A Deák téri János passió-előadások kulisszatitkaiból II.
Régen történt. Az Operaház bejáratánál egyszer összetalálkozott két énekes. – Jössz dolgozni? – kérdezte az egyik. – Én nem dolgozom! Én ÉNEKELEK! – felelte a másik: Berczelly István. A Deák téri János passió-előadásokon 1963 óta ő énekli Jézus szólamát. Ő az, aki legrégebb óta részese az előadó művészi gárdának. Emlékekről, nagy szólista-partnerekről, legendás előadásokról, és más, máig érvényes tanulságokról beszélt kérésünkre. Szabó-Pap Gabriella interjúja.
– Hogyan kezdődött?
– Fiatal konzervatóriumi hallgató voltam, amikor egy kedves ismerősöm, a Lutheránia Énekkar tagja, hívott a Deák térre. Ismerte hangi adottságaimat. Próbát énekeltem Weltler Jenőnek, a Lutheránia legendás, nagyszerű karnagyának. Mihelyt befejeztem, Jenő bácsi azonnal rávágta: „Te énekeled Jézust!” Megdöbbentem és egy kicsit megrémültem, hiszen akkoriban olyan nagy művészek énekelték a passiót, mint Melis György vagy Lukács Margit, az Operaház nemzetközi hírű csillagai. Riadalmam, izgalmam csak nőtt az előadás előtt, amikor megláttam a zsúfolásig megtelt templomot. Akkor még fent, a karzaton énekeltünk, az orgona búgása vett körül minket. Szokatlan közeg, szokatlan akusztikus helyzet, nagy feladat – nem csoda, hogy bizony elrontottam az első megszólalásomat. Weltler Jenő azonban megértő volt, és nemcsak, hogy segített az előadáson, de a továbbiakban is megtisztelt bizalmával, énekelhettem mindkét Bach-passiót, a H-moll misét és a kantátákat – örömmel, boldogan.
– Az 1960-as, 1970-es évek jelentették a hőskort. Mit lehet tudni az akkori előadások hátteréről?
– Weltler Jenő számára nem létezett más zeneszerző, csak Bach. Minden tudását, szeretetét, hitét és szervezőképességét arra áldozta, hogy Bach zenéje méltó színvonalon hangozzék el a Deák téren. Akkor még nem volt mód megfizetni egy professzionális zenekart. Jenő bácsi szedte össze a zenekar tagjait, egyenként kereste meg őket, és gyakran neves, nagy művészek jöttek, örömmel, honorárium nélkül, hitből, szeretetből. Különösen emlékszem Tátrai Vilmos koncertmesterre és Geiger György trombitaművészre, és persze, a szólistákra.
– Hívő emberben sajátos, mély érzelmeket kelt az, hogy Jézus szólamát énekli.
– Megindít engem is. Hát ki vagyok én, Berczelly István, hogy Jézus Krisztus hangját szólaltatom meg?! Méltatlan vagyok én erre… nem is vagyok biztos abban, hogy jól csinálom-e… nem tudom Jézus Krisztust „előadni” – ez szól belőlem, és biztos, hogy az Úristen vezette Bach kezét, amikor komponált. Csodálatos dolog, hogy énekelhetem, de mindig visszatér az érzés: méltatlan vagyok én erre…
– Jézus hangja jól érzékelhetően más, mint a passió többi személyének hangja.
– Tömör, nyugodt, méltóságteljes hang az Isten Fiáé. A hang csengése megmondja, ki az, aki szól, még az életkorát is elárulja. Gyakran töprengek: inkább emberi oldalát kellene-e jobban megjeleníteni? Ha összevetem a Máté passiót és a János passiót, látom, hogy Máté racionálisabb, míg János inkább szív-ember – így is jelenik meg náluk Jézus alakja, így is írta meg Bach. Mindkettő csodálatos mű! Sajátos kérdés a két passióban Jézus utolsó szava. A János passióban az „Es ist vollbracht” halkan szólal meg. Nem azért, mert a haldokló már erejét vesztette, hanem azért, mert Jézus önmagának, mintegy saját belső hangján szólal meg: elvégeztetett, megtettem a dolgomat, most már magatokra hagyhatlak titeket, emberek… A Máté passióban viszont teljes erővel hangzik el a kétségbeesett utolsó kiáltás: „Uram, Uram, miért hagytál el engem?” – A megváltás folyamata vajon mikor zárul le? A nagy, véres áldozattal, vagy a feltámadással? El kell gondolkodni ezen is.
– A passió valamennyi közreműködője kiemeli, hogy minden előadás valami újat hoz. Hogyan látja ezt az, aki évtizedek óta részese a „varázslatnak”?
– Az énekes hangja, hangszíne változik a korral, és élettapasztalata is érzékelhető a mű interpretálásakor. Fiatalabb koromban lírai bariton volt a hangom, mára az is érettebbé, mélyebbé lett. Ez hatással van természetesen az előadásmódra is. Hetven éves múltam, néha már gondolok arra is, hogy abbahagyom…
Még sokáig ne! Isten adja meg a siker örömét Berczelly István művész úrnak, nekünk pedig azt az élményt, hogy az ő hangján hallhatjuk Jézus szólamát!
További képek az előadásokról:
http://lutherania.lutheran.hu/gallery.html
Zenei anyagok: