„Fontos számomra az, hogy otthonukban ismerjem meg magyar testvéreinket” – Interjú Ingeborg Synøve Midttømme norvég püspökasszonnyal

– Püspökasszony mik az első benyomásai egyházunkról?

– Azért utaztam Magyarországra, mert fontos volt számomra az, hogy otthonukban ismerjem meg azokat, akikkel testvéregyházi megállapodást írtunk alá.
Amikor egy évvel ezelőtt szeptemberben felszenteltek püspökké, gyakorlatilag megörököltem a két egyház közötti együttműködési szerződést, ugyanis azt 2001-ben a korábbi püspök, Odd Bondevik és D. Szebik Imre püspökök írták alá.
A püspöki avatásomkor azonban ott volt dr. Fabiny Tamás püspök, akivel újra aláírtuk és megerősítettük az akkor már létrehozott és egyszer már némileg revideált változatú okmányt. Akkor eldöntöttem, hogy mindenképpen meg fogom látogatni belátható időn belül a külföldi testvéregyházainkat.
Egyházkerületünknek van egy angol kapcsolata is, de nálam a magyarok élveztek elsőbbséget. Az angolokról egyébként is többet tudok, illetve más jellegű a kapcsolatunk is, hiszen több közös megmozdulásunk volt és már régebb óta is tart ez a kölcsönös partnerség. A magyarokat most igyekszem megismerni, élvezem kedves vendéglátásukat.

– Mit takar ez a két egyház közötti szerződés?

– Gyakorlatilag ez egy egyoldalas dokumentum, amelyben le van fektetve az, hogy a norvég és magyar evangélikusok kölcsönösen imádkoznak egymásért, valamint az egyházi élet, a teológia és a diakóniai munka területén igyekeznek egymást segíteni, tájékozódnak a lelkészi munkáról, a katechetikai módszerekről, a misszióról, egymás életéről.
Az egyházi zene, a fiatalok megmozgatása területén különösen fontosnak érzem a szálak szorosabbra fonását.
A fiatalok körében létezik egy elindulásnak kiváló kapcsolat. A budaörsiektől és a Fasorból voltak fiatalok Norvégiában. Norvégok pedig eljöttek a tavalyi Szélrózsa fesztiválra Kőszegre, és jövőre megint fognak jönni. Ők jó kapcsolatokat építettek már ki, tehát ez már működik.
A megállapodásban szerepel azonban az is, hogy közös lelkészi konferenciákat szervezünk. Ez teológiailag is jó lenne, és gyakorlati oldalról is gyümölcsöző lehetne, ám eddig még hiányzott. Viszont nagyon fontos lenne, ha a lelkészek és gyülekezetek közötti kapcsolatok erősödnének.
Támogatom azt, hogy norvég lelkészek Magyarországra jöjjenek, akár több hétre, talán egy hónapra, hogy tanulmányozzák magyar kollégáik munkáját, ötleteket merítsenek. Aztán pedig a magyar lelkészek jöhetnének hozzánk, szintén több hétre, hogy nálunk tanuljanak, tapasztalatokat gyűjtsenek.
Mi Norvégiában egy óriási államegyházként működünk, így azt hiszem, sokat tanulhatnánk abból, hogy itt Magyarországon az evangélikus egyház kisebbségben van a többi felekezethez képest és így élik mindennapjaikat.

– Hazájában az evangélikusok az ország népességének 84 százalékát teszik ki. Evangélikusokon kívül milyen vallásúak vannak még Norvégiában?

– Vannak szabadegyházi lutheránusok, katolikusok, akik a Baltikumból vándoroltak be. Mellettük működnek pünkösdisták, metodisták, baptisták. Vannak humanisták, muszlimok, Krisna-tudatú hívők, viszont szinte egyáltalán nincsenek ortodoxok és reformátusok.

– Mik azok a teológiai kérdések, amik Önöket foglalkoztatják napjainkban? Milyen etikai problémákkal szembesülnek Norvégiában?

– Most szeptemberben, a parlamenti választásokkal egy időben volt az egyházban is az általános tisztújítás. A választás során felmerült a kérdés: milyen egyházat akarna Jézus Norvégiában, illetve az egyes emberek, gyülekezeti tagok, hívők milyen egyházat gondolnak maguknak. Ez egyfajta önmagunkkal való szembesítést jelent. Jó ezen elgondolkodni, főleg annak tükrében, hogy van egy elég elkeserítő eredményünk, egy szociológiai felmérési adat:
Bár a 4,6 millió norvég 84 százaléka evangélikus, mégis közülük csupán három százalék az, aki vasárnaponként rendszeresen templomba jár. Kérdés az, hogy hogyan lehetne azok otthonába is eljutni, akiket megkeresztelünk gyermekkorunkban a templomban...
A másik kérdés az az úrvacsorával kapcsolatban merült fel. Amikor én konfirmáltam, akkor az volt a szokás és a gyakorlat, hogy a konfirmációi vizsga után volt az első úrvacsoravétel. Mostanában azonban van egy ilyen próbálkozásunk, hogy a gyermekek körében is szeretnénk úrvacsorát osztani, hogy ők is részesüljenek ebben.
Fontos egyházon belül még a liturgiai reform következetes végigvitele, hogyan lehet az egyház népét bevonni az istentiszteletbe, hogyan lehet egyfajta ébredést elősegíteni az egyházon belül.
Teológiai kérdés a homoszexualitás illetve az azonos neműek házasságának megáldása is. Az állam részéről érkezett ezzel kapcsolatban kérés egyházunkhoz. Államilag ugyanis Norvégiában is engedélyezett az azonos neműek házassága, így szeretnék, ha az egyházak is a gyakorlatban megáldanák ezeket a kapcsolatokat. Egyházunk azonban elhatárolódott ettől.
Ebből a szempontból felmerült a kérdése annak, maradjon-e egyházunk államegyház, hiszen így az állam által javasolt dolgokat sok esetben el kell fogadnunk. 2013-ig tart az érvényessége a korábban megszavazott alkotmánynak. Akkor azonban új választások lesznek és megtörténhet akár az állam és egyház szétválasztása is. Hogy pontosan milyen körülmények között azt még nem tudni.
Az iskolai hittannal kapcsolatban is érdekes kérdések merültek fel egyházi oldalról: eddig ugyanis az iskolákban a kötelező az etika oktatása volt, mi viszont az egyház részéről javasoltuk, hogy az evangélikusok ehelyett inkább hittanra járjanak és hittanórákért járó pénzt adják át az egyháznak. Azóta mi szervezünk az evangélikus hittanórákat, az etika helyett azoknak, akik meg vannak keresztelve. Új rendszert kell felépítenünk az iskolai hittanoktatás számára és most minden energiánkkal ezen vagyunk.