A szolidaritás határokon átível

Honnan jött a kiállítás ötlete?
- Az 1991-ben alakult Magyar Ökumenikus Segélyszervezet tevékenységi köre folyamatosan bővül. A szervezet jelentős munkája (mintegy 40 százalék) ma már külföldön zajlik, ám ennek a munkának az elismertsége és támogatottsága elég alacsony hazánkban, mert csomó félreértés él az emberekben. Tipikus visszajelzés, hogy minek megyünk Afganisztánba segíteni, ha Magyarországon is elég baj van. De ez nem így van, hiszen egy globálizált világban igenis közünk van azokhoz, akik a világ másik felén élnek. Bár csatlakoztunk az Európai Unióhoz és gazdaságilag már ennek a közösségnek a tagjai vagyunk, mégis sokat kell tenni annak érdekében, hogy az emberek fejében is megtörténjenek változások és valóban nemzetközi, globális közösségben is tudjunk gondolkodni.
Európai Uniós pályázati lehetőség nyílt arra, hogy Formáld Te is a világot! elnevezéssel, nemzetközi fejlesztéssel kapcsolatos szemléletformálást végezzünk, magyar fiatalok körében. A szolidaritás határokon átívelő voltára szeretnének hangsúlyt fektetni. Ez a fajta szemléletformáló munka nem gyűjtésekért folyik, de ha úgy tudjuk megfogalmazni a dolgokat, hogy pozitív lesz a fogadtatás, akkor tudatosan elkötelezett embereket nyerhetünk. Ennek a szemléletmód váltási tervnek a része a középiskolai roadshownk. Az utazó kiállítás mellett azonban tavasszal lesz még kreatív diákverseny, készül egy honlap és kiadványok is. Mellette tanároknak szervezünk továbbképzéseket, amik arról szólnak, hogy hogyan lehet becsempészni a nemzetközi szolidaritás témáját az óráikba.
- Kiknek szól elsősorban ez a kiállítás?
- Középiskolás diákoknak, egyházak ifjúsági munkásainak, valamint elkötelezett tanároknak, akik később hitelesen tudják elmondani diákjaiknak ennek a munkának a fontosságát.
- Az egyházak miben tudnak segíteni?
- Az egyházak lehetőséget adhatnak arra, hogy az üzenetünk fórumaikon megjelenjen. Azt gondolom, hogy a szolidaritás egyesítő erő, és kapcsolódási pont lehet az egyházon belül, ahol esetleg többféle teológiai nézet vagy irányzat van. Azonosulási pont lehet bármilyen kegyességű emberek között, egyfajta keresztényi felelősségvállalás a világ dolgaiban.
Bemutathatjuk kiállításunkat gyülekezetekben, iskolákban. Szerencsénk van, mert nem nekünk kell újabb fórumokat kitalálni, nekünk csak el kell vinnünk a kiállítást a különböző rendezvényekre, találkozókra, és ha meg tudunk ezzel jelenni, akkor az ottaniak kapnak egy tartalmas programot, mi pedig el tudjunk oszlatni a kialakult tévhiteket.
- Idén hol látható még a kiállítás?
- A roadshow Magyarországon 20 iskolába fog eljutni ebben a tanévben, ezek vegyesen egyházi és állami iskolák, vegyesen budapesti és vidéki iskolák. Havonta 2-3 iskolába tudunk menni. Emellett voltunk a Szélrózsán, leszünk a Csillagponton, és jövőre a Szigeten is. A kiállítás bemutatója a Deák téri Gimnáziumban volt, azóta már több helyen is voltunk: Orosházán, a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban és Tiszakécskén. November végén pedig Sopronba és Kőszegre megyünk. Decemberben a BME kéttannyelvű Gimnáziumában leszünk. 
- Milyen fontos részei vannak a kiállításnak?
- A kiállítás három részből áll az első rész interaktív pultokat tartalmaz, itt megpróbáljuk elmondani, miért van szükség a globális szolidaitásra, a Segélyszervezet nemzetközi munkájára. Döbbenetes adatok vannak: 800-850 millió ember éhezik a világon, 1,2 milliárd embernek nincsen tiszta ivóvize, milliárdok élnek nyomornegyedekben. Ezeket a számarányokat látványos elemekkel véssük be az emberek agyába. Például a GDP különbséget úgy szimbolizáltuk, hogy felakasztottunk egy óriási nadrágot, amelynek be lehet nyúlni a két zsebébe és kitapogatni, hogy mennyi pénzt is jelent ez bizonyos országokban. Egy másik pultnál egy kalapot tettünk ki, amelyből a látogató egy identitást húz ki, majd megnézheti, hogyha adott helyzetbe születik milyen életkörülményei, statisztikai esélyei vannak élettartam, oktatás, munka stb tekintetében. Van egy sarok, az oktatási helyzetről, az írástudatlanság problémájáról (a világon ma 876 millió analfabéta van!). Fel lehet próbálni egy burkát, s így kicsit megtapasztalni azt a világot, melybe egy afgán nő van zárva.
A második részben a  Segélyszervezet példáján keresztül mutatjuk be, mit jelent a nemzetközi szolidaritás a gyakorlatban: egyrészt a humanitárius munka (pl. tsunami utáni újjáépítés), másrészt a nemzetközi fejlesztés (pl. afganisztáni oktatási és munkahelyteremtő programjaink)
A harmadik rész egy fotókiállítás, afgán gyerekek által készített képekből. A Segélyszervezet munkatársai kiosztottak 110 darab egyszer használatos gépet, az észak-afganisztáni Samarkandyan és Balkh tartomány tizenéves iskolásai között. Minden témajavaslat nélkül egyszerűen arra kérték őket, hogy a következő héten tartsák maguknál a gépet, és örökítsék meg a számukra fontos pillanatokat, az életüket meghatározó élményeket.  Életük így a velük egykorú magyar diákok számára is sokkal kézzelfoghatóbbá válik.
- Milyen fogadtatása volt eddig a kiállításnak?
- A gyerekeket megdöbbentik az információk és a képek. Ők egy nyitott, érdeklődő és formálható célcsoport. Olyan visszajelzések is vannak, hogy szívesen tudnának meg még többet a munkánkról..
- Ha a kiállítás hatására jelentkezik valaki, hogy pl. Afganisztánba menne segíteni, akkor mehet-e, mi ennek a feltétele?
- Nehéz az ilyen „terepmunkára” megfelelő embereket találni, mert egy szélsőségesen szegény vagy háború sújtotta országban olyan helyzetbe kerülnek a kintiek, amit kevesen viselnek jól, gondolok itt a bezártságra, a stresszre, a biztonsági helyzetre. Van, hogy csak fejvadászokkal lehet erre megfelelő embereket találni. Magyarországon kezdenek beindulni olyan képzések, ahonnan majd talán nemzetközi fejlesztési kérdésekben jártas szakembereket lehet megnyerni. Ami az önkéntesnek jelentkezőket illeti: rájuk inkább a hazai munkánkban van szükség.
- Sokszor felvetődik a kérdés, egy pusztán humanitárius munka mögött mégis hol bújik meg a teológiai tartalom. Az egyház miért támogasson egy ilyen munkát, ha nincsen mögötte misszió?
- Az írásban rögzített alapelveinkben is szerepel, hogy nem missziós munka az, amit végzünk, de azt gondolom, hogy annál keresztényibb dolog nem nagyon van, hogy bajba jutott, rászoruló embereknek segítünk. Csak a cselekvő egyház, a cselekvő szeretet lehet hiteles. A cselekvő szeretet számára, pedig nem létezik olyan, hogy afgán, vagy magyar ember, hanem maguk az emberek vannak, akik segítségre szorulnak. Nyilván az embernek saját környezetében különösen is fontos a felelőssége, de ma egy olyan világban élünk, ahol a lehetőségeink mellett és felelősségeink is „globálisak”. Ennek megértésében sokat segíthet a személyes tapasztalat. Ha az ember megfordul egy szélsőségesen szegény országban, akkor többé nem kérdés számára hogy felelős-e azokért az emberekért és problémákért, amik ott vannak.
- A médiának hatalmas a felelőssége, közelebb hozhatja a távoli országokban élők szenvedését. Miben lehetne azonban a kommunikáció terén változtatni?
- A harmadik világról tudósító riportok többnyire „csak” az okokról, a felelősségekről, és a megoldási lehetőségekről nem beszélnek Sajnáljuk az éhező afrikai kisgyereket, akire rászáll a légy, de keveset beszélünk arról, hogy hogyan lehetne helyzetén tartósan változtatni. Budapesten hozzászokik az ember a hajléktalanok látványához. Amikor beköltöztünk annakidején Budapestre, nehéz volt megszoknom ezt, de aki ebben nő fel, annak ez lehet a normális. Az éhező gyerekeket is egy idő után elfogadjuk, hogy „van ilyen”, mintha a világ természetesen ilyen lenne. A „Formáld Te is a világot!” ez ellen a megszokás és belenyugvás ellen irányul, és ez az, amiben hatalmas a média felelőssége is.