Ovisok és a szex

— Felvéve: , , ,
Létrehozás: 2009. szeptember 02., 13:12 Legutolsó módosítás: 2009. szeptember 02., 15:45

Olvasom az UNESCO legújabb tervét. A szervezet egyik jelentésében azt javasolja, hogy már az ötévesek számára be kellene vezetni a kötelező felvilágosítás-órákat, amelyek során a gyerekek az önkielégítésről és a nemi erőszakról is hallanának.

Abban a különleges helyzetben vagyok, hogy pont egy ötéves kisfiú édesanyja lehetek, így hát az ovistársak révén is elég jól ismerem korosztálya gondolkodását – mondjuk inkább úgy, hogy a szerelemről. Bár elhiszem, hogy az ENSZ által kidolgozott program a szakértők szerint a gyerekek korának megfelelő, én mégis azt vallom, hogy talán kicsit korai a téma. Az ötévesek az ártatlanság korát élik, maximum szerelmesek és a szexről vajmi kevés elképzelésük van. Ez így jó, nem kell elhamarkodni a dolgot és nem kell elrabolni tőlük ezt a korszakot.

Kisfiam szerelme az oviban kicsi Zsófi. De inkább így írom: Kicsizsófi, mert a gyerek egy fogalomként használja a kislány nevét, aki a csoportjukban a legfiatalabb, legalacsonyabb, tehát méltán Kicsizsófi. Ráadásul bűbájos, szőke loknis, hosszú hajával egy tündérlány. Egy ilyen törékeny teremtés mellé pedig kell egy „férfi”, aki történetesen a fiam. Kicsizsófi is viszonozza a gyerek érzelmeit, ígyhát ez egy beteljesült szerelem. Minden happy.

Tegnap előtt a fiam felháborodva magyarázta, hogy egy Glória nevű kislány is megkörnyékezte: „Glória azt mondta, szerelmes belém, de én Kicsizsófit szeretem, és ő is engem. Nekem nem kell kettő nő, elég egy” – jelentette ki kategorikusan a gyerek, aki ezek szerint heteroszexuális, monogám tipus.

Tegnap reggel az oviba érkezéskor ott volt az öltözőben Kicsizsófi is, aki pityergett, mert nem akart anyukájától elválni. Erre az én fiam is szolidáris lett, úgyhogy szokásával ellentétben ő is pityergett és nem akart elválni a férjemtől.

Aztán a két szülő (Zsófianyuka és Enyémférj) összenézett, megfogatták a két bőgő gyerek kezét egymással és bekísérték őket a szobába. Ott egy percig szépen bőgőcskéztek egymás nyakába borulva, aztán pedig, mintha mi sem történt volna (Zsófianyuka és Enyémférj távoztával) boldogságos játékba kezdtek, mintha mi sem történt volna.

Délután én mentem a fiamért: ott pusmogtak egy kis házikóvá épített dobozban Kicsizsófival. Sütiket sütöttek. Aztán hazafelé kisfiam elmondta, megpuszilta Kicsizsófi arcát. „De csak az arcát, mert a Barbi néni (óvónő) megmondta, hogy gyerekek egymást csak ott puszilhatják meg. De megbeszéltük Kicsizsófival, hogy ha esetleg másik iskolába kerülünk, és ha kijárjuk a sulit, felkeressük egymást és akkor összeházasodunk és akkor lehet majd a szájunkon is csókolózni.”

Mondja ezt úgy a gyerek, hogy semmiféle efféle erkölcsi tanítást, felvilágosító szöveget mi még nem mondtunk neki itthon, a házasság előtti szexről pro és kontra nem diskuráltunk vele.

És akkor én most ebbe a kis romantikus, színes és kedves világba hozzam be az önkielégítést? Ugye nem gondolják komolyan?

Az UNESCO felvilágosításról szóló cikke itt olvasható el:

http://www.evangelikus.hu/nagyvilag/szexualis-felvilagositas-ovodasoknak

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

ovis, szex

Elküldte Szabó-Pap Gabriella idő 2009. szeptember 03., 08:50
Aranyos a példatörténet: a kicsik felfedezik egymást, együttéreznek, együtt játszanak, tervezgetnek. Valóban szükségtelennek tartom azt, hogy erről hivatalosan is beszéljenek az óvodásoknak, ezzel elvéve a felfedezés örömét. Elég az, amit az okos óvónő mondott az arcra adott pusziról. Az óvodás nem miniatűr felnőtt, hagyjuk meg gyereknek, gyerekhez illő szokásokkal.

Ha valamire meg kell tanítani a kicsiket a szex dolgában, akkor arra, hogyan óvakodjanak a pedofiloktól, és arra, hogy merjenek szólni a szüleiknek, ha bárki - akár rokon is - szexuálisan zaklatja őket. Ismeretes, hogy a legtöbb szexuális zaklatást az ismerősöktől, rokonoktól szenvedik el a gyerekek, és nem mernek szólni, mert megfélemlítik őket.