„A koráldallamok generációkat képesek összekötni” – Interjú Smidéliusz Gáborral

– Honnan jött a turné ötlete?

– Végh Szabolcs barátunk vetette fel a turné ötletét. Azt mondta, szerinte az erdélyi testvérek örömmel vennék egyrészt a találkozás lehetőségét, másrészt a korálok ilyenfajta feldolgozását is szívesen hallgatnák. Köszönet neki, hogy a tervezéstől az apró részletekig megszervezte az egész koncertturnét, nekünk csak az a feladat maradt, hogy zenéljünk.

– Hány helyen léptetek fel?

– Kolozsváron kezdődött a turné, játszottunk Brassóban, Sepsiszentgyörgyön a Szentgyörgy-napok fesztiválon, Apácán, Hosszúfaluban (ahol Hétfalu fiatalsága lett megszólítva), aztán Lugoson egy magával ragadó versmondó fesztiválon, és végül Temesváron. Ez utolsó helyszínen istentisztelet keretében, amelynek liturgiája az általunk játszott korálokra épült. Fantasztikus élmény volt, hogy négy nyelven zajlott az istentisztelet, németül, szlovákul, románul és magyarul, mert ilyen sok nemzetiségű maga a város és a gyülekezet is. Én magyarul prédikáltam, de a házigazdánk, Kovács Zsombor németül, szlovákul, románul és magyarul is megszólalt.

– Gyerekeim imádják a zenéteket, ők folyamatosan táncolnának rá. Az istentiszteletre mennyire volt jellemző ez a fajta felszabadultság?

– Szerintem mindenki úgy reagálja le a zenénket, ahogyan az neki éppen tetszik. Volt olyan idősebb néni, aki folyamatosan bólogatott a ritmusra. Nagy élmény nekünk, hogy az idősebb korosztály sem tiltakozik a zenénk ellen, és a fiatalok is úgy érzik, hogy feldolgozásaink az ő zenei világukat is megidézi, így a korálzene generációkat tud összekötni. A régi, ősi dallamok és szövegek mondanivalója, üzenete ér át így korunkba, és ez a mi vállalkozásunk értelme is egyben.

– Volt új szám, amelyet játszottatok? Illetve születtek új számaitok a megjelent CD-tek óta?

– Vannak új feldolgozásaink, de ezek még nincsenek olyan szinten, még nem értek meg annyira, hogy koncerten is megszólalhatnának. Sajnos elég kevés időnk van találkozni és közösen dolgozni.
A koncertekre is úgy készültünk, hogy mindenki gyakorolt otthon magában, majd ott egyszer összepróbáltuk. Két profi zenész van a csapatban, így leginkább nekem kell kapaszkodnom, hogy együtt tudjak tartani a többiekkel.

– Hány húr szakadt el ezúttal a koncerteken?

– Csak egyetlenegy. (nevet)

– De azért biztosan vittél több húrkészletet is magaddal!

– Több póthúrkészletet vittem, illetve volt velünk öt gitár, hogyha bármi történne, biztonságban érezhessük magunkat. Két gitárosra számítva ez elég jó arány.
A koncertek után esténként voltak közös örömzenélések is, együtt maradva mindenféle muzsikát játszottunk. Nemcsak mi négyen, hanem mások is. Kulich Gábor, Mátyássy Gábor voltak velünk hangszeres zenei segítőként.

– Ők tulajdonképpen a roadok voltak?

– A pakolásban is segítettek, de ennél fontosabb, hogy zenészként a hangmérnöki feladatokat is láátták, így a zenekar felől nézve tudták irányítani a beállásokat.

– Hogyan képzeljük el egy-egy napotokat?

– Végh Szabolcs korán ébresztőt fújt – az első napon például hajnali négykor indultunk Budapestről, hogy az esti koncertre Erdélybe érkezzünk.
Reggeli után bepakoltunk a buszba, aztán elmentünk a következő aktuális helyszínre. Amikor megérkeztünk, kipakoltunk a templomban vagy a művelődési házban, hangpróbát tartottunk, megebédeltünk vendéglátóinknál (ez mindig külön élmény volt).
Délután rövid próba után jött a koncert. Végül újra össze kellett pakolni és a szálláshelyünkre menni. A sok rámolás fárasztó volt, és néha az is, hogy rengeteget kellett ennünk. (nevet) Apácán például a gyülekezet presbitériuma látott vendégül bennünket. A jó beszélgetés remek pörkölt mellett zajlott.

– Hol szálltatok meg?

– Az első este panzióban, a többi este pedig a gyülekezetekhez tartozó gyülekezeti házban, kollégiumban, vagy például Apácán, Brassóban, Temesváron a házigazda lelkész házaspároknál.

 – Hívtak benneteket más gyülekezetekbe is? Lesz folytatása az erdélyi koncerteknek?

– Vannak meghívásaink, mindenhol újabb invitálások is érkeztek. Azt éreztük, hogy ezek nem csak udvariasságból hangzottak el. Nagy lelkesedés volt a koncerteken. Ráadásul szépen megszervezték az alkalmakat. A legkevesebben nyolcvanan voltunk egy koncerten, ami a jó reklámnak volt köszönhető.

– A számok között szoktál egy-egy korálról beszélni is. Úgy tudom, nem volt ez most sem másként…

– Igyekeztem úgy készülni, hogy minden énekkel kapcsolatban ismereteket is továbbítsak. Ennek kapcsán ha nem is igehirdetés vagy áhítat volt egy-egy szám között, de az evangélium is újra és újra megszólalhatott. Tulajdonképpen ez volt ezeknek a másfél órás alkalmaknak a fő célja.

– 2013-ban Erdélyben is lenne egy Szélrózsa találkozó. Ezzel kapcsolatban folytattatok tárgyalásokat?

– Kolozsváron Adorjáni Dezső püspök úrral beszélgettünk erről. Az ottani szervezőstáb is kezd kialakulni. Nagy Ilona lelkésznő koordinálja majd az erdélyi találkozót, amely ugyan  kisebb lesz, mint a magyarországi Szélrózsa, de tartalmilag már most nagyon ígéretesnek tűnik, az értékek köré épül majd a találkozó gondolatisága.
A nyári fonyódligeti Szélrózsa találkozóra is újra meghívtuk erdélyi testvéreinket, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek és az egyes munkaágak felelőseitől tanuljanak. Egyébként már Kőszegen, illetve Szarvason is ott voltak, adtunk nekik is feladatokat, amelyeket már akkor is jól elvégeztek. Mi pedig szívesen adjuk át az ismereteinket, tapasztalatainkat.

– Mikor lesz a következő koncertetek?

– Most úgy tűnik, hogy júliusban a Szélrózsa találkozón, de addig még lehet egy-két meghívásunk.