A Deák téri János passió-előadások kulisszatitkaiból I.

Az ötvenes évek elején az egyházellenes lépések egyike az volt, hogy betiltották az egyházzenei hangversenyek megrendezését a templomokban. Istentiszteleteket (azért) engedtek tartani, úgyhogy a Deák téri gyülekezet vezetősége azzal az ötlettel védte meg a zenei programokat, hogy a továbbiakban, istentiszteleti keretben hangzottak fel a művek. Emlékül a nehéz időkben való helytállásra, a rendszerváltás után is megőrizték ezt a hagyományt. Ez az előadás itteni sajátossága. 

Az előadásokról Herényi Istvánt, a Lutheránia Énekkar régi tagját, a Lutheránia Egyházzenei Alapítvány egyik kurátorát kérdeztük: 

– Mit jelent az istentiszteleti keretben való előadás? 

– A program elején a lelkész köszönti a jelenlevőket, bemutatja a szereplőket. A mű első része után mintegy tíz perces igehirdetés van, amelynek végén a lelkész köszönetet mond a közreműködő művészeknek. Amikor a passiótörténet szerint bekövetkezik Jézus halála, az előadás megszakad, és a csendben a gyülekezet elmondja a Miatyánkot. A záró korál után a lelkész áldást mond, ezzel távozik a hallgatóság. Az előadás végén NINCS taps, hiszen az istentisztelet nem tapssal zárul – hanem áldással. 

– Hogyan készülnek fel a közreműködők? 

– A János passió előadásában egyformán fontos szerep hárul az énekkarra, a zenekarra, a szólistákra és a  kísérő csembalóra illetve orgonára. Az alap azonban a kórus, ezért a Lutheránia Énekkar az egész hathetes böjti időszakban heti két alkalommal a János passiót gyakorolja, pedig a legtöbb kórustag már 6-7 éve énekli szólamát. Mégis, mindig frissíteni, pontosítani kell, finomítani a hangzást. Jómagam immár több, mint 40 éve énekelem a János passiót,  de úgy érzem, legalább 2-3 évi gyakorlat kell ahhoz, hogy teljes mélységében átlássa, átérezze az ember a művet, „otthonosan” mozogjon benne. Sokat jelentenek Kamp Salamon karnagy úr magyarázatai a próbák szünetében. Nemcsak érzelmileg, értelmileg is átéljük azt, amit előadunk.

Én könnyen belehelyezkedtem az énekkari munkába, mert a korálok ismerősek voltak még gyerekkoromból, az istentiszteletekről. A fiatalabbak ma már kevésbé ismerik az evangélikus korálokat, ezért nehezebben értik meg ezt a remekművet. A János passió szellemiségének megértése teszi nekünk, evangélikusoknak a legnagyobb ünneppé a húsvétot, a feltámadást. 

– A János passiót a modern gyakorlat szerint az eredeti nyelven, németül adják elő most már a Deák téren is. Aki nem tud németül, az hogyan éli át a mondanivalót? 

- A hallgatóság számára a templomi padokra kitesszük a szöveg magyar fordítását. Magunk is használjuk ezt a fordítást, hiszen a mondanivaló megértése teljes lelki-szellemi elmélyülést kíván, tehát nagyon pontosan kell tudnunk, mit is énekelünk. A kórus helyes német szövegkiejtésére külön gondot fordítunk a próbák során. Bachnál minden hangnak, dallammenetnek jelentése van. A http://lutherania.lutheran.hu című honlapunkon is megtalálható a német és a magyar szöveg, a http://lutherania.lutheran.hu/Cantatas cím alatt. 

– A zenekar meg a szólisták hogyan kapcsolódnak be az előkészületekbe? 

– A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hivatásos művészekből áll. Önálló koncertprogramjuk van, de immár hosszabb ideje a zenekar is rendszeres résztvevője a Deák téri előadásoknak. Összecsiszolódtak az énekkarral, átéléssel muzsikálnak. Ők csak az utolsó 3-4 próbán vesznek részt. A szólisták szintén hivatásos művészek, akik évek óta előadásaink közreműködői. Mégis, minden évben próbálnak külön is Kamp Salamon karnagy úrral, de a zenekarral és az énekkarral együtt is.

Minden oratóriumban nagyon fontos a recitativókat kísérő continuo, az állandó zengő-zúgó, sajátos hangszínű aláfestő hangszeres zene. Ezt Trajtler Gábor orgonaművész játssza évtizedek óta, kicsiszolt, mesteri előadásban. Sokáig hiányzott azonban mellőle a csembaló- kíséret. Nagy nyereségünk, hogy az utóbbi években Dobozy Borbála művésznő finom, míves csembalójátékával bekapcsolódott az előadásokba, így most már minden szól, úgy, ahogyan Bach megírta. 

– Ilyen sok áldozatos munkával jön létre az előadás, annak ellenére is, hogy már évtizedek óta műsoron van? 

– Nekünk szívügyünk a János passió. Nagyon a magunkénak érezzük. Szívünk-lelkünk, hitünk szól belőle. Örök érték, mégis minden évben új színe, íze, hangulata van. Sokáig egyedül mi adtuk elő Magyarországon. Ma már több helyen játsszák, vidéken is. Mégis tele a templom mindkét alkalommal.  Ahogy mondani szokás, még a csilláron is ülnek… úgy, mint régen, a hőskorban. 

– Mert a Deák téri János passió… az valami más….!

További képek az előadásokról:

http://lutherania.lutheran.hu/gallery.html

Zenei anyagok:

http://lutherania.lutheran.hu/music.html