Kiszállok az Internetről!
Telefonhívások, email, a nap 24 órájában elérhetőség, másodpercnyi pontossággal érkező hírek a világ minden tájáról – egy idő után elege lehet az internetes felhasználóknak ebből. Aktuális trend ezért az úgynevezett offline életmód tudatos választása. Ez is egy fontos trend lesz vagy csak pár avantgárd próbálkozó tapasztalatgyűjtése? Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Fontos dolognak tartjuk a közösségi oldalakat és a híroldalakat. Vannak, akiben már teljes függőség alakult ki: egyes felmérések szerint a fiatalok többsége már nem bír napokat, sőt órákat sem meglenni Internet nélkül. Állandóan online kell lenniük, mert nem akarnak semmiről sem lemaradni. De meddig lehet ezt bírni? Mikor lesz az embernek elege az infókból?
Egy nemrégiben készült német felmérés szerint minden harmadik munkavállalónak a nap huszonnégy órájában már elérhetőnek kell lennie. Ehhez vagy az állandó telefonos kapcsolat, vagy az Internet szükséges. Csak 12 százalék az, aki szabadidejében megengedheti magának, hogy ne legyen elérhető, és 14 százalék az, aki csak kivételes esetekben engedheti meg magának, hogy ne legyen elérhető. A német Telekomnál a személyzeti vezető, Thomas Sattelberger, épp ezért nemrégiben engedélyezte a munkatársaknak azt, hogy a szabadságuk alatt kikapcsolhassák készülékeiket. Nagy örömmel töltötte ez el a munkatársakat.
Németországban egy Nils Holger Moormann nevű férfi a Chiemgauban működő „Berge” nevű vendégházában létrehozott egy Internet nélküli csend övezetet. Náluk nincsen Internet, telefon és televízió, ám mindenhol könyvektől roskadoznak a polcok.
Prince az énekes tudatosan nem akarja a netre felrakni legújabb albumát és levette hivatalos weboldalát is. Az album egy brit napilap mellékleteként és egy német zenei újságban jelent meg.
Az információ áradatában fontos trendnek mutatkozik a netről való kiszállás. A Bitkom felmérése szerint minden harmadik Internet felhasználó arról panaszkodik, hogy megterhelően hat rá az információk áramlása. És még egyszer 30 százalék azt vallja, hogy néha ez valóban így van.
A Bitkom-elnöke August-Wilhelm Scheer elmondta, hogy az a benyomása, hogy az emberek a hírek és a médiabeli sokszínűség miatt nyomás alatt állnak. Különösen az idősebb generáció tagjait frusztrálja az, hogy nem tudnak haladni a korral, és nem bírják már követni az eseményeket sem. A társadalomnak tehát meg kellene tanulnia, az embereknek meg kellene tanítani, hogy hogyan bánjanak az információkkal.
A trendeket kutató Janine Seitz szerint a tudatos offline választása egyelőre csak kísérleti fázisban jár: Hogyan lehetek meg a Facebook nélkül? Elérem-e a barátaimat úgy is, hogy nem emailezek velük és nem telefonálgatunk egymásnak, hanem személyesen veszem fel velük a kapcsolatot? Seitz úgy hiszi, hogy időről időre az offline választása hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember újfajta stratégiákat találjon ki a digitális környezettel kapcsolatban. Javaslatai megfontolandóak egyházi közösségeinkben is, hiszen Isten igéjének továbbadása másfajta kommunikációra is kell, hogy sarkaljon bennünket.
A fiatalabb generáció tagjai kíváncsiak. Mindent kipróbálnak: a fiam is netezik, a tévét, videót programozza, pedig még csak hét éves. Ha jövőre megtanul olvasni, biztosan akar majd chatelni, smsezni is. Nagyon kell azonban vigyázni arra, nehogy az egész kontrollálatlan legyen. A különböző médiumok párhuzamos használata természetesen a világ ezen oldalának elsajátítását is jelenti, de a függőség komoly probléma lehet.
Janine társszerzőjével, Andreas Haderleinnel a Digitális változások kulcstrendjei című könyvében arra a következtetésre jut, hogy meglehetősen csekély azoknak a száma, akik tudatosan eltűnnének a netről és valószínűleg a jövőben sem fog ez változni, azaz növekedni. Ezt nekünk, egyháziaknak is tudomásul kell vennünk. Mindenképpen fontos a jelenlétünk az Interneten, és nem kell, hogy átessünk a ló másik oldalára és remeteségbe vonuljunk.
Vannak ugyanis más módok, hogyan lehet kezelni az infók áramlását. Például úgy, hogy ismerős dolgokat keresünk fel, vagy olyan oldalakat, amelyek speciálisan bennünket érdekelnek. A felmérések szerint is így van ez: ha például az egyház iránt érdeklődnek, akkor tudatosan fognak egyházi internetes oldalakat is felkeresni. Ha azonban nem, akkor azt valószínűleg felesleges információként fogják kezelni. A szelektálás mindig az egyén kezében van. Az információk tudatos szelektálása úgy zajlik, hogy jelentőségüket és relevanciájukat illetően határozzák meg azt, mi kerül a kukába és mit hagynak meg az archívumban is.
De vannak persze olyan internetes szolgáltatások, amelyek már maguk szelektálnak a hírek között, vagy olyan közösségi oldalak, ahol az ismerősök számát azért határozzák meg csak ötvenben, mert a pszichológusok szerint az embernek max. ennyi szociális kontaktusa lehet – ezek közül öt szoros barát, 20 ember rendszeres kapcsolat, a többi meg a szélesebb ismerősi gárda.
Ha belegondolunk abba, hogy például a telefont annakidején mire fejlesztették, és ha megnézünk ma egy okostelefont, akkor elmondhatjuk, hogy szinte követhetetlen az a fejlődés, ahová vezetett a fejlesztők működése. Így lehet ez később az Internettel is. Ami fontos, érdekes és hasznos belőle, az meg fog maradni és továbbfejlődik. Ami haszontalan, az a kukába kerül. És mindig az embereken múlik az is, mit tartanak fontosnak belőle és mikor fognak csendre vágyni – esetleg.
