A kisemberek tönkre mennek, közben felfoghatatlanok a számok a Titkok Könyvében

Bizton állíthatom: kis hazánkban valószínűleg nincsen ember (természetesen az érintetteken kívül), aki a közzétett listán akár csak egyetlen tételről is úgy érezné, hogy van olyan munka, amiért ilyen fizetést lehetne fizetni közpénzből. Az ITT és ITT felsorolt vállalatok nagy részéről nem is tudjuk, mit csinálnak, vagy ha igen, akkor elégedetlenek vagyunk működésükkel. Ugyanakkor látjuk, hogy itt osztják szét az irreális fizetéseket. Mi lesz most? Változik valami? Természetesen eszement a háborgás, de közben a fizetések maradnak, és a válság is marad.

A kisemberek asztalára pedig már lassan kenyérre sem futja. Az emberek ugyanis egyre-másra kerülnek a lét minimális szintjére és tehetetlenül nézzük tönkremenetelüket. Csak az utóbbi hetek, szerkesztőségünkhöz írt emailjeiből szemezgetnék:

Munkája nincsen, és már albérlete sem:

„Születésemtől fogva intézetben nevelkedtem, később nevelőszülöknél éltem. A nevelőszüleim nagyon szegényen éltek és nem tudtak segíteni az életkezdésemben. 23 évesen férjhez mentem, de  sajnos el kellett válnom. Egyedül  neveltem fel a gyerekemet, senki soha nem segített semmiben. A városban, ahol lakunk, nagy a munkanélküliség a legtöbb helyről pár hónap után elküldenek. Most munkanélküli vagyok, alkalmi munkákat vállalok és albéletről albérletre megyünk. Pár hónap és már azt sem fogjuk tudni fizetni. Csak egy kis lakást szeretnék, de nem tudom megvalósítani az álmomat. Kérem, ehhez az Önök segítségét. Ördögi körben élünk: mivel alkalmi munkáim vannak, így hitelt nem vehetünk fel ehhez.”

Hitelt nem tudja fizetni:

„Egy elkeseredett anya fordul Önökhöz, hogy segítséget kapjon. Sajnos családi okok miatt teljesen eladósodtam. Hitelt vettem fel, és ez csak halmozódik. Én nem kérem, hogy a tartozásaimat fizesse ki valaki helyettem, hanem azt, hogy kölcsönbe kaphassak, illetve megelőlegezni, amit én apránként visszafizetnék.”

Idősgondozás – hol?:

„Édesapámmal élünk együtt, aki nyugdíjas és magatehetetlen beteg. Miatta csak olyan munkát tudok elvállani, amit a gondozása mellett végezhetek. Tudnának esetleg olyan idősotthont mondani, ahol megoldható lenne az elhelyezése anélkül, hogy milliókat kellene fizetni a belépésért?”

Nem tudja fizetni az áramot:

„Tudom, hogy sok ilyen segélykérő levelet, illetve emailt kapnak, de mégis próbálkozom, hátha tudnak segíteni. Ha esetleg nem tudnak, vagy nem áll módjukban anyagilag segíteni, hálás volnék, ha olyan szervezetet, illetve címet  adnának, ahol ilyen módon támogatáshoz jutnék. Van egy mozgássérült fiam, akit egyedül nevelek a rokkantnyugdíjas édesapámmal. Az államtól kapott pénz annyira kevés, hogy már nem fogjuk tudni idéntől fizetni az áramot és a gázt a lakásban, így valószínű kikapcsolják majd...”

És még idézhetnénk a további kétségbeesett sorokat. Természetesen, ahol tudunk, segítünk, tanácsot adunk. De anyagi segítséget továbbra sem áll módunkban adni. Hajléktalanokkal foglalkozó szervezetekhez, anyaotthonba, szociális otthonba, segélyszervezetekhez próbáljuk küldeni, akit tudunk. Ha hallunk valamilyen pályázatról, lehetőségről, mint például a Segélyszervezet által meghirdetett áramtámogatási program, akkor oda küldjük őket. Egyébként a hasonló programok szükségességét jelzi az is, hogy a segítségnyújtás lehetőségeiről szóló cikkeinket rengetegen olvasták el.

Közben pedig hallgatjuk a hatalmaskodókról szóló híreket, bosszankodunk és a Kihez fordulhatok rovat lelkigondozóinak áldozatos segítségnyújtásával próbálunk lelket önteni azokba, akik hozzánk fordulnak, mert a milliárdosok klubja mellett aztán végképp elveszettnek érzik magukat a mai világban.