Szia dobozos! – Európában a környezetvédelem felé vezető úton
Mi ugyan ha veszünk is, üveges sört szoktunk, környezettudatos európai kisgyermekes család révén, mégis a minap nem tudtunk ellenállni az igencsak olcsóért kínált dobozosnak. Megfejeltük ezt még azzal, hogy a gyerekeknek is vettünk egy üveg Süsü márkájú, műanyag flakonos kölyökpezsgőt, hagy mulassanak akkor velünk ők is. A nagybevásárlás után persze meredt a szemünk a számlára, mert igaz ugyan, hogy a sör és a kölyökpezsgő mellé vettünk pár szintén „olcsó” terméket, de jócskán zsebünkbe kellett nyúlni a fizetéskor.
Férjem azonnal számolni kezdett és megakadt egy tételnél: a dobozos sörök után darabonként 5 forint úgymond környezetvédelmi díj állt.
Gyorsan körbenéztünk és akkor vettük észre, hogy óriásplakátokon ki van ám írva, hogy a környezetvédelmi díjat nem áll módjukban az árba beépíteni. Ezt így, mellékesen rakják hozzá a termékhez, de ha annyira vissza akarod a pénzedet kapni, akkor hozd vissza az üres dobozokat, és visszakapod a pénzt.
De csak akkor, ha persze a blokkot is bemutatod, hogy te azt tényleg itt és itt vetted és esetleg nem guberáltad a dobozokat valamelyik kukában.
Ugyan újságolvasó embernek tartom magam, de én erről a környzeetvédelmi díjról így nem hallottam. Évekkel korábban vezették be, hogy a dobozos termékek drágábbak, de az az árban benne is van / volt eddig is. Most viszont ez a mellékesen még begyűjtött egyre díj meglepett bennünket.
Persze olyan szempontból rendben van az egész, hogy az emberek ne a környezetszennyező megoldást válasszák, vagy ha igen, hát gondoskodjanak az elszállításról, szelektív gyűjtésről, visszaváltásról...stb. A környezetvédelmi díj azonban így extrán az ár mellé csapva, furcsán hat.
Az ügy azonban a hazafelé útra kellő beszédtémát adott nekünk.
Rájöttünk, a számlát böngészve, hogy a műanyag dobozú kölyökpezsgő üvegére is be van jegyezve. Az olajosüvegre vagy a tusfürdőre nem. Ez megint nem logikus. Persze nem ötleteket akarok adni a vásárlók további lehúzására, de ha már vonnak, akkor erre is vonhatnának, nem csak az italokra.
Rájöttünk, hogy már megint jókora biznisz ez, mert a messze lévő bevásárlóközpontban azért a darabonkénti öt forintért magyar ember biztosan nem viszi vissza majd a cuccot. Ez nem pesszimizmus, csak sajnos realitás.
Rájöttünk arra is, bár mi szelektíven gyűjtjük a hulladékot, mégis hányan vannak, akik még annyit sem tesznek meg, hogy a reklámújságot ne a kukába dobják első örömükben. A mi társasházunkban is sajnos ez a gyakorlat. Így ezzel megint burkoltan inkább csak az árat emelik, a környezetért nem igen teszünk semmit.
Rájöttünk arra is, hogy a vonogatás akkor lenne jogos, ha a feltételek meglennének arra, hogy esetleg az ember a vitt tiszta üvegbe töltve kaphatna olajat, esetleg mézet, tejet. Na, itt még nem járunk. De ahogyan anyáink gyerekkorában volt ilyen üveges tej akció, így lehetne akár újra.
A bevásárló szatyrot azonban (még) ingyen adták. Azzal pedig legalább annyira nem védjük a környezetet, mint az efféle dobozossal. Viszlát dobozos!
