D. Hermann von Loewenich: Még ma is hatással van egyháza fejlődésére

Gyerekkorában megjárta a mélységet

A nürnbergi születésű Hermann von Loewenich (1931-2008) öt testvérével együtt nőtt fel. Gyerekkorára és fiatal éveire érzékenyen hatott egykori katonai lelkész édesapjának sztálingrádi halála, s ahogyan nürnbergi házuk ablakából látta a csapatokban masírozó zsidókat, a kényszermunkára fogott, megalázott embereket. Mélyen érintette Nürnberg városának lebombázása és az, hogy a háború után öt évig a windsbachi árva lelkészgyerekek menhelyén nevelkedett.

Nem tudta elfogadni, hogy egyháza annakidején hallgatott, amikor fel kellett volna emelnie a szavát. Erlangen, Tübingen és Heidelberg egyetemein tanult teológiát, és már teológus évei alatt megfogadta, mindig kiáll majd azok mellett az emberek mellett, akik szükséget szenvednek. 

Lelkészi évek

Windsbachban volt segédlelkész, ahol 1958. május 11-én avatták lelkésszé. Lelkészi szolgálatának első éveiben szülővárosába tért vissza, ahol a szeminárium tanulmányi felügyelője lett, majd 1962-től egyetemi lelkész és a St. Egidien-i gyülekezet lelkésze. 1969-tól a vezetői felelősségről is sokrétű tapasztalatokat szerzett, hiszen 1969-től kulmbachi esperes volt, majd 1976-tól Nürnberg város esperesévé választották.

1967-ben egyik alapító tagja lett az „Evangélikus Megújulási Munkakörnek (Arbeitskreises Evangelische Erneuerung), amely teológiai és egyházpolitikai impulzusokat adott a bajor egyház számára.

1972-től 1985-ig zsinati tag és bizottsági tag is volt. Az egyházi élet alapvető kérdéseinek felelőseként és a Nyitott Egyház (Offene Kirche) munkacsoport szóvivőjeként is  tevékenykedett.

1985-ben a tartományi egyházi tanácsban kapott szerepet és megválasztották a nürnbergi regionális püspöknek. Szerepet vállalt 1979-től a Kirchentagok szervezésében, valamint az Egyesült Evangélikus - Lutheránus Egyház (Vereinigte Evangelisch-Lutherische Kirche Deutschland - VELKD) vezetésében. A VELKD misszionáriusi koncepciójának kidolgozásában is együttműködött. 

A bajor evangélikusok fejeként

1994-ben a Rothenburg o.d.T. tartományi zsinata a Bajor Evangélikus - Lutheránus Egyház vezetőjévé választotta. Munkássága alatt szívén viselte azt, hogy az egyház nyíltan, érthetően, nyitottan és megbízhatóan nyilatkozzon a hitbeli- és életkérdésekben.

1998-ban hatalmas lépést jelentett, amikor zsinata előtt a zsidókkal szemben egyházában tanúsított meg nem engedhető magatartás miatt, nyíltan bűnbánatot tartott az emberek előtt.

1999-ben kiadott utolsó püspöki jelentésében von Loewenich szolgálati éveinek súlypontjaként az ökumenét, a gyülekezeteket, a nők egyházi szerepének tisztázását és az állam és társadalom evangélikus profiljának kialakítását jelölte meg.

1996-ban Bajor Érdemrenddel tüntették ki, 1997-ben pedig a neuendettelsaui Augustana-Főiskolán teológiai tiszteletbeli doktori címet kapott. 

Utolsó évei

D. Hermann von Loewenich nős volt, feleségével Hiltrud von Loewenichhel két gyermeket neveltek fel. Utolsó éveit, betegsége miatt, egy idősek otthonában (Pflegeheim Stift Sankt Lorenz) töltötte. Temetése decemberben szűk családi körben volt, a Johannisfriedhof nevű temetőben, ahol öccse, Reinhard tartotta a gyászbeszédet.

– Régimódi, ófrank család vagyunk és Hermann müncheni püspöki évei után 1999-ben nagyon örült, hogy visszatérhetett szülővárosába, Nürnbergbe – mondta Reinhard von Loewenich. – Azt azonban senki sem gondolta, hogy csak ilyen kevés ideig marad ebben a városban, velünk.

A hivatalos gyász istentiszteletet január 13-án tartják, 14 órakor a nürnbergi St. Lorenzkirche-ben. 

Megemlékezők

A jelenlegi püspök, Johannes Friedrich elődje halálakor úgy vallott róla, mint aki szolgálatának minden területén felelősnek érezte magát egész egyházáért és „sok szükséges reformot“ hajtott végre.

- Háromszor követtem von Loewenichet – mondta Friedrich – Egyszer egyetemi lelkészként, aztán nürnbergi esperesként, majd püspökként is. Minden alkalommal nagy jóakarattal támogatott engem és ezért teljes szívemből hálás vagyok neki.

A tartományi zsinat elnökasszonya, Dorothea Deneke-Stoll azért mondott hálát von Loewenichnek, mert a tartományi zsinaton olyan aktívan részt vett: - Püspök úrnak nagy érdemei vannak a női lelkészek ordinációjának bevezetésében, és a nők egyházi berkekben való egyenjogúságának is egyik élenjárója volt. Olyan fontos súlyponti kérdések kerültek munkássága idején a gondolkodás középpontjába, amelyek még ma is nagy hatással vannak egyházunk életére. 

A bajor - magyar kapcsolat

Von Loewenich bajor egyházi vezetőként többször járt Magyarországon és részese volt annak, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházzal 16 évvel ezelőtt aláírták a testvéregyházi szerződést. Akkori püspökeinket kérdeztük, hogyan emlékeznek vissza rá.

D. Szebik Imre, nyugalmazott evangélikus püspök:
– Sokszor találkoztunk von Loewenich püspökkel. Gesztusértékű volt, hogy beiktatása utáni első külföldi útja Magyarországra vezetett. A magyarok iránt különösen nagy tiszteltet érzett. Végtelenül kedves, közvetlen ember volt, akit kitűnő kapcsolattartóként ismerhettem meg, hiszen többször is vendégeskedett nálunk és mi is náluk. Rendkívüli módon bánt a tömegkommunikációs eszközökkel és így nem csak egyházában, hanem világi szinten is nagy hatással bírt. Von Loewenich maga is tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a bajor-magyar kapcsolatok virágzó fejlődésnek indultak. A bajor egyház rengeteget segített révfülöpi, balatonszárszói konferenciaközpontjaink felépítésében, és az ottani konferenciák szervezésében. A teológiai vérkeringés beindításában is jelentős szerepük volt, teológus hallgatóink előtt megnyílt a lehetőség német ösztöndíjak megpályázására, de lelkészeink szolgálati autóinak biztosításában is óriási részük volt.

- A közös emlékeket persze vég nélkül lehetne sorolni – zárta gondolatait D. Szebik Imre. - Kedves emlékem tőle egy ezüst keretű, bőrkötéses német énekeskönyv, amelyet egyik találkozásunkkor adott nekem ajándékba.

Dr. Harmati Béla, nyugalmazott evangélikus püspök:
- A Bajorországi Evangélikus Egyház 1994-1998 között szolgáló püspöke, német testvéregyházunk vezetőjeként többször is megfordult hazánkban és az 1995. november 28-án  Regensburgban tartott bajor egyházi zsinaton együtt írtuk alá az 1992-ben megkötött testvéregyházi szerződés öt évre szóló meghosszabbítását.
Apját követte az egyházi pályán, aki tábori lelkészként a sztálingrádi csatában halt meg a világháborúban. Nagybátyja Walther von Loewenich ismert egyháztörténész professzor volt. A bajor evangélikusság „fővárosában”, Nürnbergben szolgált 1958-tól kezdve a lelkészképzőben majd a St. Egidien templom gyülekezetében. 1969-től Kulmbach városában esperes, majd 1976-tól újra Nürnbergbe hívták esperesnek és 1985-től tartományi püspök. Nürnberg városa egyházközségei ezekben az években, az 1983-as Luther-jubileum után alakítottak ki testvérgyülekezeti kapcsolatokat Budapesttel, elsősorban a Budavári Egyházközséggel. Az 1994. áprilisában történt tartományi püspöki (Landesbischof) beiktatásán egyházunk küldöttsége is jelen volt Nürnbergben.
Egyházi küldöttség élén megtekintette a bajor támogatással épülő dunaújvárosi templomot és parókiát, érdeklődéssel tanulmányozta a 18. században Tolna-Baranya tájain otthonra lelt, majd a második világháború után kitelepített német evangélikusok gyülekezeteit Bonyhádon és környékén. Ellátogatott több újra indult gimnáziumunkba és előadásokat tartott két Lelkészi Munkaközösség ülésén. A textusra és a kontextusra, az adott magyarországi gyülekezetekre külön is figyelő igehirdetéseit öröm volt tolmácsolni. Érdeklődéssel kísérte zsinatunk törvényalkotói munkáját, különösen is a nők egyházi szolgálatára vonatkozó tárgyalásokat, mert ez a kérdés az otthoni zsinaton is problémát jelentett.
Harmati Béla végül egy bibliai igével búcsúzott tőle rövid nekrológjában, amely legyen cikkünk zárszava is: „Testvéreim, ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket!”  Zsid 13,7.