„A válások megakadályozhatóak lennének” – Interjú Paksy Sándorral, a Válóháló szervezőjével

Létrehozás: 2010. május 21., 07:55 Legutolsó módosítás: 2011. február 02., 13:08

Budapest – Egyre több az olyan ember rokonságunkban, munkahelyünkön, baráti körünkben, aki elvált. Ez alól már az egyházak tagjai, sőt a lelkészek sem kivételek. Napjainkban a házasságok felénél előfordul és emiatt talán egyre „elfogadottabb” a válás, de sokszor évekbe telik, míg valaki feldolgozza azt, ami az életében történt. Paksy Sándor vezetésével hat éve szerveződnek az úgynevezett Válóháló csoportok szerte az országban, hogy segítsenek azoknak, akik megtapasztalhatták a válás keserűségét. A csoportok működéséről beszélgettünk egy kellemes kávézóban és arról is próbáltunk diskurálni, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei esetleg hogyan kapcsolódhatnának be ebbe a kezdeményezésbe. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna

 
 
„A válások megakadályozhatóak lennének” – Interjú Paksy Sándorral, a Válóháló szervezőjével

Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna

– Mesélne a kezdetekről? Milyen apropóból indult el ez az egész szerveződés?

– Amerikában van egy Divorse Care nevű szolgálat, amely baptista illetve szabadegyházi keretek között működik. Tőlük kaptunk egy DVD sorozatot, amelyen bemutatják egy ilyen csoport életét. Néhányan, személyes érintettség révén is, fontosnak tartottuk azt, hogy ezt Magyarországon is megvalósítsuk, beszélgetni kezdtünk hát a hogyanról. Kiegészítettük ezt a DVD-t bibliatanulmányokkal, az ott szereplő témákhoz – mint például depresszió, megbocsátás, gazdasági helyzet, gyereknevelés egyedül, újrakezdett kapcsolatok, Istenhez közeledés –  kerestünk biblikus alapokat, így lett végül egy 26 alkalomból álló sorozat. Ősszel kezdjük a csoportokkal a munkát és tavasszal lesz vége.

– Önök valamely egyházzal együttműködve végzik munkájukat?

– Az Evangéliumi Aliansz szárnyai alatt működünk, de megpróbálunk felekezetköziek lenni. Amerikában egy 5-6000 fős mamut gyülekezetben végzik ezt a munkát, így a mi helyzetünk ezzel szemben más.
Az az álmunk, hogy minden egyházban, és minden nagyobb gyülekezetben elinduljon egy-egy ilyen kör. Az alkalmak egyházi színei is fontosak, de ahhoz, hogy minél több embert elérjünk, kell az, hogy az egyházaktól függetlenül működjünk.

– Mikor vannak az alkalmak?

– Az elváltak szempontjait figyelembe véve inkább a hétvégi alkalmak azok, amik jók, és ebből is leginkább a péntek délután. Hat éve péntek esténként 19 órától 21 óráig vannak ezek az alkalmak.

– Hogyan képzeljünk el egy ilyen csoportot? Hányan vesznek részt, hol gyűlnek össze?

– Egy magánháznál jövünk össze, körülbelül 10-12 ember, hozunk süteményt, teát, kávét fűzünk és ott zajlanak a beszélgetések. Először Isten igéjéről beszélgetünk, aztán van egy kis baráti közös beszélgetés. A csoportnak van egy házigazdája, illetve egy csoportvezetője is.
Az ősztől tavaszig tartó tanfolyam után szervezünk egy nyolchetes vezetőképzőt, amelyen a keresztény élet alapjai kapnak hangsúlyt. (Témák: Örökélet, bűnbocsánat, Szentlélek, evangelizáció, lelkigondozás…stb.) A képzés során a csoportvezetés alapjait is elsajátítják a résztvevők, egyfajta moderátor szerepet tanítunk meg.
Az elváltak nem igazságokat szeretnének hallani, hanem azt szeretnék, ha meghallgatnák őket. A gyülekezetekben azonban nincsen idejük a tagoknak arra, hogy meghallgassák őket. Mi nem javítjuk ki azt, amit mondanak nekünk, szeretettel meghallgatjuk őket, és nem akarunk nagy igazságokat mondani nekik. Ez aztán elindítja a gyógyulást.

– Jelenleg hány ilyen csoportjuk van?

–  Négy ilyen csoportunk volt most ősztől tavaszig.

– Év közben lehet csatlakozni egy csoporthoz?

– A csoportok nyitottak, októbertől márciusig lehet csatlakozni. Egyetlen szűrőpont van akkor, amikor valaki jelentkezik: a házgazdával kell elbeszélgetnie, aki megpróbálja megállapítani azt, hogy igazán segítene-e a csoport annak a személynek, és ha azt veszi észre, hogy komolyabb nehézségekkel (alkoholizmus, depresszió) küzd a jelentkező, akkor azt szoktuk javasolni, hogy először oldja meg a problémáját, és csak azután csatlakozzon a csoporthoz. A csoport csak egy speciális igényt elégít ki, a válás utáni lelki nehézségeken segít. Ha valaki alkoholista, depressziós, gyógyszerfüggő, abban nem tudunk segíteni.

– Milyen tapasztalataik vannak: sikerül segíteniük a problémákon?

– Alapvetően csak pozitív történeteket tudok mesélni: eljönnek lógó orral az emberek, borzalmas énképpel, saját magukról szinte semmi jót nem tudnak mondani. Egy év alatt ezen tudunk segíteni.

– Önnek milyen szerepe van ebben a munkában? Szervezi, koordinálja az egészet, vagy vezet csoportot is?

– Az első csoportot én vezettem. Jelenleg a csoportvezetők vezetői körét irányítom kéthetente, és szupervíziós feladataim vannak.
Anyagokat írok a foglalkozásokhoz, nyári táborokat szervezek, feladatokat delegálok, évközi rendezvényeket, játékkirándulásokat (bowling, korcsolya, kerékpártúra) szervezek. Az anyagi támogatást próbálom megszerezni, az arculatunkat festem meg a médiával – ezek inkább háttérjellegű dolgok.

– A Magyarországi Evangélikus Egyház hogyan tudna csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez?

–  A hat év alatt sokan gyülekezetekből és különböző egyházakból kerültek hozzánk. Ez azonban konfliktusokat szült, mert lelkészek úgy érezték, hogy a gyülekezeti bibliaóráról, vagy az énekkarról halásszuk el a híveket. Azt a következtetést vontuk le, hogy embereket csak úgy hívhatunk el a gyülekezetekből, ha előtte egyeztetünk a lelkipásztorukkal.
Sőt, a lehető legjobb megoldásokat keresve mostanában felajánljuk a lelkészeknek, hogy ha van igény rá, akkor saját gyülekezetükben tartunk ilyen csoportfoglalkozást vagy nyáron elmegyünk a gyülekezeti tagokkal nyári táborba, hogy ott beszéljük meg a problémákat.
Jó lenne, ha minden gyülekezetben lenne valaki, aki ilyen csoportokat tudna szervezni, irányítani, ezért nekik szeretnénk külön vezetőképző tanfolyamot szervezni. Ők aztán a gyülekezetben létrehozhatnának egy csoportot, amelyből újabb vezetésre alkalmas ember nőhetne ki. Folyamatosan osztódó lelki szolgálat lehetne a Válóháló minden egyházban.
Az első lépés nehéz, hiszen bizalmat kell nekünk szavazni, engedélyt kell kapnunk, hogy ez a vezetőképzés beinduljon. Jelenleg ezen a bizalmon dolgozunk az Önök egyházában is.

– Speciális kérdés a lelkészek válásának kérdése. Ennek kezelésére lennének megoldásaik?

– Nehéz kérdés. Azt nehezen tudnám elképzelni, hogy a gyülekezeti tagokkal együtt folyjék a válófélben lévő lelkész és feleségének lelkigondozása, válásuk kezelése. Esetleg az lehetne megoldás, hogy a fraternitás jegyében református lelkészekkel, vagy laikusokkal, nem egyháztagokkal közösen hoznánk létre nekik csoportot.
A lelkészek válásának megakadályozását azonban főképpen a prevencióban, a válásmegelőzésben látnám. Házasságok megromlásakor sokszor a kommunikációval van a baj, ebben a helyzetben még segíthetünk és megakadályozhatjuk a válást. Csak sokszor, amikor picit megbillen a házastársi viszony, akkor még azt hiszik emberek, hogy egyedül majd meg fogják oldani a gondokat és csak akkor jönnek hozzánk, amikor már ég a ház.

– A házasságok megfelelő előkészítése is rendkívül fontos lenne a válások megelőzésében. Erre van esetleg valamilyen koncepciójuk?

– Foglalkozunk jegyes-felméréssel. Ez nem jegyes-oktatás. Itt arról van szó, hogy felmérjük, mik azok a területek, ahol gyenge a kapcsolat, ahol érdemes épülni, és ahol érdemes dolgozni a kapcsolaton.
Ha az embereket a házasságra megfelelően felkészítenék, akkor a válások 80 százalékban megakadályozhatóak lennének. Az ember többsége nem tudja, mit vállal a házassággal, a férfi-női szerepekkel nincsenek tisztában. Meg kellene tanítani a férfiakat és nőket arra, mit jelent férjnek és feleségnek lenni. Sokszor jó lenne a házassággal várni és megismerni jobban a másikat.

– Hívők keresik fel általában Önöket?

– Egyelőre fele-fele az arány, de szeretném, ha ez megfordulna, és sok nem hívő ember keresne fel bennünket. Hiszem, hogy a Válóháló csak eszköz arra, hogy az evangéliumot hirdessük. Ha megtérnének a hozzánk fordulók, akkor gyülekezetekbe és egyházakhoz mennének. Nem az egyházaktól eltérítés, hanem oda betérítés a célunk.

– Kétféle tréningjük is van…

– Igen, az egyik egy kognitív-tréning. Ennek az a lényege, hogy az embereket ráébresszük arra, hogy az aggódó, szorongó, parázna gondolataik, félelmeik bűnösek. Ezt meg kell vallani Istennek, és kérni kell Isten Szentlelkét, hogy gyógyulást hozzon. Amikor az emberek megtanulják azt, hogy bűnként kezeljék a rossz gondolatot, akkor elkezdik Istent magasztalni, dicsőíteni jóságáért. Segítünk abban, hogyan kell Istent magasztalni, miért lehet neki hálát adni.
Minden napra kidolgoztunk egy imaláncolatot. Ha ezt a dicsőítést folyamatosan ismételjük egész nap, akkor harminc napos ciklus alatt kialakul egy pozitív, Isten szerinti gondolkodásmód az emberekben. Ennek eredményeképpen megváltozik az egyén viselkedése: a gondolatok meghatározzák az érzelmeket, az érzelmek a tetteket, a tettek a szokásokat, a szokások a jellemünket. A gondolat által tehát végső soron a jellemet befolyásolhatjuk.
A másik az énkép-tréningünk, ami arra az alapgondolatra épül, hogy ha nem adunk hálát Istennek azért, amik vagyunk, akkor megfosztjuk Istent attól, ami jár neki. Akinek rossz az énképe, az nem ad hálát Istennek azért, amilyen. Az illetőket megkérjük, hogy írják össze a jó tulajdonságaikat, amelyeket Istentől kaptak, és ezeket naponta köszönjék meg az Úrnak, és beszéljék meg minden napon a mentorukkal. 30 nap alatt itt is komoly változások lesznek, mert Isten értékeli azt, hogy ha valaki hálát ad neki.

– Milyen jövőbeli terveik vannak?

–  Jövőre minden budapesti kerületben szeretnénk, ha lenne egy Válóháló kör. Ha a gyülekezetekben ez a munka beindulna, akkor sokat segítene ebben.
Három éven belül szeretnénk, ha minden nagyvárosban lenne csoport és néhány éven belül jó lenne, ha az ország számos pontján, rövid utazási időn belül, elérhető lenne egy-egy Válóháló kör. Hiszek abban, hogy Isten használ bennünket, az ő eszközei vagyunk. Hangsúlyozzuk minden alkalommal az evangelizációt, a megtérést. Istennél van a cél. Az energiát az ő igéjéből merítjük.

Jelentkezni a Válóhálóba Paksy Sándornál lehet az alábbi elérhetőségek valamelyikén: 0620 8863321 vagy paksysandor@gmail.com.
Nyári tábor Békésszentandráson, 2010.07.26-08.01.

Keresztyén szellemiségű tábor nem csak keresztény elváltaknak!

Gyermekeket is lehet hozni, nekik külön foglalkozásokat tartunk.

Részvételi költségek:

Regisztrációs díj: 1500Ft/fő

Étkezés: 1.200.- Ft/fő/nap (az árak a létszám függvényében valamelyest változhatnak).

Szállás: 500-3000 Ft/nap/fő igényektől függően, több helyen üdülési csekket is elfogadnak,

Jelentkezés, információ: Fodor Tímea fodor.thimcsi@gmail.com, Tel.: 06-70-342-6800

Jelentkezési határidő: 2010. június 15-ig 5000 Ft/fő előleget a Magyar Evangéliumi Aliansz számlájára 11706016-20464132 kérjük befizetni, kérésre csekket tudunk küldeni.

Szervezők: „Misszió az elváltakért” munkacsoport – Magyar Evangéliumi Aliansz, OM Alapítvány.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

Előző hozzászólások

Elküldte Horváth-Bolla Zsuzsanna idő 2010. május 21., 07:56
egyház,evangélikus
Elküldte Szabó-Pap Gabriella idő 2010. május 19., 13:06
Milyen jó, hogy ez is van már! Hiába, minden konfliktust csak úgy lehet kezelni, ha a felek BESZÉLGETNEK egymással - ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A konfliktuskezeléshez kell még egy olyan valaik, akit a konfliktusban szereplők tekintélyként elfogadnak. Ki más lenne erre a legalkalmasabb, mint Jézus Krisztus?

Azt hiszem, az egyházak templomfalon kívüli, legfontosabb szerepe a társadalomban az, ha ilyen értékek mentén vállalkoznak az emberi problémák kezelésére. Nagyszerű szolgálat ez: a békéltetés szolgálata.
   
bűnös vagy!
Elküldte Sólyom Anikó idő 2010. május 19., 19:22
Szimpatikusnak tűnt a cikk eleje. Abban azonban erősen kételkedem, hogy egy válása miatt elkeseredett emberen segít, ha azt mondom neki, hogy aggódó, szorongó gondolatai, félelmei bűnök! (Idézet a cikkből.)
Ezzel megértés, támogatás helyett még mélyebbre taszítom, hiszen olyasmiért ítélem bűnösnek, amit nem szándékosan tesz!
Más kérdés, hogy beszélhetünk mindazokról a dolgokról amik a váláshoz vezettek és bűnök voltak. Azokról a gondolatokról, amik azóta benne vannak és bizony agressziót, dühöt stb. táplálnak mások felé vagy akár saját maga felé. Emellett hirdethetjük azt az örömhírt is, hogy nem kell aggódnia, mert nem kell egyedül cipelnie a terhét.
A segítő beszélgetés nem könnyű műfaj, nagyon sok egyéni odafigyelést igényel, és nem biztos, hogy laikusoknak néhány alkalom alatt úgy megtanítható volna egyfajta "sablon", amivel már csoportot is vezethet...
Sólyom Anikó

Paksy Sándor válaszát továbbítjuk

Elküldte Horváth-Bolla Zsuzsanna idő 2010. június 15., 10:49
A hölgy megnyugtatására írom, hogy nem úgy kezdjük a közös munkát a testvéreinkkel, hogy megijesztjük őket a bűneikkel. Először beszélgetünk, játszunk, Bibliát olvasunk ismerkedünk. Hisszük hogy nem mindenkitől kell tanácsot elfogadnunk, csak olyantól, aki ismer és szeret bennünket. Az, aki ezen tulajdonságoknak megfelel, maga az Úr. Persze közeli Testvérünk is segithet a véleményével, de néha ez többet árt mint használ. Azt pedig hogy mi jó és mi rossz, nem mi akarjuk eldönteni valaki életében, hanem erre ott van Isten Igéje. Amkor megmutatjuk a testvérünknek azt az Igét, hogy "ne aggodalmaskodjatok", akkor egy pillanat alatt kitalálja, hogy
az aggódás tehát bűn, mert a ne ölj miatt az ölés is bűn. Ugyanígy derül ki a Mt ev.ból, hogy a "vetkőztető férfiúi tekintet" is bűn, mert azt mondja Jézus. Mi tehát sem nem ijesztgetünk, sem nem vagyunk toleránsak mérték felett, hanem szembesitjük a testvért az Igével, megkérdezzük mit gondol arról a részről, és ő maga mondja ki, hogy ezt nem tudtam hogy bűn, de most itt látom, tehát Isten erejével megvallom és elhagyom. És ennek eredményeképpen csodákat látunk, mert ahol a bűnt bűnnek merik nevezni, megvallják és elhagyják, ott Isten gazdag áldása árad, gyógyulás következik
be, elmúlik a makacs depresszió, pánik betegség rendbe jönnek rég elromlott családi, gyülekezeti kapcsolatok. A 2.Tim.3:16 igaz volt igaz és igaz lesz, ha elhisszük, bizunk benne és merjük használni"
a teljes Irás Istentől ihletett és hasznos...."
Szeretettel:
Sándor