Interjú közbeni gyónás
Interjúkészítés során immáron többedszerre tapasztalom azt, hogy az emberek az interjú hivatalos része után, amikor már a magnót kikapcsolom, egyfajta lelki szemetesládának használnak és csak dől belőlük a szó.
Amikor még világi lapoknál voltam, akkor is voltak érdekes eseteim, hiszen amikor megtudták, hogy teológiát végeztem, különösen feljogosítva érezték magukat a híreségek, hogy elmondják életük rejtett titkait. És nem volt ez másképp a külföldi sztárokkal sem, mindig voltak érdekes történetek, megnyílások.
Hogy miért csinálják ezt különösen a sztárok, nem tudom, hiszen egy újságírónak ilyeneket elmondva, akár már másnap valamelyik lap címlapján lehet a sztori.
De mindenképpen érdekes ez: alap tulajdonságunk, hogy a következmények végiggondolása nélkül, egy vadidegen embernek sokkal hamarabb elmondjuk a titkainkat, magánéletünk dolgait, mint azoknak, akikre az tényleg tartozna.
Pedig hogy is van a mondás? Hallgatni arany...!
