A hit, az öröm és a jó hír zenéje újra Solymáron! – Interjú Jeney Erzsébettel

– Mindenek előtt, mint főszervezőnek, a fesztivál előtti finisben a személyes gondolatai, érzései iránt szeretnék tudakozódni: miként készül, mit vár az idei fesztiváltól?

– A fesztivál előkészületei minden évben nagyon sokféle izgalmat tartogatnak, pozitív és negatív értelemben is. Az ma már szinte közhely, hogy a pénz előteremtése micsoda gond, de a mi esetünkben ez fokozottan igaz, tehát ez a legnagyobb izgalom minden évben: hogyan sikerül majd előteremteni a kiadásaink fedezetét. Izgalom még az időjárás, bár az égiek eddig mindig kegyeikbe fogadtak, és ha egész héten esett is, szombatra, a fesztivál idejére gyönyörű, napsütéses idő várta a szabadtéri rendezvény látogatóit. A lebonyolításban összeszokott kis csapat segít, de így is adódónak menet közben izgalmak: elromlik egy vidéki együttes autója, emiatt késik, az egyik együttes csak a jobb oldalon tudja elképzelni a billentyűs hangszert a színpadon, a másik pedig épp az ellenkező irányban….de ezek szerencsére a kölcsönös megértés és türelem jegyében mindig zökkenőmentesen megoldódnak. A pozitív izgalmak sokkal többet árulnak el az egész rendezvényről. Inkább olyan örömökről kell itt szólnom, melyek nem tervezettek, váratlanul, de mégis a fesztiválnak köszönhetően alakulnak. Régen álmom volt egy ikonkiállítás, még Agárdi színművész úr műveiből szerettem volna egyszer, de nem sikerült. Idén ellátogatva édesapám építészkollégájához, a lélegzetem elállt, amikor fölfedeztem a lakásában számtalan szebbnél szebb ikont, melyeket ő készített, és persze melyekről én korábban nem tudtam. Itt volt tehát az első csoda: megvalósulhat idén az ikonkiállítás. Amikor elküldtem Callmeyer professzor úrnak a kiállítás hírét is szétröpítő szórólapunkat, ismét egy csodáról tudósító e-mailt kaptam válaszul, melyben közli, nem is tudom, mekkora örömet szereztem neki, hogy az ikonjaiból kiállítást szervezünk azon a fesztiválon, ahol egykori gimnáziumának, a miskolci Fráter György Katolikus Gimnáziumnak a kórusa fog énekelni! További meglepetést tartogatott a Pax Vobis és a Gyémánt Kórus, amikor közölték, hogy tavaly olyan jó barátságba kerültek a fesztiválon, hogy közös karácsonyi koncertet szerveztek, mely óriási sikerrel zajlott le Csákváron. Tovább is folytathatnám a csodák sorolását, de álljon itt végezetül egy negatív izgalom pozitív megoldása. Amikor már majdnem feladtam, hogy a 45 fős lengyel kórusnak szállást találjak, Havasi Tibor, a Pax Vobis együttes vezetője, aki a Tapolcsányi Általános Iskolai Kollégium igazgatója, fölajánlotta, hogy a ház úgyis üres, csak az ő énekesei lesznek ott, lakjanak ott a lengyelek, így minden este közös énekléseket, programokat szervezhetnek, és újabb barátságok szövődhetnek. Valahol ebben látom az igazi értelmét ennek a fesztiválnak, és ezek az örömök adnak minden évben újabb és újabb biztatást a folytatáshoz.   

– Kikből tevődik össze a hallgatóság? Korukat, vallásos érzületüket, nemzetiségüket, zenei ízlésüket, egyéb tényezőket figyelembe véve, mennyire homogén vagy sem a közönség? Vajon másként hallgat-e gospelt mondjuk egy hívő, mint aki kizárólag a zene szépségéért, a műfaj élvezetéért megy el?

– A hallgatóság rendkívül sokféle, de mégis az az ember érzése, mintha már régen ismernék egymást, hisz mindenki kedvesen beszélget az ismeretlenekkel is, és igazi családi délután jellege van a fesztiválnak, melynek hűséges látogatói a pokrócokon helyet foglaló nagycsalásosok is. Ha már a törzsközönségnél tartunk elsőként említem a Solymári Nyugdíjas klub egyáltalán nem nyugdíjasnak kinéző, nagyon is aktív tagjait, akik az első fesztiváltól minden évben egyre többen foglalnak helyet a közönség soraiban. Minden évben velünk vannak az együttesek fellépőinek hozzátartozói szintén nem kis létszámban. Solymár zenekedvelő polgárai életében is nagybetűs esemény augusztus utolsó szombatja és számtalan „ismeretlen”, akik a különböző híradások nyomán vagy kíváncsiságból, vagy egy kellemes kirándulás kísérőprogramjaként látogatnak el hozzánk. Legmesszebbről talán egy ausztrál, egy vietnami és egy szurinami kisgyerek érkezett, hogy a legfiatalabb vendégeinket sem felejtsük ki a sorból. Többnyire vallásos emberekről van szó, de a történelmi egyházak gyülekezeteinek tagjaiból, akik nem hivalkodóan, hanem viselkedésükkel adnak erről példázatot. Vannak persze világi látogatók is, akik talán a legfontosabbak az újraevangelizálás lehetősége szempontjából, hisz ők sosem mennének be egy templomi istentiszteletre, itt viszont, világi környezetben, a Sportpályán, a tisztelet jegyében meghallgatják a történelmi egyházak lelkészeinek közös imádáságát, sőt részt is vesznek a rövid szertartásban. Elhanyagolható az a létszám, aki ilyenkor föláll és kimegy, ellenben több olyan hálás levelet is kaptam, akik arról számoltak be, milyen lelki erőt merítettek a rendezvényből, és hogy ezek után fogják keresni az utat valamelyik egyházhoz, hogy ezzel a lelki energiával az év többi napján is feltöltekezhessenek. A zenét és annak örök érvényű üzenetét mindenki egyformán élvezi, persze nyilván ahány résztvevő, annyiféleképpen fogalmazza meg a maga számára ezek mondanivalóját.

– Bizonyára a jubileumi, X. fesztivál jövőre nagy állomás lesz, vagy erre még nem gondol, hogy akkor miként fognak összegezni?

– Minden év egyúttal előkészület a következő rendezvényre is. Szerencsére most már a mi művészeinkre is elmondható, hogy sokat foglalkoztatottak, és egyre korábban kell egyeztetni velük fellépési időpontot. Például a Bolyki Brothers kezdettől részt vett minden Gospel fesztiválon, és még tavaly, távol-keleti körútjukról is küldtek egy videó üzenetet melyen énekeltek a solymári közönségnek hatalmas kivetítőkről. Idén sem lehetnek sajnos velünk, mert a fiúk hivatásos zenészek és zenekaraikkal ezúttal külföldön teljesítenek szolgálatot. Ez is mutatja, hogy már idén fel kell őket kérnem a jövő augusztusi rendezvényre, ahol természetesen a 10. évforduló tiszteletére a legnagyobb neveket szeretnénk fölvonultatni, de minden eddig fellépő együttest meg fogunk hívni és igyekszünk nekik is szereplési lehetőséget biztosítani, ha csak egy dal erejéig is. A jövő évre már két biztos fellépőnk el is ígérte magát: az egyik a dél-afrikai származású karnagy, Mark Zeemann vezette 100 tagú Golgota Gospel Kórus, a másik pedig a fossanoi, olaszországi Trust in Jesus, akik új miséjüket szeretnék bemutatni Solymáron. Mindkét együttest ismerősként üdvözli majd a jubileumi fesztivál közönsége, hisz már fölléptek nálunk korábban. Óriási sikert aratott augusztus 5-én a solymári Művelődési Házban a Gospel fesztivál beharangozójaként meghirdetett Svájci Gospel Kórus, akikről azóta is beszélnek, akik hallgatták őket. a következő nagy terv tehát az ő meghívásuk a X. Gospel fesztiválra. Ennyit a tervekről, az augusztus 29-i IX. Nemzetközi Gospel Fesztiválra pedig várunk minél többeket, hogy megfelelve mottónknak „Egyek legyenek”.

– Köszönöm a beszélgetést!