30 millió svájci frankra van szükség – Interjú az Egyházak Világtanácsának főtitkárával

–  A hetvenes évek óta az Egyházak Világtanácsában (EVT) egyre-másra csak pénzügyi válságról beszélnek. Mi az új a jelenlegiben?

Olav Fykse Tveit:  Jelenleg az átváltás miatt nagy nehézségeink vannak. A svájci frank nagyon erős, így súlyos veszteségeink vannak. Ebből kifolyólag az egyik legnagyobb adományozónk, a holland ICCO szövetség az EVT számára folyósított támogatását erősen csökkentette. Ennek hátterében az áll, hogy az ICCO állami szolgáltatásait negyven százalékkal csökkentették. A legsúlyosabb gondunk azonban az, hogy a nyugdíjpénztárunkban keletkezett kereken harminc százalékos hiányt, körülbelül 26 millió svájci frankot miből finanszírozzuk. A svájci pénzügyi felügyeletek is figyelmesek lettek erre a tetemes deficitre, így ők is érzékenyen reagálnak problémánkra.

– Mi az oka annak, hogy hiány keletkezett a nyugdíjpénztárban?

– A nyugdíjalapot akkor hozták létre, amikor a foglalkoztatottak száma sokkal magasabb volt, mint az eltartottaké. Az akkori 350 munkavállalónkhoz képest jelenleg már csak 135 embert foglalkoztatunk az EVT-nél. Ma több ember kap pénzt az alapból, mint amennyien oda befizetnek. A pénz egy része a részvénypiacon van. Amíg korábban a részvénypiac jól jövedelmezett, a nyugdíjpénztárban biztosítottak számára jó feltételeket tudtunk kínálni. De ez ma már másképp van. A gazdasági helyzet megváltozott. Minden egyes tőzsdei veszteségnek súlyos következményei vannak az alapra nézve.
A másik ok a nyugdíjalap határozataiban van. Magas nyugdíjgaranciát adunk, amely független attól, hogy a biztosítottak mennyit fizetnek be. Ma a legtöbb nyugdíjpénztárnál a kifizetés alapját az határozza meg, hogy a biztosítottak mennyit fizettek be. Ezen változtatnunk kell nekünk is.

– Az Egyházak Világtanácsa hogyan vihette a tőzsdére ezeket a pénzeket? Elszámították magukat, és nagy kockázatú részvényekbe fektettek volna?

– A pénzalapot a nyugdíjpénztár intézte, és ez egy olyan intézmény, amely független a világtanácstól. Amennyire tudom, a kockázat keretek között működött. A nyugdíjkassza befektetési profilja nem különbözik más nyugdíjpénztárak befektetési módszereitől. Ráadásul a különböző befektetési jegyeket sem cserélgették. Egyszerűen csak lecsökkent a befizetések miatt az az összeg, amellyel gazdálkodhattak.

– Mit tesz az EVT, hogy a nyugdíjpénztár problémáját megoldja?

– A Végrehajtó Bizottság úgy határozott, hogy a nyugdíjpénztárat átvezetjük az egyik legnagyobb svájci nyugdíjalapba. De először ki kell egyenlítenünk a fennálló deficitünket, és fedezetet kell találnunk erre. Ehhez 30 millió svájci frankra van szükségünk. Mivel nincsenek ekkora tartalékaink, és a tagegyházak sem tudják megfizetni a hiányzó összeget, ezért arra gondoltunk, hogy Genfben lévő ingatlanjainkat fejlesztjük tovább, hogy ezekből a jövőben bevételeink származzanak.

– Tehát tervezik egy 35 ezer négyzetméter nagyságú genfi ingatlanjuk eladását?

– Hogy ingatlanjainkat fejleszthessük, egy projektfejlesztő céggel és egy bankkal tárgyaltunk. Az a célunk, hogy a lehető legjobb árat találjuk meg arra, hogy a szükséges pénzt összegyűjtsük a nyugdíjpénztár stabilizálására. Most egy területfejlesztés folyik, hogy annak egy részét aztán eladhassuk. A kérdés azonban az, mi az, amire a jövőben ökumenikus centrumként szükségünk lehet. Két lehetőség van: az egyik, hogy a meglévő épületeinket renováljuk, vagy pedig egy üres területen valami teljesen újat építünk fel.

– Melyik svájci nyugdíjpénztárral tárgyaltak az átvételről?

– Ezt jelenleg nem árulhatom el. Világos azonban, hogy egy olyan nyugdíjpénztárat választunk, amely nyugdíjasainkat több ezer más emberrel együtt biztosítja. Egy nagy nyugdíjpénztár tudja csak a tőzsdei gyengüléseket legyőzni.

– Meddig kell megszületnie a döntésnek?

– Ez partnereinktől és a svájci hivataloktól függ. A következő hónapokra várom a megoldást. Remélem, hogy a döntést a Központi Bizottság szeptember eleji ülésén nyilvánosságra tudjuk majd hozni. Kontrollálnak bennünket azok a svájci hivatalok is, akik felszólítottak arra, hogy tegyünk valamit a deficitünk ellen. De szerencsére a hivatalok nem szabták meg, hogy hogyan és mit kell tennünk.

– Gondoltak esetleg arra, hogy elhagyják Genfet?

– Nem, erről nem tárgyaltunk. Fontos, hogy az EVT Genfben maradjon. Genf egy olyan hely, ahol sok olyan nemzetközi szervezet tart fenn irodát, amelyek az igazságosság, a béke és az emberi jogok kérdéseivel foglalkoznak. Itt kell hogy legyen az egyházaknak is képviselete. Ezért van az Ökumenikus Centrum, egy iroda önmagában nem lenne elég erre.

– Nemrégiben levelet küldött a tagegyházakhoz.

– A levélben közöltem a Központi Bizottságunk döntését, és az egyházak megértését kértem. Azt szeretnénk, ha tagegyházaink megértenék, hogy a változások korát éljük. Olyan változásokét, amelyek gazdasági helyzetünket stabilizálják, olyan változásokét, amelyek épületeink nagyságára és a szervezetek számára vonatkoznak. Ebbe a párbeszédbe szeretnénk a tagegyházainkat is bevonni. Remélem, hogy következő februári ülésünk után olyan levelet küldhetek majd tagegyházainknak, amelyben határozataink és terveink további leírását adhatom majd.

– További problémát jelent a tagegyházak befizetése. Vannak ugyanis olyanok, akik nem fizetnek tagdíjat. A tagdíjakat milyen kritériumok alapján fogják megemelni?

– Pár évvel ezelőtt azt a döntést hoztuk, hogy kifejlesztünk egy kulcsot a tagdíjak fizetési módjára. De nehéz a kérdés még mindig. Pár egyház nem fizeti meg azt, amit meg kellene fizetniük, mások pedig többet fizetnek, mint kellene nekik. Sok egyháznál kevés a pénz, mások viszont készek arra, hogy invesztáljanak az EVT-be. Leginkább a nyugati egyházak azok, akik a financiális terhet viselik, és az az elvárás velük szemben, hogy a jövőben is tegyék ezt. De újra kellene tárgyalni a hozzájárulási kulcsok kérdését. A terheket jobban meg kellene osztani.

– A Dél-Koreába tervezett nagygyűlést megtartják, vagy a pénzügyi nehézségek keresztülhúzzák a terveket?

– A 2013-ra tervezett nagygyűlést megtartjuk Busanban. Az ottani egyházak nagyban hozzájárulnak ehhez.

– Hogyan koncentrál az EVT a jövőben programjaira?

– Hosszan tartó beszélgetés volt arról, hogy 2012-re milyen prioritásaink vannak. Idén a nagygyűlést kell munkatársainknak előkészíteniük. De ezzel egy időben a helyi egyházakkal együttműködve, más ökumenikus partnereink bevonásával szeretnénk a programokat átgondolni. A válság miatt munkánkat másképp kell strukturálni és a kiadásainkat csökkentenünk kell.