„Elsődleges identitásom megtérésem óta Jézus Krisztus” – Beszélgetés Molnár Róbert polgármesterrel

– Tavaly, mikor legutóbb alkalmunk volt találkozni első könyvének bemutatóján beszélgettünk, az eseményről akkor honlapunk is beszámolt. Az első könyv címe: "A politikus, akit rabul ejtett Isten" Meséljen kérem pár gondolatot arról a könyvről, miért érezte szükségét akkor, hogy a megtéréséről könyvet írjon?

– Istentől éreztem késztetést rá. Hosszú időre félre raktam a korábban megkezdett könyv írását, majd 2010 szeptemberében nyomatékként nehezedett rám: folytatnom kell. Éreztem, hogy tetézem a bűnt a további halogatással, így nekiláttam. Rendszerint hajnalig írtam. Isten csodálatosan adott hozzá erőt és ihletet is. Érdekes, hogy amikor elkészült a kézirat, megkerestem három egyházakhoz kötődő kiadót, akik ilyen-olyan indokokkal utasították el a kiadást. Így lett kényszerűségből magánkiadás, mert éreztem: nem adhatom fel, nem lehetek a megfutamodás embere. Isten megpróbált ezzel, majd az engedelmesség láttán zöld utat adott.

– Milyen volt a kötet fogadtatása? Jól tudom, hogy a negyedik kiadásnál tart?

– Számomra is megdöbbentő. Rengeteg levelet kapok ma is, sokan hívnak, akik sírva mondják el bánatukat és sokan arról beszélnek, hogy a leírt történetek késztették őket arra, hogy lépéseket tegyenek Megváltójuk felé. Sokan örömükről számolnak be, amit a könyv nyújtott nekik. Nem kétséges számomra: Isten terjeszti a könyvet, hisz valóban a negyedik kiadásnál és közel tízezer kinyomtatott példánynál tartunk alig egy év alatt úgy, hogy a világ fejedelme mindent megtesz, hogy elrejtse a könyvet az emberek elől.

– Újabb könyvbemutatóra készül, ezúttal „Ébresztő, Magyarország!” a cím. Miről szól az új könyv? Folytatása ez a kötet az előzőnek, vagy teljesen új témába fogott?

– Részben folytatása, részben új. Mindenesetre keményebb eledel lesz. Nem a népszerűségre törekszem, hanem a felelősségre. Sokan fel fognak szisszenni, mert kényes, vallási körökben kevésbé feszegetett kérdéseket is taglalok bennük. Több lelkész lektorálta, ők is és a nyelvi korrektorok is azt mondták, hogy valóban ébresztő, vagy inkább kijózanító. Legyen így! A kötet elején emberekről írok, ahogy ráébredtek Isten nélküli voltukra és választották Istent, vagy amint elutasították a felkínált kegyelmet. Ahogy haladunk a kötet vége felé, egyre inkább tanító jellegűvé válik, amelyek során azokat a látásokat írom meg képi, közérthető formában, amelyeket Isten ezidáig mutatott meg nekem. Legyen szó az egyéni helytállásról, vagy kényes politikai kérdésekről. A könyv elején egy kakas van, amely erőteljesen kukorékol, ébresztőt fúj. Mögötte az aratásra váró tábla és a felkelő nap. A fő üzenete a könyvnek – talán nem árulok el vele titkot – a felébredés és a ráébredés. Ahogy a kakas érzékeli az idők jeleit, hogy közeleg a reggel, tudja: ébresztenie kell. Előbb az övéit, majd a háznépét. Nekünk, hívő embereknek is fel kell ébrednünk és rá kell ébrednünk arra, hogy Isten munkatársai vagyunk, amely kötelez bennünket! Örök adósságunk van, olyan drága ár volt az életünkért! Őrállók lettünk és életek vannak ránk bízva! Ezt meg kell minden hívőnek értenie. Nem csámboroghat továbbra is kétfelé. Egy kicsit hódolva a világnak is, egy kicsit Istennek is, miközben csodálkozunk azon, hogy erőtlen az egyház, a hívő nép? A kakas először az övéit ébreszti, ahogy Isten is! Előbb nekünk kell felébredünk, hogy mások is: országunk, népünk, a ma még istentelenek is felébredhessenek, és hogy ébredés és társadalmi felemelkedés lehessen országunkban.  Igen, a kettő összefügg. Nem a gazdaság fog felemelni bennünket, hanem Isten, ha előbb leborulunk előtte. Aztán Péter és a neki kukorékoló kakas kapcsán a bűnös voltunkra is rá kell, hogy ébredjünk. Erről is szól a könyv.

– A nagypolitikából szülőfaluja önkormányzatba sodródott politikusként biztos érte már a vád, illetve a találgatás, hogy a könyveivel az országos politikai életbe való visszatérését készíti elő. Mit szól az ilyen hangokhoz, egyáltalán találkozott-e ilyen véleményekkel?

– Érdekes, de nem találkoztam még ilyen hangokkal, de nem lepődnék meg ha lennének, sőt természetesnek is vélném. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam: Isten a szívem és a vesém vizsgálója. Ő pontosan tudja, hogy mi van és mi játszódik le bennük. Lehet, hogy embereket át tudnék verni, de Őt nem, mert Ő pontosan mindent lát, hogy miért írom, vagy miért kell írnom. Ha azért, hogy politikai tőkét kovácsoljak magamnak, akkor minden bizonnyal nem lesz áldás rajta, mert az álszent keresztény politizálásról is írok jó pár oldalon keresztül benne… Ha azonban Isten arra akarja használni a könyvet, hogy elinduljon a politikában és a közéletben is valami krisztusibb, istenibb és ebben szán feladatot nekem is, akkor azon áldás lesz. Ha Istennek az a célja, hogy visszatérjek a politikába, kész vagyok erre, de arra is, hogy polgármesterként vagy ügyvédként dolgozzam tovább. Hála az Istennek, hogy megszabadított a politika-függőségemtől, amely igencsak rányomta bélyegét húszas-harmincas éveimre. Három héttel megtérésem után – erről részletesen is írok az új könyvemben – egy nagyon szívbe markoló igét kaptam a Példabeszédek 4, 27-ből: „Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” Akkor megrémültem és megkérdeztem: Uram, ez azt jelenti, hogy politikusként nem politizálhatok? Igen, azt jelentette. Később – amikor megszabadított a gyűlölettől a másik oldal iránt – azt mondta, hogy „most már politizálhatsz, de nem úgy, ahogy azt a világ teszi, hanem ahogy én mutatom neked. Még több hittel és még több szeretettel, nem valakik ellen, hanem Valakiért.” Legyen meg az Ő akarata az életemben, és én ott akarok lenni, ahol Ő látni akar engem. Ha akarja és utat készít a számomra, kész vagyok újra politikusnak beállni, de arra is, ha azt mondja: maradj te csak a faludban, Kübekházán. Számomra az a szabadság, hogy a világ miden kísértése, kínálkozó hatalma, hangzavara, elvakító reflektorfénye helyett választhatom minden helyzetben Jézust, a csendet, ahol hallhatom az Ő nekem szóló hangját.

– A könyvbemutatóján ismét igen vegyes, igazán ökumenikus vendégek fogják ajánlani és méltatni az új kötetet. Honnan ez a széles ismeretség?

– Rengeteg helyre hívnak az országban és egyre többet a határainkon túl is, felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül. Tanúságot teszek katolikus és protestáns körökben, mert nem lesz külön mennyország a megtért katolikusoknak és nem lesz egy másik a megtért protestánsoknak, mint ahogy a pokolból sem lesz kettő, ahová a nem megtért katolikusok és a nem megtért protestánsok kerülnek. Ha mindkettőből csak egy van, akkor én sem tehetek különbséget katolikus és protestáns emberek között. Számomra Jézus a példakép, aki nem volt személyválogató. Aki odament hozzá, azt Ő meggyógyította.  

– Mennyire fontos önnek a felekezethez való kötődés? Milyen felekezethez tartozik?

– Elsődleges identitásom, megtérésem óta: Jézus Krisztus. Az Ő oszthatatlan gyülekezetéhez, egyházához tartozom. A mennyei állampolgárságom elsődleges a számomra, minden más csak ezután. Egyébként katolikusnak kereszteltek. Amikor megtértem, sokáig kérdeztem: Uram, melyik egyházhoz akarod, hogy tartozzam? Maradjak? Menjek? Konfirmáljak, bemerítkezzem? Nem válaszolt. Megértettem, hogy maradnom kell. Nem váltottam papíron egyháztagságot, de a Sola Scripturát vallom és a protestantizmus értékei alapján igyekszem élni. Családommal a Szeged Honvéd téri református gyülekezetbe járunk, ugyanakkor szerdánként van egy áldott bibliakörünk, ahová többségében az új életet nyert katolikus testvéreimmel és személyes megváltójukat kereső katolikusokkal vagyok közösségben, ahová egyre több protestáns is jár. Köztük egyre többen Szegedről és a környező falvakból is, mert az emberek előbb-utóbb megérzik a vallásosság és a hívőség közötti különbséget. A bibliakörban igét hallgatjuk, arról beszélünk és egymás hite által is épülünk. Olyan sokan vagyunk már, hogy nagyobb helyett kell keresnünk. Ritka az olyan „bibliakör” ahová többen járnak munkanapon és hét közben, mint vasárnap a templomba. Isten munkálja ezt Kübekházán, legyen Övé a dicsőség is. Azt látom, hogy emberek az élet minden területén kezdenek rájönni, hogy mi az igazság, mi igazi és mi hamisítvány. Az igazira van igény, egyre vonzóbb lesz, míg a hamisítvány nem lesz tovább kelendő. Remélem, érthető, hogy mikről beszélek. Jézus azt mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet…” Az Ő útján szeretnék továbbra is járni, Őt, mint az Igazságot akár naponként, percenként újra és újra befogadni, megalázva magam és Róla, mint megváltómról bizonyságot tenni és úgy is élni, ahogy azt mondom: testvére lenni minden testvéremnek, és személyválogatás nélkül odalépni a nyomorulthoz, a bűnöshöz, elvinni az evangélium üzenetét a nélkülözőkhöz, a betegekhez és a haldoklókhoz, mert ahogy ők mindannyian, úgy mi is rászorulók vagyunk.