Gyermek a fa alatt
Szonja lányom három éve, nem sokkal karácsony előtt született. Azon az éven férjemmel nem nagyon volt idő – érthető okokból – ajándékokat venni egymásnak. Célunk az volt, hogy a család többi tagjának, így kisfiúnknak vegyünk inkább játékokat, mi háttérbe szorultunk.
December 24-én, szenteste, nagy gonddal díszítettük a fát, hogy minden rendben legyen, miután délutáni alvásából felkel a Dani ott legyen a szép fa, csendüljön fel a karácsonyi zene, legyenek alatta nagy csomagokban az ajándékok, játékok.
Tettünk-vettünk, közben Szonja velünk volt, ő épp akkor nem aludt. Egy hordozóba tettük, úgy nézte csillogó szemekkel, szülei hogyan szorgoskodnak.
Amikor minden kész volt, kimentem a szobából, aztán már csak Danival együtt jöttünk be. Kisfiam ámuldozott, bontogatni kezdte egyből a cosmagokat. Közben engem is ért egy nagyon kedves, mondhatni „poénos” meglepetés:
Férjem a karácsonyfa alá betette a hordozóban a lányunkat. Az volt a MI karácsonyi ajándékuk: gyermek(ünk) a fa alatt.
