„Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz borokat igyunk!”

– Borfesztivált szervezel, tehát minden bizonnyal ismerője vagy a jó boroknak…

– Nem vagyok hivatásos borszakértő. Azt szoktam mondani, hogy nem kell ahhoz zenekritikusnak lenni, hogy az ember élvezze a zenét. Elvégezhettem volna már számtalan tanfolyamot, de egyelőre a borokat ízük alapján válogatom: jó bor-e vagy sem, ízlik-e vagy sem.

– Budafokon van már egy hagyományos borfesztivál. Miért gondoltátok azt, hogy pont itt legyen a Kárpát-medencei Borászok Találkozója is?

– Kicsit messziről közelíteném meg a kérdésedet: Budafok a Monarchiában kiemelkedő borkereskedelmi központ volt. Ez a pincerendszerének, a közlekedésének volt köszönhető, és annak, hogy az adók itt kedvezőbbek voltak, mint a fővárosban. A Monarchia borkereskedelmének hetven százalékát látták el, ám részben Trianon és részben pedig a szocialista nagyüzem szétverte az itteni borászatot.
A rendszerváltozás után azok az emberek, akik ezekben a kombinátokban dolgoztak, saját tulajdont szereztek, és saját pincészeteket hoztak létre. Sajnos azonban a mennyiségi bortermelés a minőség romlására ment.
A helyi borászok közül, véleményem szerint, Garamvári Vencel az, aki valóban lelkiismeretesen a minőségre törekszik és el is éri ezt. Balatonlellén van birtoka, onnan származnak borai, sőt pezsgőt is készít. 1989 óta a helyiek mellett sok borászat is betelepült ide: sümegi pincészet, szekszárdiak, etyekiek... stb.
A borfesztivál a nyolcvanas évek végén indult, nagyon jó kezdeményezés volt, de az idők során sokat vesztett presztízséből. Egy borfesztiválnak több célt kellene szolgálnia: először is a település nevét kellene öregbítenie, másodsorban minőséget kellene nyújtania, és harmadsorban pedig a résztvevő borászoknak marketinglehetőséget kellene adnia, hogy megmutathassák magukat.
A budafoki borfesztivál híre meredeken zuhant lefelé, ezért szerettem volna, ha visszatértünk volna a Monarchiában képviselt szellemiséghez, a gyökerekhez. Számomra fontos mindenben a minőség és nem szeretem az olyan rendezvényeket, amelyek arról szólnak, hogy pár részeg ember tömegverekedést provokál, és az emberek szeméthalmok között, műanyag pohárból isszák az édes vörösborokat. A Kárpát-medencei Borászok Találkozóján a minőségi borkultúra mellett tesszük le voksunkat, itt minőségi borokat kóstolhatnak, üvegpohárból, és színvonalas rendezvényekkel, irodalmi, zenei műsorokkal várjuk az érdeklődőket.

– Az idei találkozó már a negyedik alkalom lesz, mégis csak most önállósultatok.

– Tímár Csaba barátommal beszélgetve fogalmazódott meg négy éve a fesztivál megszervezésének gondolata. A Budavárban szeptemberben van a fesztivál, itt Budafokon ez előtt egy héttel, augusztus végén tartják, mi azonban még ezek előtt a nagy fesztiválok előtt szerettük volna, augusztus közepén megszervezni az alkalmat. Kettő nap alatt sikerült összeszednünk tizennyolc borászt, akik az egész szellemiségét megértették.
Korábban már ismertem a meghívottakat, hiszen cégem, az Archimedia Kft adott ki egy CD-t, amelyben a szőlőtermesztéstől a borkészítésig, gasztronómiáig, bor és Biblia kapcsolatáig, borvidéki látnivalókig mindenféléről összegyűjtöttünk egy hatalmas anyagot. (Ez egy sorozatnak indult, később a Villányi Borvidéket mutattuk be és kiadtunk még egy Lovas népből lovas nemzet című CD-t is.)
A borászok mellett számos művészt is megnyertünk az ügynek: Lovász Irén, Erdély György színművész, Madárdal együttes, Borbás Marcsi, Magyar Állami Kamaraegyüttes szinte filléreké jöttek el fellépni.
A szocialista városvezetés azonban betiltotta a rendezvényt, közterületen nem engedélyezték a fesztivált. Végül a kerületi borfesztivál keretein belül kaptunk helyet, de idén sikerült leválnunk és a Budafok-Tétényi Művészeti Fesztivál záróakkordja lesz a rendezvény.

– Kik az idei résztvevők?

– Magyarországról: Asztalos Zoltán (Tokaj), Baráth Sándor (Kreinbacher Birtok -Sopron), Berecz Stéphanie, Debreczeni Kálmán (Debreczeni és Ferenczi Birtok), Feind Lajos, Dúzsi Tamás, Figula Mihály (Csopak), Garamvári Vencel, Gál Tibor (Eger), Gere Tamás és Zsolt, ifj. Kamocsay Ákos (Maurus Borászat - Mór), Laposa József, Légli Ottó, Mérész Sándor (Etyeki Kúria), Simon József, Tiffán Zsolt. A határon túlról: Balla Géza (Erdély), Bott Frigyes (Felvidék), Maurer Oszkár (Vajdaság), Rozsmán István (Szlovénia), Melecsky Tibor–Sütő Zsolt (Felvidék), Esterházy borászat (Burgenland) jön el. Tőkés László azt vallotta tavaly, hogy a magyarság újraegyesítésének első lépése a borászok egyesítése. Mi tehát megtesszük az első lépést.

– A borászok köre mennyit változott?

– A fesztivál mindig más és mindig új. Évek alatt a borászok köre átalakult. Bővülni sajnos anyagi okok miatt nincs lehetőség. Jelenleg huszonkét borászt tudunk elhelyezni a pavilonokban, remélhetőleg jövőre egy-két pavilont állíthatunk be még a többi mellé. Idén a hangsúly a műsorokról inkább a borokra terelődik majd és a gasztronómia is fontos szerepet kap: szarvasgomba készítményeket lehet kóstolni, amelyeket érdekes lesz párosítani a borokkal.

– Mivel foglalkoztál korábban?

– 20 évig az MTV Filmarchívumában dolgoztam, 2007 decemberétől a kerületi kábeltévé műsorait csinálom. Ennek célja, a helyi témák feldolgozása. Egyfajta közszolgálati tévé ez: az itt élő emberekről az itt élő embereknek szól, sokat járunk az iskolákba, rendőrségi híreket, kulturális események híreit dolgozzuk fel. Időnként rövid portrékat is készítünk, díszpolgárokkal, érdekes emberekkel. Ha van valami kimagasló esemény történik a helyi gyülekezetekben, akkor arról is tudósítunk.

– Magad is evangélikus vagy. Lelkészed, Solymár Gábor azzal küldött ide, hogy „én vagyok a büntetésed”. Miért mondta ezt?

– Valószínű arra célzott, hogy nem járok rendszeresen templomba. Egyfelől lusta vagyok, másfelől pedig az ájtatosságok nem sokat jelentenek a számomra, nekem a beszéd helyett a tettek a lényegesek. Ebből a szempontból fontosnak tartanám, hogy az egyház megújuljon. Az üzenetet nem vonom kétségbe, hiszek benne, viszont kétezer éves jelzőrendszerrel nehéz eljuttatni az igazságot a mostani kornak. A glóriás Jézus képpel illusztrált plakátok nem jutnak el a mai emberekhez. Meg kell találni azt a módot, ami alapján felfigyel a mostani ifjúság és a mostani ember a régi üzenetre.

– Azt hiszem, folyamatos a keresés az egyház részéről, csak sokszor épp a „hagyományos” egyháztagok nem fogadják kitörő lelkesedéssel a változásokat, mert úgy vélik, a modernizálódás veszélyeket hordoz. Másfelől viszont mindig kérdés a hogyan. A lényegi mondanivalót nem szabad elszekularizálni, mert akkor végül elsikkad.

– Én alapvetően kommunikációs megújulásra gondolnék: Luther sem csinált mást, mint újított e téren. Úgy döntött, hogy meg kell változtatni a dolgokat, anyanyelvre fordította az üzenetet. Ahogyan mindennek, például a filmművészetnek, a festészetnek is meg kell újulnia kifejezéseszközökben, így az egyházi nyelvnek is meg kell újulnia. Meg kell szólítani a fiatalokat és másokat is. De ezen a módon, ahogyan ezt tesszük, nem megy. Nem biztos, hogy a templomi rock and roll jó. Emerson új köntösben be tudta hozni a klasszikus zenét a zenei világba. Ettől érdekes lett azok számára is, akik nem szeretik a klasszikusokat. Jézus Krisztus szupersztár rockopera minőségi húzás volt. A Beatles is kimondta: money can’t by me love – ez akár keresztényi üzenet lehetne. A dallam, a szöveg benne maradt abban, aki ezt hallgatta. Minőségi változás kell.

– Mondj példát, mit lehetne tenni… Te mit tennél?

– Nem tudok konkrét megoldást, de tudom, hogy ez így nem jó, mert nem éri el az egyház az embereket.
Rá lehet nevelni embereket dolgokra. Én például sok fiatallal szerettettem meg a bort. Elmagyaráztam, hogy amit addig ivott, az rossz volt, felhívtam rá a figyelmet, mit kóstoljon meg. Bemutattam pár borásznak és ment a dolog magától. Meg kell mutatni, mi az, ami jó, ami érték.
Nekem sok ötletem van, amik megvalósulásra várnak. Állandóan jár az agyam, még éjjel sincsen pihenőm. Ez egy állandó szolgálat. Mindig kitalálok valamit, és magasra rakom a mércét, és ha nem is érem el azt, akkor is van egy szint, ami magasabbra csúszik az átlagosnál. Van azonban egy pont, amikor tudom, szakemberek bevonása kell, mert egyedül nem bírom. Így kellene egyházi téren is tenni.
Sok karizmatikus emberre lenne szükség, igazi prédikátorokra, szónokokra, akik azonban nem csak jól beszélnek, de tudják is, mit kell tenni és nem szégyellnek tenni. Ha valaki komolyan gondol valamit, akkor annak sikerülnie kell. Én is a terveimből mindig lerakok egy-egy puzzle darabkát és szépen lassan alakul a kép és végül megvalósulnak a dolgok. Nem csettintésre, de fokozatosan. Nem veszem véresen komolyan a dolgokat, ez egy kicsit játék is. Nem kell görcsölni, csak végezni kell a munkát.

– Ilyen egyszerű az egész?

– Igen. Nem kell félni az ismeretlentől, a nehézségektől és az akadályoktól.
Régebben olvastam Gustav Meyrink: A nyugati ablak angyala című könyvét, de Szepes Mária: Vörös oroszlánjában is hasonló gondolat van: Ha az életedben van valami rossz és gonosz, amit azonban néven nevezel, akkor attól a pillanattól kezdve nem lesz hatalma feletted.
Az ember több dologból áll össze: amit örököl, jellem, tulajdonság, a másik a tanulás, a te felelősséged, mit szedsz össze, és ebből a kettőből jön össze az életed. A végén a kasszánál van az elszámolás. Addig bármi lehet.
Az nálam sosem jött össze, ha valamit elhatároztam és törtettem. Megy a film, és egyetlen felelősség van, hogy észre vedd a pillanatot és élj vele.
Erre szoktam egy történetet elmondani: Árvíz van a faluban Józsi bácsi fent van a tetőn, jön egy csónak, a csónakban ülők ajánlkoznak, hogy elviszik. Józsi bácsi tiltakozik: – Nem, nem, engem majd Isten megment. Egyre magasabbra ér a víz, több alkalom is lenne, hogy Józsi bácsi csónakkal elmenjen, de nem megy. Végül fohászkodik Istenhez, amikor már a szájánál a víz: – Uram, miért hagysz meghalni? Erre leszól neki Isten: – A három legjobb emberemet küldtem eddig érted! Szerintem ilyen egyszerű ez az egész. Élni kell a lehetőségekkel.

– Szerinted mennyiben van most több lehetőségünk, mint húsz évvel korábban?

– Szerintem a kommunizmus és kapitalizmus között nincsen különbség. A kommunisták csak bután csinálták: betereltek egy szobába, rád zárták az ajtót és abban a pillanatban rögtön ki akarsz menni. Aztán puskát szegeztek a nyakadnak, és azt mondták, azt csináld, amit én mondok. Persze, hogy ez nem tetszett. A kapitalizmus azonban pszichologikus eszközökkel eléri azt, hogy azt csináld, amit ők akarnak, és ráadásul magad is azt hiszed, hogy azt te találtad ki. A dolgok tehát mindig adottak. Vannak örökérvényű dolgok.

– Mik lennének ezek?

– Korábban a keleti filozófia nagyon érdekelt, az egész szellemisége. Kerestem, mik azok az alappillérek, amik a világon bárhol ugyanazok. Nem a fizikális dolgok, hanem az eternális, alapigazságok. Ilyen pillérekre gondolok, mint tisztelet, szeretet, alázat. Szeretem leegyszerűsíteni a dolgokat.
Mondok újra egy történetet: Egy keleti uralkodó tanácsadóját arra kéri, gyűjtse össze az emberiség történetét. Eltelik öt év, megjelenik nyolc teve, bőrkötetes könyvekkel, de a királynak nincsen ideje, ezért arra kéri a tanácsadót, írja meg rövidebben. Már haldoklik a király, amikor kap egy könyvet. De nincsen már ideje elolvasni, arra kéri a tanácsadót, foglalja össze az emberiség történetét. – Jó Uram, összefoglalom hát neked egy mondatban: Az emberek születtek, szenvedtek, és meghaltak. Ez is egy ilyen alapigazság.
Bár fejlődik a világ, de az emberek lelkében ugyanazok a mozgatók. Több ezer éves egyiptomi versek ma is ugyanazt jelentik. Rabindranath Tagore leírta ezt egy versben: Ha kinézel egy kora reggel az ablakon, leírod az érzéseidet, ugyanazt fogod érezni, mint én most. Ha lecsupaszítunk, akkor azt évezredek múlva is fogják érteni, még akkor is, ha ki tudja, akkorra a technika már milyen fejlődésen megy át. Az is ilyen alapigazság – a borfesztiválhoz visszakanyarodva –, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz borokat igyunk. A borászkodás sok mindenre megtanítja a vele foglalkozókat. A borászok jó emberek, alázatosak. Telepítik a szőlőt, várnak éveket, amire termővé válik egy új telepítésű szőlő. Dolgoznak egy évig, metszenek, kötöznek, kapálnak, megtesznek minden tőlük telhetőt, mégis nem rajtuk múlik a termés: az időjárás is beleszól abba. Nagy a kockázat. Aki ebbe pénzt rak, az hosszútávra, felelősen gondolkodik.