Barthel-Rúzsa Zsolt: „Célunk a széles látókörű, egyházához ragaszkodó értelmiség képzése”

A XIII. kerület szívében, a volt Láng gépgyár, a szennyvíztelep és az angyalföldi hőerőmű háromszögében helyezkedik el az a volt munkásőr laktanya, amely a Luther Otthon – Szakkollégium nevet viseli és otthont ad az ország minden pontjáról érkező, tanulni vágyó fiataloknak. A kollégiumba bárki jelentkezhet, felekezeti hovatartozástól függetlenül, aki a főváros valamely egyetemének vagy főiskolájának hallgatója. Így a festőtől a zenészen át a mérnökig szinte minden szaknak akad képviselője.

Az intézmény 1995-ben nyitotta meg újra kapuit és 2000-ben indult be felmenő rendszerben a szakkollégiumi oktatás. Azóta az ország minden csücskéből, de főleg Dunántúlról jön ide, sok, tanulni vágyó fiatal. Az összetételt tekintve 86 százalékuk evangélikus, a maradék rész pedig református, vagy katolikus felekezethez tartozó fiatal. A kollégiumi élet alapvetően három meghatározó területe a közösség, a szakkollégium és a hitélet.

– Az EHE elvégzése után Gáncs Péter püspök úr mellett 2004 őszétől püspöki titkárként tevékenykedtél, aztán a pestújhelyi gyülekezetben és az egyetemi gyülekezetben dolgoztál. Mióta szolgálsz a Luther Otthonban? – kérdezem először is az igazgató-lelkésztől.

– Már majdnem három éve vagyok Luther Otthon lelkésze, de csak 2008 őszétől vagyok a kollégium igazgatója. Amióta igazgató vagyok, kicsit nehezebbé vált a lelkészi munka, mert sok diák számára már inkább igazgatói státuszban vagyok, mintsem lelkésziben.

Fiatalokkal foglalkozom, amióta lelkész vagyok. Sok problémával jönnek és küzdenek, így a lelkigondozói oldal számomra rendkívül fontos. Idén én is visszaültem az iskolapadba és a Semmelweis Egyetem lelkigondozói szakát kezdtem el, mert úgy érzem, ennek gyakorlati hasznát fogom venni jelenlegi munkámban is. A bibliai, biblikus oldalnál pedig a korábban átélt  pszicho- és bibliodrámás tapasztalataim  fontos és nagy segítség számomra, mert a keresők, hozzám fordulók a személyes tapasztalatok, a ráébresztések által jobban meg tudják érteni, jobban fel tudják fogni az evangéliumok lényegét, mintha csak „frontális” prédikációkat tartok nekik az áhítatokon.

– A Luther Otthonban is szoktatok bibliodráma foglalkozásokat tartani?

– Igen, próbálunk. Minden félévben szervezünk bibliodrámás alkalmat, lelkigyakorlat szerűen, ahol meghívott, szakavatott vezetők segítségével egy-egy bibliai témát dolgozunk fel. Másfél-két éve szervezzük ezt, változó érdeklődés mellett. Kedd esténként van az otthonban áhítat, ezeket általában én tartom, de volt olyan is, hogy meghívott lelkész jött. Ezeknek az alkalmaknak a formája szinte mindig változik, volt már kép- és diameditációs áhítat is, de persze nem zárkózom el a hagyományos prédikációtól sem. A legnehezebb azonban, a figyelem fenntartása. A tapasztalatom az, hogy a bibliodrámás alkalmakkal, ahol a  személyes átélés és a saját-élmény fontos lehet a legjobban megértetni a fiatalokkal a bibliai mondanivalót.

Nagyon nehéz és egyre nehezebb ma a fiatalok elérése. A hetvennyolc ittlévő diákból 38-40 fős áhítatokat tartottunk, amikor idejöttem. Két és fél éven keresztül ez az érdeklődés megvolt – a vizsgaidőszakokat kivéve – és nekem nagy öröm volt ez. Most azonban ez picit változott. Nyilván nekem is kevesebb az időm készülni, fáradtabb vagyok, de alapvetően annak tudom be a lanyhulást, hogy a diákok másképp közelednek hozzám. Nem volt még fegyelmi ügy, de alapvetően paradox helyzetbe kerülnék, ha egyszer bekövetkezne egy ilyen helyzet, hiszen egyfelől igazgatóként, másfelől pedig lelkészként kellene ebben részt vennem és számomra egyelőre még rejtély, hogyan tudnám e két területet különválasztani.

– Hasonlít szereped a püspökök helyzetéhez, hiszen ők is pásztorai a lelkészeknek, de mégis adminisztratív vezetői is az egyháznak, főnökei a lelkészeknek. Sok otthonban a feladat különválik: van igazgatója és van lelkésze az intézménynek. Itt miért nem így van?

– Amikor az Országos Presbitérium megválasztott, mint igazgatót, akkor határozatlan időre kineveztek lelkésznek is. Azt gondolták, hogy ez így jó, de lehet, hogy ezt felül kell majd bírálni. Sokan vélik úgy, rajtam kívül is, hogy ez a kettő együtt nehezen működik együtt.

– Te melyiket választanád, ha választanod kellene?

– Lelkészként nagyon jól éreztem magam, de nehéz lenne választani. Igazgatóként sincsenek kudarcaim, s szeretem azt, amit csinálok, csak a kettő együtt néha nem működik, ütközik.

– Az utóbbi időben milyen programjaitok voltak?

– Kurzusrendszer van, hat féléves jelenleg a szakkollégium. (Ez meg fog változni, hiszen most fog kifutni az első bolognai rendszerű csoport, akik a három éves ciklust végzik és a kétéves master fokot.) Meg van határozva az egyes félévek tematikája. Alap kurzusok vannak a számítógépes kurzustól, a vallástörténeten át, az egyházismeretig. Csoportrendszer működik, ahol az érdeklődési köröknek megfelelően tömörülnek, van például természettudományi, humán és társadalomtudományi szakcsoport. Itt általában a csoportok tagjai maguk tartják az előadásokat és a vitafórumokat.

De volt már meghívott előadókkal is rendezvény, vendégünk volt Stumpf István, aki aktuális politikai helyzetről beszélt, de jön hozzánk a Századvég Politikai Iskola Alapítvány két munkatársa, kutatója, akik a gazdasági válság hatásairól fognak beszélgetni, vagy szintén meghívtuk Monspart Saroltát, aki 1972-ben az első nő volt Európában, aki maratoni távot futott le, aztán kullancscsípés miatt lebénult, de meggyógyult. Ő az egészséges életmódról fog előadni.

Május 8 és 10 között rendeztük meg idén a szakkollégium tudományos konferenciáját, amelyre dr. Andrásfalvy Bertalant hívtuk meg, aki A magyarságkép torzulása bennünk és a nagyvilágban címmel tartott előadásával nyitotta meg a rendezvényt. Ezután diákok tartottak előadásokat, különböző, érdekes témákban. A célunk az, hogy egy olyan széles látókörű értelmiséget képezzünk ki, akik az egyházukhoz a jövőben is, aktív gyülekezeti tagokként ragaszkodnak majd.

– De vannak itt más felekezetűek is!

– Persze, náluk az ökumené erősítését tartjuk fontosnak és azt, hogy jó keresztény emberek legyenek, tehát azokat a keresztényi értékeket is továbbvigyék, amelyeket minden felekezet közösen vall.

– Az újonnan jelentkezők hogyan ismerhetik meg működéseteket?

– Szórólapokon és plakátokon az evangélikus középiskolákban május környékén szoktuk hirdetni magunkat. A felvételi jelentkézési lap és a tájékoztató a honalpunkon is elérhető (www.lmszk.hu.) Pár évvel ezelőtt körbejártuk a kollégiumokat, tavaly pedig Sopronban a középiskolások találkozóján beszámolót tartottunk a kollégiumban folyó életről. A kollégiumi jelentkezési határidő július vége, amikor kiderül, kit vettek fel felsőoktatási intézménybe. Augusztusban szoktunk a jelentkezőknek felvételi tábort tartani, amikor játékos formában, feladatokon keresztül ismerjük meg őket. Emellett van egy felvételi procedúra, ami a kitöltött jelentkezési lapok beadása utáni elbeszélgetés. A diákok képviselőivel közösen hallgatjuk meg a jelentkezőket és a benyomásaink alapján döntünk arról, hogy az illetőt felvesszük-e. Fontos szempont, hogy tudja-e a jelentkező vállalni a későbbiekben a szakkollégiumi kötelezettségeket

– Mekkora a túljelentkezés?

– Tavaly sok helyünk volt, mert sokan külföldre mentek. Akkor 19 helyre 36-an jelentkeztek, tehát általában elmondhatjuk, hogy kétszeres a túljelentkezés. Nyilván az lenne a legjobb, ha mindenki itt lakhatna, de így legalább megvan az a lehetőségünk is, hogy válogathatunk a jelentkezők között.

– Akit elutasítottatok, annak szoktatok más helyet javasolni?

– A Protestáns Szakkollégiumot szoktuk javasolni illetve akit nem veszünk fel, az várólistára kerül. Évente mindig van pár ember, aki saját egyetemének kollégiumára átmegy, mert ott jobban tud együtt tanulni a csoporttársakkal, vagy speciális intézménybe jár (pl. Zeneakadémia), ahol a saját kollégiumukban a gyakorlási lehetőségek jobbak, mint nálunk. Mindig akadnak páran, akik ösztöndíjjal (pl. Erasmus) külföldre mennek, akkor a várólistán lévőket értesítjük az üresedésről. Az üres helyeket eddig mindig fel tudtuk tölteni.

– Mivel ösztönzitek a nálatok élő diákokat?

– Hatodik éve működik intézményünkben a Luther Márton Szakkollégiumi Ösztöndíj Alapítvány, mely Thiering Etelka felajánlásának köszönhetően jött létre. Alapítványunk célja olyan szakkollégisták támogatása, motiválása, akik kimagasló tanulmányi és közösségi tevékenységükkel gazdagítják a szakkollégiumi munkát.  A tehetséges hallgatókat az Evangélikus Diákotthoni Alapítvány is támogatja ösztöndíjjal ettől az évtől kezdődően. E kezdeményezést a jövőben is folytatni szeretnénk, ehhez gyűjtöttük idén is az egyszázalékos felajánlásokat.