Stratégiai kérdések az egyházi internetes jelenléttel kapcsolatban

A web 2.0-es feltöltéseknak a feladata rám, főszerkesztőre hárul. Úgy gondolom, mára már elmondhatjuk, hogy első lépésként megvalósult a folyamatos jelenlét ezeken a közösségi portálokon is, és ez nagyon pozitívan értékelendő.

A visszajelzések, a cikkek ajánlása és kedvelése is folyamatos, bár arányait tekintve még mindig nem jelentős. A legtöbben ugyanis olvasás után nem jeleznek vissza ilyen módon a cikkel kapcsolatban.

Elmondható azonban, hogy a Facebookon a Magyarországi Evangélikus Egyház ismerőseinek száma immáron hatszáz felé tart, míg a szerkesztőség ismerősei jóval túl vannak a 850-en. A Twitteren ehhez képest is kevésnek mondható, jelen pillanatban 1421 követőnk van.

A honlapunkat az elmúlt héten több mint 11 ezer egyéni látogató („a legnagyobb szószék” – mondta egyszer erre egy lelkész!) kereste fel, és volt olyan cikkünk, amelyett az elmúlt egy hét alatt több mint 1600-an olvastak el! – ennyit a statisztikáról.

Összességében tehát elmondható, hogy folyamatos internetes növekedésnek lehetünk szemtanúi és az egyházi kommunikációról bebizonyítható, hogy működik ezen a területen.

Ezért aztán nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egyháznak is szüksége lenne egyfajta imázsépítésre e területen is, de ez a napi munka mellett elsikkad, igazi marketinges kommunikációt sajnos nem tudunk végezni. Sokan lehet, hogy most a fejüket csóválják és úgy gondolják, hogy ez a terület nem éri meg az újabb befektetéseket, de úgy gondolom, hogy nincsen igazuk, hiszen számos példa viszont azt mutatja, hogy ha ez egy cég életében működik, akkor az egy szervezet életében is kell, hogy működjön.

Alapvetően tehát azt kifogásolom, hogy többet kellene fektetnünk az egyházi internet fejlesztésébe, úgy eszköz, anyagiak, mint emberi erőforrás területén. A lelkészek honlapszerkesztésre bíztatása mellett sokkal inkább szükség lenne, hozzáértő laikusok kiképzésére és munkába állítására e területen.

Pozitív példák ugyanis rengeteg van arra nézve, hogy ha egy gyülekezetben komolyan veszik az internetes jelenlétet honlap és közösségi portálok tekintetében, annak rendkívüli hozadékai vannak.

A napokban alkalmam volt pár blogoló lelkésszel és gyülekezeti taggal beszélni, akik gyülekezeti internetes naplókat vezetnek, ahol nem csak gyülekezeti eseményeket reklámoznak, alkalmakról tudósítanak, hanem lelki táplálékot is nyújtanak.

A blogok hozzászólásait komolyan véve, ezekre válaszolnak és a Facebookra is befűzik az információkat. Az oldalak látogatottsága pedig azt mutatja, hogy a befektetett energia emberek elérésében, a folyamatos kontaktus tartásában megtérül.

Az úgymond kampány tehát eléri célját: egyének és egyéniségek lesznek a formailag száraz gyülekezetekből és egyházközségekből, ügyeket vállalhatnak fel, egy-egy fontos területet bemutatva segítőket gyűjthetnek, fontos feladatokat láthatnak el, adományokat gyűjthetnek, ahogyan ez az árvízi katasztrófa és a jelenlegi vörösiszap csapása idején is megmutatkozott.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egyházi internetes jelenlét, akárcsak a hagyományos média esetében is, egyfajta életbenmaradási kulcs lehet. Ezzel együtt a minőségi kommunikáció is az, amit mi, keresztények ebben az egyre értéktelenedő világban nyújthatunk és ennek alapvető eleme kell, hogy legyen a portálokon és közösségi csatornákon való jelenlét és azok használata, a tartalommegosztáson túl a közönségünkkel való kapcsolattartás és az emberekkel való ilyetén módon folytatott párbeszéd is.