A Deák téri János passió-előadások kulisszatitkaiból III.
Dr. Kamp Salamont kérdeztük. – Budapest – A hetvenes évek közepén jelen sorok írója is ott volt a János passió előadásán, ami egy rémületes eseménnyel kezdődött. Már dugig megtelt a templom, a csilláron is ültek, bevonult az énekkar, a zenekar, a szólisták, csak arra vártunk, hogy a karmester felemelje a pálcáját. Ekkor a várakozás csendjében hirtelen felberregett három-négy filmfelvevő kamera, fényszórók pásztázták a hallgatóságot. Rémülten bújt mindenki a gallérja mögé, sokan imádságra kulcsolt kezünkre dőltünk a padokra. Nem tudhattuk, ki filmez itt: a Magyar Televízió? egy megkergült japán vagy német turistacsoport? vagy a belügyi szervek?! Az akkori hatalom gyakorlata volt, hogy a nem általa szervezett tömegrendezvényeken fényképeket, filmfelvételeket készített. A képekről azonosították a résztvevőket, és gyakran zaklatták, büntették, zsarolták őket. Ettől rémült meg mindenki. Huszonkét évvel később tudtam meg, hogy a Magyar Televízió filmezett, Káldy Zoltán püspök meghívására, aki büszke volt az előadás iránti érdeklődésre, ezt akarta láttatni a tévében. Olyan titokban tette, hogy még a Deák téri presbitérium sem tudott róla előre. Szabó-Pap Gabriella interjúja.
Dr. Kamp Salamon
A János passiót sokáig csak a Deák téren lehetett hallani, oda járt el egész Budapest és környéke zeneszerető közönsége a művet meghallgatni. A rendszerváltozás óta több helyen adják elő, mind evangélikus, mind pedig katolikus templomokban egyaránt. De a Deák téri János passió, az valami más…
– Mitől más? Dr. Kamp Salamont, az előadás karmesterét kérdezzük.
– Számunkra Bach János passiója elsősorban hitvallás és tanúságtétel. Tanúságot tenni az igazságról. Az igazság pedig maga Krisztus, hiszen ő mondta „én vagyok az út, az igazság és az élet, aki engem lát, látja az Atyát.
Ezért írhatja Bach zenéjéről Pilinszky János: mintha Isten szívverését hallanánk.
Jézus igazságot tanúsító királysága állásfoglalásra kényszerít ma is. Mindazok „akik az igazságtól vannak” hallgatnak az Ő szavára – ahogyan a basszus szólista énekli a műben – és engedelmeskednek tanításának.
Minden évben különös izgalommal várjuk virágvasárnapot és az Istentől számunkra kínált lehetőséget és tudom, hogy az emmausi tanítványokhoz hasonlóan sokunknak örömtől „lángol a szíve” Bach passiójának megszólaltatásakor.
– A barokk korban sokan írtak passiót, de kevés olyat találunk, amely előadása napjainkig töretlen. Bach János passiója azonban mindmáig jelen van az egyházzenei repertoárban.
– Bach zenéjének legrejtettebb és egyben legdrágább kincse Jézus Krisztus jelenléte. A Krisztushoz vezető utat Bach számára a lutheri tanításhoz való tántorítatlan ragaszkodás – mely az évek során Bach egyéni, személyes felismerésévé vált – nyitotta meg. Életműve a láthatatlan Nagy Képét magában tartja és ezért az egész világ hozzá sereglik. Ismét csak Pilinszkyt idézve „irigyelnünk kellene művészetét, de mert tökéletes, csak szeretnünk lehet”.
– Régebben a János passióból Bach dacos hite, helytállása szólt hozzánk. Ma más a kinti világ, más a hallgatóság nagy része, és a János passió is többet mond el nekünk. Herényi István már említette a kóruspróbákon elhangzó magyarázatokat, amelyek óriási többletet adnak. Mi ez a többlet? Mi az, amitől másképp hangzik a János passió az utóbbi években?
– Ez a többlet János evangéliumából és az evangélista nyomán megírt bachi mű értelmezéséből adódik. Jézus szenvedése János evangéliumában elválaszthatatlan megdicsőülésétől. János a feltámadás fényében szemléli Jézus szenvedését. Ennek nyomán a keresztre feszítésben nem csak magát az eseményt, hanem annak mélyebb teológiai jelentőségét hangsúlyozza Bach is és hirdeti, hogy Krisztusban az üdvösség ideje jelen van.
A megaláztatás és a megdicsőülés nem időbeli egymásutániságban, hanem egyidejűségben, együttállásban pontosabban „együtthallásban” valósul meg Bach zenéjében. A keresztút tehát diadalút. Az Atya akaratának teljesítése.
– A János passió azonban azt is megérinti, aki nem járatos az evangélikus tanításban, sőt azt is, aki nem is vallásos… hogyan lehetséges ez?
– Teremtettségünknél fogva mindannyian azonos tudással rendelkezünk, ahogyan az evangéliumban olvassuk: „az én nyájam megismeri az én hangomat”. Bach evangéliumi művész volt, olyan, aki ismerte a Pásztort és ismerte a hangját is. Ezért van az, hogy az ő zenéje az embert egzisztenciájában szólítja meg, abban, ami gyermek és romlatlan marad mindenkiben mindig, és minden körülmények között. E megszólításra felébred az ember eredeti lénye, szomjúsága a legvégső, legigazabb dolgok iránt és vágyakozása a középponti rend felé irányul, mely a világgal és a létezéssel együtt minden helyen és időben azonos.
– A János passió nívós előadása milyen előadókat kíván meg?
– A legkiválóbb hangszeres és énekes művészeket. Hangsúlyozom „művészeket”, amely nem csak fölényes énekes és hangszeres technikai tudást jelent, hanem olyan előadókat is, akiknek személyiségébe a létezésnél magasabb tapasztalatok beépültek, és akik vallani akarnak az Istenről, ahogyan Bornemisza Péter írta: „ha a számat ki nem tátottam volna az oldalamon fakadt volna ki”.
A János passiót vezényelni mindig új és megrázó felismerés. Valahányszor a végére érünk, mindig úgy érzem, szívesen kezdeném újra, hiszen a nagy záró kórusban – mely arról beszél, hogy „többé már nem siratlak”, miközben a zene vigasztalhatatlanul zokog – és főleg a záró korálban már ott fénylik a szenvedés eseményeiben rejtetten jelenlévő feltámadás dicsőséges ragyogása.
Istennek hála, ma már az egyház nem szorul a templom falai közé. Kiléphet a falakon túl, szólhat az egész társadalomhoz. Legszebben zengő szava a zene, megszólít minden embert. A kapu nyitva áll mindenki előtt! Ez a mi egyházunk egyik szolgálata a közösségnek. Közszolgálat, a szó legnemesebb értelmében.
A Deák téren jövőre is lesz János passió előadás, ugyanúgy, mint az elmúlt években: virágvasárnap és húsvétvasárnap előtti szombaton. Várunk mindenkit!
