A reformátor értené – Interjú a wittenbergi Luther Márton szobrok alkotójával, Ottmar Hörllel

Létrehozás: 2010. augusztus 16., 14:25 Legutolsó módosítás: 2010. augusztus 17., 13:36

Wittenberg – Luther Mártont egy méterre összezsugorították és műanyagba öntötték: a wittenbergi reformátor 800 darab, bíborvörös, mohazöld, kobaltkék és fekete miniatűrje látható 2010. augusztus 14. óta a wittenbergi Marktplatzon (Piactér). Ezek helyettesítik most Johann Gottfried Schadow híres Luther-szobrát, amelyet jelenleg éppen restaurálnak. Ottmar Hörl művészeti akciójáról már a megnyitó előtt hevesen vitáztak Németországban, hiszen a Süddeutsche Zeitung címlapon hozta azt, hogy a wittenbergi lelkész, Friedrich Schorlemmer titakozott ellene, sőt a vállalkozási tanácsadó Klaus Kocks is kínosnak és kontraproduktívnak nevezte a kiállítást. Ottmar Hörl az evangelisch.de-nek adott interjújában ezzel szemben elmondta, hogy maga Luther biztosan megértette volna azt, miről is van itt szó. Forrás: evangelisch.de. Fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna / evangelikus.hu

evangelisch.de: – Már számos művészeti akciót készített nyílt tereken: Dürer nyulaitól a Straubingi Hitler törpékig. Most először nyúl keresztény témához.

Ottmar Hörl: – Ez így van. Luther Márton figuráját természetesen keresztény szempontokból lehet szemlélni.

evangelisch.de: – Mit jelent az Ön számára Luther?

Hörl: – Ő önkéntelenül is egy forradalmár volt, aki egész Közép-Európát felfordította. Az akkori idők sok hatása vezethető vissza rá. Nem vagyok egy olyan ember, akit különösen áthatna a hit – számomra inkább Luther Márton egy politikai figura, aki a társadalom szociális struktúráját erősen megváltoztatta.

evangelisch.de: – Fiatal éveiben nagy felforgató volt, Ön mégis egy idősebb urat mutat be nekünk. Ez előírás volt vagy az Ön tudatos döntése?

Hörl: – Sosem az előírások szerint cselekszem, hanem megpróbálok mindig a már meglévő anyagokból dolgozni. A figurát a Schadow által készített wittenbergi Luther-szoborról mintáztam, ami véleményem szerint egyike a legjobb ábrázolásoknak. Luther maga természetesen sosem értékelte a szobrokat és emlékműveket – ez azonban olyan dolog, ami engem érdekel benne. Ő kora polgáraként természetesen vetette bele magát az életbe és a nemesi impulzus valahogyan teljesen idegen volt a számára. Megpróbáltam kortárs képet készíteni róla és Luther személyéről olyan információt akartam adni, amely számunkra a 21. században még megmaradt belőle. Mit mond ez ma még nekünk? Nem hozok új ideológiát és új művészi esztétikát sem.

evangelisch.de: – Mit vár el a wittenbergi akciótól?

Hörl: – Egy ilyen munkának alkalmasnak kell lennie arra, hogy kommunikáljon. Ezt már érzem most is. Luther európai téma, illetve egy világtéma és az emberek továbbra is kérdéseket tesznek fel vel kapcsolatban. Egyáltalán nem tudják pontosan, hogy ez végül mit is jelent. Azt nagyon jó mellékhatásnak tartom, hogy ez a munka talán a képzés felé is egy feedback félét alakíthat ki. De nem várok semmi különlegeset. Egy nyilvános téren létrehozott művészi munka kommunikációs modell, amelyről az emberek vitáznak és a képekkel foglalkoznak. Nem arról van szó, hogy ezután többet fognak érteni a művészethez, hanem arról, hogy egyáltalán szívesen, tüzetesebben és alaposabban foglalkozzanak a művészettel.

evangelisch.de: – Egy kritikusa nemrégiben azt mondta, hogy ha Luther meglátná ezeket a törpéket, a tintatartót Önhöz vágná. Ez megtiszteltetés az Ön számára?

Hörl: – A sorozat öntleténél arról volt szó, hogy valami olyasmit alkossunk, amelyben sok ember részt tud venni. Dürer, Luther és sokan mások akkoriban úgy kezdték, hogy munkájukat egyfajta felvilágosításnak fogták fel. Ha a könyvnyomtatás akkoriban nem lett volna, nem lehetett volna véghezvinni azt, ami történt. Dürer is vásárokon sorozatban adta el műveit és minden bizonnyal Luther maga is gyorsan megértette volna, hogy én mit cisnálok itt. Talán gyorsabban felfogta volna, mint sokan mások.

evangelisch.de: – Van emögött egyfajta művészetfelfogás?

Hörl: – Igen. Sokan még mindig a 19. században élnek – a művészek képet festenek, a műkereskedő pedig a lehető legrövidebb idő alatt megpróbálja az árat kétmillióra korbácsolni, hogy két ember hihetetlenül sok pénzt kereshessen. De ez nem lehet így a kultúrában és a művészetben. Ezt a párbeszédet a 21. században teljesen feleslegesnek tartom. Sok polgár még mindig nemes akar lenni, a házacskájuknak úgy kell kinéznie, mint egy kastélynak és szeretnének olyasmit, ami senkinek sincsen. Engem nem érdekel ez a gondolat és ez összeköt a történelem nagy felvilágosultjaival.

evangelisch.de: – De az Ön javára szolgál az, hogy egy olyan korban élünk, ahol a művészet technikailag reprodukálható...

Hörl: – ... igen, ez magátólértetődő. Ez az én időm is. Azt megtanultam azoktól az emberektől, akiket művészként jónak tartok, mint például Joseph Beuystól, aki a szociális plasztikák ötletét adta. Marcel Duchamps és Andy Warhol kezdték el képileg megfoghatóvá tenni azt, ami az embereket valóban megmozgatja, amit meg tudnak élni. Beys intézményes doboza annakidején 12 német márkába került és fantasztikusnak tartottam. Az ember érzékelhette, hogy a művészet és a művészi gondolatok átadása nem a pénzzel van összefüggésben, hanem az akarattal, azzal, hogy lehetőleg minél több embert elérhessünk.

evangelisch.de: – Egy Luther-figura 250 euróba kerül – ezért egy protestáns nagyinak sokat kell kötnie, hogy megkeresse.

Hörl: – Ez csak egy árkalkuláció, ami az előállítással van összefüggésben. A projekt 250 ezer euróba került, amleyet én magam fizettem. Egy egyméteres sorozatgyártásra alkalmas figura előállítása 35 ezer euróba került. Minden egyes figura legyártása 75 euróba kerül. Van egy kereskedő is, akinek szintén fizetni kell és vissza akarja kapni a porjektbe fektetett pénzét. A művészpiacon pedig nem talál terméket 250 euró alatt. Ez azt jelenti, hogy én vagyok világviszonylatban a legkedvezőbb áron művészeti termékeket értékesítő ember. Ezért nincsen rossz lelkiismeretem.

evangelisch.de– 800 Luther-figura van. Ezt a számot tudatosan választotta vagy van valamilyen racionális oka annak, hogy ennyit készített?

Hörl: – Egyszerűen nem férne el több a wittenbergi Piactéren (Marktplatz). Olyan szabályokat is be kell tartani, ami a tűzvédelemre vonatkozik és az itteni kávézók üzletét sem ronthatom. Nem lehetett többet kihozni belőle. Ha lehetett volna többet rakok ki.

evangelisch.de: – A wittenbergiek nem fogják titokban magukkal vinni a kis Luthereket?

Hörl: – A munkát felügyeljük. Az őröket magam fizetem, ahogy az egész sajtómunkát és reklámot is. Csak hogy legyen elképzelése arról, miért is kerülnek 250 euróba a figurák... A szobrokat egyébként 50 lapra rögzítették.

evangelisch.de: – Milyen a benyomása Wittenbergről? MIlyen a város atmoszférája?

Hörl: – Fantasztikus.

evangelisch.de: – Luther szelleme tovább él itt?

Hörl: Luther nélkül emberfia nem tévedne ide. De Wittenbergnek azért csak van három fő figurája: Melanchthon, Lucas Cranach és persze Luther. Minden német város szeretné ezeket a figurákat magához csalogatni. Az az érzésem, hogy a wittenbergiek még fel sem fogták, milyen kicsük van. Én magam frankfurti vagyok – van Goethénk és elég sokat ki is hoztunk belőle. Ezt Wittenbergben is ki lehetne építeni.
A város csodaszép, szépen restaurált reneszász város. Luther szelleme elkerülhetetlen és sok helyen érezhető. Itt szögezte ki tételeit a vártemplom ajtajára, itt van a templom, amelyben prédikált. Sok protestáns, lutheránus keresztény jön ide. De emellett egy csodálatos Elba parti város is. Én magam először a Németországi Protestáns Egyház (EKD) meghívásából jártam itt és nem is tudtam, hogy mennyire szépek is ezek a régi porosz városok.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben