A megértő szeretet történetei – Rakovszky Zsuzsa novelláskötetének bemutatója Sopronban

A novellák megőrizve megtartják a rakovszkyi finom, helyenként ironikus nézőpontot sűrített formában, élesebb megfigyelésekkel. A cselekmények történelmi ideje az 1950–60-as évektől napjainkig tart végigkísérve az emberi élet szakaszait, felvillantva bennük a függetlenné válás vágyát, a szexualitás megjelenését; a párkapcsolatok, a házasságok, a megélhetés egyre jobban ránk nehezedő gondjait, kudarcait, az útkereséseket, a gyászt, a magányt, a számadást a halál előtt. Hegedűs Attila evangélikus lelkész és Rakovszky Zsuzsa írónő beszélgetését közöljük.

„Különleges megtiszteltetés számomra, hogy én beszélgethetek Rakovszky Zsuzsával, hiszen először fordul elő velem, hogy előbb ismertem és kötődtem az emberhez, s csak aztán olvastam írásait, szerettem meg műveit” – kezdte a beszélgetést Hegedűs Attila, majd feltette az első kérdést: „Vajon miért ez lett a kötet címe azzal együtt, hogy ez a kötet első novellája is egyben?”

– Gondolom, lehetett benne egyrészt a Magvető Kiadó fogása is, hiszen „Ha a Hold a hetedik házban áll, és Jupiter Mars mellé kerül, akkor béke honol a bolygók közt, és a csillagok szíve felderül” – szól a Hair című musical betétdala. A dal a Vízöntő-kornak, a változás korának beköszöntét ünnepli, amikor az emberek lerázzák magukról a régi struktúrák nyűgét, és új megoldásokat keresnek. Talán ezoterikus címmel jobban el tudják adni, azonkívül nem tudom.

– Kulcsnovellák ezek, kulcshelyzetek?

– Nem hiszem, hogy azok lennének egyértelműen, hiszen az életben sok ilyen sorssal találkoztam, és az élet még ennél keményebb helyzeteket produkál. Például, gondolj csak a fordításaiból élő bölcsészre, akinek szép és értő irodalom fordítások helyett a Harleqin sorozat fordításaiból kell megélnie, s már olyannyira elege lesz abból, hogy mindenhol körülbelül a 80. oldalon jön a szerelmi nagyjelenet, hogy ezt inkább nem vállalja fel tovább. Ezeket a megismert történeteket, sorsokat én még csak finomítottam.

– „Helga torkában dobogó szívvel várja, hogy megnyilatkozzék előtte az univerzumot átható Világszellem. Az örvénylés mintha kezdene határozottabb formát ölteni, sötétség és fény cseppfolyós kavargásából valami szilárd és szögletes bontakozik ki. Helga megpróbálja fókuszálni a pillantását, már amennyire ez lehetséges csukott szemmel. A kép egy pillanatra megszilárdul, aztán újra elemeire bomlik és beléveszik az értelmetlen kavargásba. De azért volt annyi ideje, hogy megállapítsa: amit lát, leginkább egy hokedlire emlékeztet, egy közönséges konyhai hokedlire. Kétségbeesetten töpreng, mit is akarhatott üzenni neki a Világszellem egy hokedlivel, de semmi nem jut eszébe.” – olvasta a hátsó borítót Hegedűs Attila. – Mit akartál ezzel kifejezni?

– Azt, hogy ez egy ironikus befejezés. Nem ez az egyetlen kísérlet arra, hogy belemeneküljünk életünk megváltásába. Ma tucatjával árusítják az olyan megoldásokat a szépségiparban, s az ezoterikában, amelyek azt hirdetik, hogy öt perc alatt szépek, frissek, kívánatosak leszünk, mintha csak egy svédasztalon kínálnák elő életünk megváltásának lehetőségét. S nem azt mutatják, hogy ezeket önmagunkban, saját problémáinkkal szembenézve tudnánk megtenni belső értékeink számbavételével. Ilyenkor csak a hokedli jut megújulásként. Amikor baj van, nem szoktunk töprengeni azon, hogy vajon miért történik ez velünk, pedig ezt kellene tenni. A kapaszkodókat szoktam számba venni, hogy mi lehet ma megoldás hosszú távon.

– Az álom című novella érzékletesen mutatja be azt, hogy hol csúszik szét egy ember élete a férje bétéje és az édesapjának az elvárásai között…

– Igen, mert ma nincs egy kristálytiszta szabályrendszer, ami a régi polgári világban még megvolt, s az emberek nem tudják, hogy kívülről nem kapnak segítséget, csak magukban találhatják meg ezt. Régen integrált egységek voltak. Most van egy hivatás, egy család, és egy tágabb életben vett elvárási szint. Igen, az asszony élete azért is roskad össze, mert a világ elviselhetetlenné, hordozhatatlanná válik.

– Nincsenek novelláidban meghatározó férfialakok, – egy kivétellel – kívülről, csak a női szereplők szemüvegén keresztül jelennek meg.

– Igen? Én nem érzem így. Szerintem nagyon szeretetre méltó férfifigurák szerepelnek bennük. Például A nő története, ahol a címadás is egyértelműen a nő emlékei házasságáról.

– A „Kalkutta liegt am Ganges…” fejezet egyértelműen azt mutatja be, hogy ez a házasság nem fog működni…

– Meghozunk pillanatnyi felindulásból olyan döntéseket, amik hosszú távra teszik az emberek életét pokollá. Holott csak várni kellene, érezni, hogy ez nem az igazi megoldás. Csak kapkodunk, és ezeket a kapkodásokat egyértelműen gyerekeink is lemásolják. Holott a saját torz szokásainkkal szakítva szembefordulhatunk környezetünkkel, kitörhetünk a megszokott életvitelből, de ha már gyerekeink vannak, akkor az ő konformitásuknak kellene meghatározónak lennie.

– Az ismeretlen tényező című írás egy örökös teljesítéskényszerben felnövő elméleti fizika szakos egyetemista megváltás- és megvilágosodás-története a mai Budapest lelketlenné sivárosodott világában… Mi az üzenete ennek?

– Sok olyan szituációval találkoztam, hogy az addig mindennel rendben lévő egyetemista elkerülve otthonról megmakacsolja magát, és keres valami olyan megoldást, ami csak az övé. Buddhizmus, új vallás, megvilágosodás – mesés spiritualizmus. Nem érti meg, hogy akarata ellenére nem lehet megmenteni egy családot. Nem lehet hős megmentő. Saját eddigi sekélyes világával szemben ez erőszakkal nem működik. Nem vadállat a férfi, de nem is kell kívülről megváltani senkit. Ez így nem működik.

– A „Mája Fátylában” keresik a hármak a végső megvilágosodást. Egyikük belekeveredik egy szektába, bugyután énekel egy Halleluját, majd rájön, hogy az instant vallás nem megoldás. Bár a keresések igaziak. És ez így tényleg tragédia.

– A történelmi egyházak megkövetelnek egyfajta életmódot, ellenben ezek mást kínálnak: csicseriborsósalátát, meditációt. Kevésbé tudja átlátni a családot, a történelmet, a hagyományt. Valami olyant keres, ami mentálisan erőt ad” – válaszolta az írónő.

– A történelmi vallások nehezen visznek előre, de nehezebben is borul fel a hajójuk. És tud hajtani másokat is tovább, erőt adni hosszú távon.  Soha nem ítélkezel…

– Nincsenek megkövesedett állásfoglalásaim. Én nem tudom helyettük eldönteni, mi a jó megoldás. Az ábrázolás a feladatom, nem az ítélkezés.

– Én 1989-ben érettségiztem, de nem érzem az 50-es 60-as évek politikai hátterét….

– Igen, jóval későbbi évjárat vagy, ezért nem is érezheted. A tanár kérdésére nem merik leírni azt őszintén dolgozatukban a gyerekek, hogy mik szeretnének lenni húsz év múlva. Nem meri leírni egyikük, hogy Ő csak családot akar, és azt sem, hogy Ő a dolgozó népet akarja szolgálni. És amikor azt mondja, hogy Ő húsz év múlva egy külföldi országban fog élni akkor kitör a botrány. Hiszen a tanár sem komolyan gondolja, hogy őszintén válaszoljanak, és a gyerekek sem tudják ezt hogyan kifejezni. Úgy csinálunk, mintha…, hiszen erről szóltak azok az évek.

„Az élet végső szakaszának ábrázolása nagyon nagy élmény volt nekem, ahogyan megharcolják saját végső útjukat. Nem kisstílű, hanem kemény, értelmes, és saját sorsok elevenednek meg írásaidban. Karácsonyi ajándéknak való! Köszönjük!” – zárta a beszélgetést Hegedűs Attila.

Rakovszky Zsuzsa gyönyörűen ír. A való életbe kapaszkodva írja magát az életet. Arra tanít, hogy mindent lehet úgy csinálni, hogy az ember az élet értékeit élvezze benne: kertművelést, családnevelést, hivatást, bármit, amivel az ember az élet értékeit élvezi, megéli, átéli. Éles látásban, de szeretettel. Ez az, ami írásait áthatja. Életismerete, emberismerete, elfogadókészsége, egész lénye írásain keresztül erről szól: erről a megértő szeretetről szól addig, amíg még van hozzá szívünk, lelkünk, erőnk. S ez az, amire manapság az embereknek a legnagyobb szükségük van.

A könyv kapható a soproni Cédrus Art Klub boltjaiban és a Líra és Lant könyvesboltjában.