Balog Zoltán: „Sztehlo Gábor szemüvegén keresztül kell látnunk a dolgokat”

Létrehozás: 2009. május 28., 10:24 Legutolsó módosítás: 2009. május 28., 10:41

Budapest – Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke a budahegyvidéki templomban tartott Sztehlo konferencián köszöntő beszédet mondott. A református lelkész beszédének elején elmondta, azért kell ma is a múltról beszélnünk, mert a régi példákon keresztül tanulhatunk mi, mai emberek. Szöveg és fotó: Bolla Zsuzsanna

Balog Zoltán: „Sztehlo Gábor szemüvegén keresztül kell látnunk a dolgokat”

Balog Zoltán beszédet mond

„Amikor a múltról vitatkozunk, akkor mindig a jelen érdekében tesszük ezt. Azért kell ma Sztehlo Gáborról beszélni, mert egyike azoknak az embermentőknek, akik máig nem kapták meg a nekik járó elismerést. Mindaddig, amíg ezek az emberek nem kapják meg ezt, addig sajnos ez jelen is marad” – magyarázta Balog, aki elmondta, hogy Sztehlo Gábor is, a református Éliás József lelkészhez hasonlóan, nem csak a zsidó embereket mentett meg, hanem a kommunista rezsim üldözöttjeinek is menedéket nyújtott, így mindkét diktatúrában ellenállónak számított.

„Bizonyára azért sem kaptak kellő elismerést ők, mert mindketten keresztények voltak – mondta Balog. – Az elmúlt rendszerben, a tegnapi Magyarországon a keresztények nem lehettek példaképek, csak bűnösök. De mi van a mai Magyarországon? – vetette fel a kérdést.

Balog szerint különböző magatartások vannak: Az egyik egy belső egyházi reakció, egyfajta rosszízű apológia, amely azt mondja, hogy nem voltunk részesei annak a rendszernek, aki üldözte ezeket az embereket. Jobb elfelejteni az egészet. Ám a felejtés nem jó, mert ez sajnos azokra is vonatkozik, akik akkor és ott kimondtak dolgokat, olyan emberekre, mint Sztehlo Gábor, Bereczky Albert, Ravasz László, Ordass Lajos.

„A másik felfogás a bűnös kereszténység, a bűnös nemzet bélyege, amely nem segíti a tisztességes szembenézést” – vélte Balog, aki megkérdezte, mi lehet a mi dolgunk, keresztényeknek és protestánsoknak.

A politikus hangsúlyozta, hogy a politikának – első körben – ki kell maradnia a szembesülésből. Az egyház múlttal való szembesülését azonban szorgalmazni kell, mert ez az egyház érdeke:

„Más közeget kell teremteni ahhoz, hogy bűneinket bevalljuk – így Balog. – Méltányosaknak kell lennünk, meg kell próbálni megérteni, mi miért volt. Nem szabad a tetteseket odadobni a késői korok ítéletének és nem is szabad elkendőzni azt, amit tettek.”

Balog Zoltán szerint a folyamatosan hangoztatott: miért hallgattál, miért nem tettél valamit kérdése nem jó. Azt kell kérdezni, miért nem tudtak ők látni? Miért nem láttak jól? Miért volt a vakságuk, amelynek következménye volt a cselekvés hiánya.

„A látók és vakok döntései mögötti motívumokról beszélni kell. A sunnyogók, a cinkosok és a mártírok között különbséget kell tenni” – hangsúlyozta Balog, aki szerint a legnehezebb kérdés azonban a jelen kérdése:

„És ma látunk? Jól látunk? A magyar világban látjuk, hogy kik azok, akik szolidaritásra szorulnak? Kik azok, akik üldözöttek? Kik azok, akik áldozatok? Látjuk őket? Látjuk a föld népét, a szenvedő embereket, a szenvedő gyermekeket, akiknek egyharmada éhezik ma Magyarországon?” – kérdezte, majd elmondta, hogy ahhoz, hogy a kérdésekre jól válaszoljunk, látnunk kell, hogy mit láttunk rosszul a múltban.

„Fel kell vennünk olyan emberek szemüvegét, mint Sztehlo. Vajon ő mit tenne Magyarországon, Európában? Kívánom, hogy lássunk úgy, ahogyan egykor ő látott. Kívánom, hogy jól lássunk!” – zárta szavait Balog Zoltán.

 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben