Lelkészek az egyházban és a gyülekezetekben – A szociológiai mélyinterjúk és a kérdőíves felmérés eredményei

Létrehozás: 2010. december 06., 10:36 Legutolsó módosítás: 2010. december 06., 11:18

Kutatásunk egyik legérdekesebb eleme, amikor a lelkészek körében végzett szociológiai mélyinterjúk tapasztalatait vetettük össze a kérdőíves felmérés eredményeivel.

Lelkészek az egyházban és a gyülekezetekben – A szociológiai mélyinterjúk és a kérdőíves felmérés eredményei

Az Ön gyülekezete lelkészének prédikációira mennyire jellemző, hogy…?

A lelkészek sok gyülekezetben úgy érzik, nem kapnak segítséget a gyülekezeti tagoktól. A többség számára nagy befektetést igénylő munka az önkéntesség megteremtése a gyülekezetben. A középkorúakat a legnehezebb elérni, ők azok, akik szinte hiányoznak a gyülekezet életéből, a templomból.

Az istentisztelet tartozik leginkább az egyházak hagyományos arculatához, ez a legtradicionálisabb hitéleti forma, látogatottságuk azonban gyér. Az egyik vidéki lelkésznő így fogalmazott: „Az istentisztelet – idézőjelbe teszem – „műfaja” az nyilván, mint máshol is, lecsengőben van. Az nem olyan, ami vonzó lenne. Nem mondom, hogy nem jönnek fiatalok, mert hazugság lenne, de nem olyan számban, mint amilyenben lehetne.” (Nő, vidék)

Természetesen a lelkészek többsége az istentiszteletet alapvető hitgyakorlati formának tartja, és legfontosabb feladataként készülnek hétről-hétre a prédikációkkal. A hívek visszajelzése alapján sikerrel, hiszen az egyháztagok összességében elégedettek lelkészük prédikációival. A válaszadásra hajlandó megkérdezettek 44,1 százaléka teljes mértékben és további 39,8 százaléka is nagymértékben elégedett vele. Az értékelések átlaga ötfokú skálán a meglehetősen jó 4,26. Szignifikánsan eltér a községekben élők véleménye az átlagtól: jelentősen elégedettebbek lelkészeik prédikációival, mint a főváros, a megyei jogú városok vagy egyéb városok válaszadói.

Az általános elégedettségen túl a prédikációk hatása, funkciója is tagolt, elsődlegesen a vallásosság, a személyes hit elmélyítését érzékelik jellemzőként a hívek.

A prédikációk a kérdezettek több mint nyolctizede szerint leginkább a lelki békében és az Istennel való találkozásban segítenek. Közel ilyen mértékben kapnak bátorítást, reményt általa. Egyértelműen kevésbé jellemző a cselekvésre ösztönzés, és lényegesen kisebb a hatása az egyéni vagy társadalmi kérdések megválaszolásában. A szószékről való politizálás pedig jóval kisebb mértékben fordul elő.

Ez a távolságtartás megfelel a hívek igényeinek: igen kevesen vannak, akik közvetlen pártpolitikai szerepvállalást várnak az egyháztól. De vajon mit értenek a megkérdezettek négytizedébe tartozók azon, hogy az egyházi céloknak megfelelő politikát kell támogatni?

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

lelkészek,egyház

Elküldte Szabó-Pap Gabriella idő 2010. december 06., 16:34
Nagyon érdekes volt ezt olvasni, ez egyike a legértékesebb részanyagoknak! Ebből látszik, hogy egy elem mintha hiányozna a hitéletre nevelésből: az, hogy megtanuljuk, hogyan éljünk a hitünkkel, hogyan hat a hitünk az életvitelünkre, a döntéseinkre? hogyan tudunk egyénileg mérlegelni dolgokat a hitünk mércéjén? Hogy tudjuk, mikor értünk el olyan helyzetbe, hogy lelkészi beszélgetést, tanácsot kelljen kérnünk.