Hollywood istentelen világával?
Washington: - Nos, várjon egy percre. Stop! Ez durva! Istentelen Hollywood? Először is Hollywood Los Angeles egy része és nem pedig a gondolkodásmód egy része. Ha azt mondja, hogy istentelen Hollywood, akkor abban benne vagyok én is? Szóval Hollywoodban, ön szerint, mindenki istentelen? Ne mondjon ilyeneket, jó?
- Jó, jó.
 Washington: - Úgy vélem, sokkal könnyebb generalizálni. De legyünk specifikusak. Ha azt mondjuk, hogy istentelen Hollywood, akkor feltesszük, hogy igaz, amit mondunk. Pedig nem igaz.
- Az emberek az erőszakra, a szexre gondolnak, ha Hollywoodról beszélnek. Nézze csak meg a mozifilmeket a tévében...
Washington: - De ez bárhol a világon ugyanígy van. Nézze csak meg a politikát, a háborúkat, de ha bemegy egy postára ott is kitörhet a pankráció, ha nem halad gyorsan a sor. Nem csak Hollywoodban van ez így.
- Világnézeti véleménye mennyiben befolyásolja azokban a szerepekben, amelyeket játszik?
Washington: - Azt hiszem, mindenben benne van az én egyéniségem, amit csinálok, még látja ebben a beszélgetésben is. Ez is olyan, amilyen én vagyok. Az én hitem az nagyobb, mint a filmkészítés. Amikor például az American Gangster forgatásai miatt felkerestem Frank Lucast, akiről a film szól, ő azt mondta, hogy ha elkészítem a filmet, akkor Oscart kapok majd érte. De én mondtam neki, hogy én nem ezért csinálom ezt az egészet. Érdekesnek találtam, hogy bűntetteiért megfizetett a börtönben töltött éveivel, aztán pedig a testével fizet, amely cserbenhagyta őt. Fontos, hogy a történetekkel elmondjam, hogy van mindennek következménye, nem is akármilyen.
- Ki volt gyermekként a példaképe?
Washington: - Nem sok volt, de egyszer találkoztam, Gale Sayersszel (profi focista Amerikában - a ford.). Eljött megnézni egy meccset, amiben játszottam. Ó, bárcsak újra kilenc éves lehetnék! A számát viseltem, és a végén odajött hozzám, hogy találkozzunk. Össze kellett szedni magam.
- Milyen volt a találkozás?
Washington: - Hát, mi tagadás, vékonyabb volt, mint ahogy képzeltem, de nagyon kedves.
- Van olyan álma, amit szeretne megvalósítani?
 Washington: - Nem. Nagyszerű életem van. Azt hiszem az én életem álmai a gyerekeim. A családom.
- Milyen gyereknevelési elveket követ?
Washington: - Ha vannak gyerekei, tudja, hogy nincsen olyan, hogy nevelési elv. Ez egy hibrid dolog. Amit a feleségem és én tanultunk a szüleinktől, azt adjuk tovább, legyen ez vallási meggyőződés, magatartás, sporttudás, szellemi tudás. Nejem nagyszerűen végzi a dolgát és sokkal következetesebb, mint én vagyok.
- Mit gondol, nehéz Denzel Washington gyerekeként felnőni?
Washington: - Amikor a nagyobbik fiam 14 éves volt, akkor leültem vele és megpróbáltam neki beszélni azokról a hibáimról is, amelyek talán nem látszanak ebben a nagy csillogásban. Most, hogy szinte felnőttként látom, hihetetlen a számomra, hogy felnőtt, felelősségteljes ember, számlákat fizet, és rá kell éreznie arra, milyen is a valódi élet.
- Mennyiben más az életük most, hogy a gyerekei lassan felcseperednek?
Washington: - Még mindig van két gyerekünk otthon és ez sokszor több, mint amennyit az átlagemberek nevelnek. Aztán amikor hazamegyek, tele a ház, mert elhozzák a barátaikat is és olyan a villánk, mint egy hotel. Azt hiszem, hogy ez jó, mert azt jelenti, hogy szeretnek otthon lenni, olyannyira, hogy még a barátaikat is idehozzák. Úgyhogy azt hiszem, velük kapcsolatban nem rontottunk el semmit a nejemmel.
- Édesapja baptista lelkipásztor volt. Milyen ember volt ő?
Washington: - Egy igazi gentleman. Meggyőződéses, mélyhitű keresztény. Lélektől vezérelt ember, keményen dolgozó. Visszafogott, szilád meggyőződésű, állhatatos.
- Fogócskázott magával? Mókás apa volt?
Washington: - Nem, ő nem az a fajta fickó volt.
- Ki állt közelebb Önhöz? Az édesanyja vagy az édesapja?
Washington: - Azt hiszem, a fiúk az anyjukhoz állnak közelebb. A legtöbben az én fajtámból egész nap dolgoznak. Az apám is ilyen volt. Alig láttuk őt. Délelőtt dolgozott, majd kicsit hazajött, aztán újra elment és estig nem láttuk. Azt hiszem, képes volt akár 18 órát is dolgozni egy nap.
- Úgy értesültem, hogy tavaly volt 25 éves házas.
Washington: -  2008. június 25-én volt az évfordulónk.
- Mi a titka egy ilyen hosszú házasságnak?
Washington: - Tedd, amit az asszony mond. Mondd mindenre, hogy igen, aztán végy egy nagy levegőt.
- Mi lesz egy kapcsolatban 15 vagy 20 év után? Változik valami?
Washington: - Minden változik, akár 15-20 naponta is. Azt hiszem, azért értjük meg mégis egymást, mert jó barátok vagyunk. Tisztában vagyunk a szerepünkkel, és nem akarunk a másik dolgában okosak lenni. Ez egyfajta megállapodás és elkötelezettség is egyben.
- Hogyan tudnak a nehézségeken túljutni?
Washington: - Van hitünk. És van önfegyelmünk. Olvastam a Bibliában, hogy aki Istennel jár, az sosem tudja, hová kell eljutnia. Isten megóv bennünket. A hitem segít engem megérteni azokat a körülményeket, és viszonyokat, amik nem feltétlenül szolgálják a boldogságomat, de az életem velejárói. Van belső békességem, ahol nyugalmat lelek.
- Van valami amit szeretne Amerikában megváltoztatni?
Washington: - Azt hiszem több mint egy dolog van, amin változtatni kellene. A rabszolgamunkával kezdeném, aztán az egy dominó effektust váltana ki és jönne sorban a többi is.
- Sokszor szembesült már az előítéletekkel?
Washington: - Persze, de én pozitív gondolkodású ember vagyok és ezért nem török le, ha ilyennel találkozom. Ha tapasztalod ezt, ha magad is beleragadsz, ha később gyakorlod ezt, akkor megfojt az, amitől féltél.
- Az emberek önre néznek, és azt mondják, magának mindene megvan. Van még valami, amiért küzd?
Washington: - Küzd? Hiszek a pozitív szavakban. Mi magunk a saját valóságunk létrehozói vagyunk. Ha azt mondom, jól vagyok, akkor jobban leszek, és felfelé nézek. Ilyen a természetem.
- Sikeresnek tartja magát?
Washington: - Nem tudom, mit jelent ez a szó. Boldog vagyok. Számomra a siker a belső béke. Egy jó nap.
- Hogyan birkózik meg a hírnévvel?
 Washington: - Az nem az én dolgom. Az én dolgom először is, hogy megértsem azt, hogyan tudom jobban megérteni, és megismerni Istent. Ez megtartja bennem az alázatot, és távol tartja a gőgösséget. Képesség, és tehetség adatott nekem, és tudnom kell ezzel megfelelően gazdálkodni. Fel kell tenni a kérdést: mit akarok a képességeimmel?
- A Boys & Girls Club szóvivője. Feleségével számos jótékonysági munkában vesznek részt. Miért érzi fontosnak ezt?
Washington: Ez a Biblia tanításával megegyezik. Ez a legmegfelelőbb dolog, amit az ember tehet. Rengeteg öröm van az olyan munkában, amivel jót teszünk, ami segít az embereknek. Érezem, mennyi áldás van rajtam, és felelősnek érzem magam abban, hogy osztozzak ezen a többi emberrel.
- Mi az, amiben szeretne magával kapcsolatban változtatni?
 Washington: - A súlyom. Az elmém most éles és jó. A lelkemet erősnek érzem, de a testem valahogy mindig cserbenhagy. Ma kicsit jobban érzem magam, mert sportoltam.
- A halandóság zavarja?
Washington: - Nem. Ahogy az öregek mondják: arra születtünk, hogy meghaljunk. Ez az élet része. Szóval mindenképpen benne van a pakliban és ezt egyáltalán nem bánom, nem sajnálkozom felette.
- Akkor most jöjjön a végén pár rövid kérdés: Mire a legbüszkébb?
Washington: - A családomra. Amikor megszülettek a gyerekeink, akkor úgy éreztem még, hogy a munkám az életem. De manapság már a munkám csak az életem velejárója. Az életem pedig a gyerekeim lettek. A leginkább rájuk vagyok büszke, és ez szerintem így van rendjén.
- Ha meghal, hogy szeretné, hogy emlékezzenek önre?
Washington: - Nem gondolkodom ilyen dolgokról még. Túlságosan mozgalmas életet élek.
- Mi volt az utolsó film, amit megnézett?
Washington: - Nem vagyok nagy filmnéző ember. Az utolsó legemlékezetesebbek egyike a Munich című film volt.
- Milyen könyveket olvas?
- Washington: Biblia, az a No. 1., a Bestseller.
- Hol volt nyaralni?
Washington: - A Mediterrán szigetvilágban. De a legtöbb időt a hajón és vízen töltöttük. Megpróbálunk minden évben egy hónapot ott lenni. Rengeteg antik várost ismerek meg így. Pál apostol helyeit is mind bejártam már.
- Mi a mottója?
- Washington: - Tedd, amit tenned kell, hogy azt tehesd, amit akarsz.