Szívvel-lélekkel – Napvető – országos evangélikus gyerektábor volt Piliscsabán – Sok képes beszámoló

Az érzelmek kavalkádja dúlt 2009. augusztus 2-8. között Piliscsabán a Kelényi Zsolt táborvezető által irányított 13. Napvető – országos evangélikus gyerektáborban. Az idei gyerektábor hetének címe Szívvel - lélekkel: napról napra elhívatott teológushallgatók és együtt érző vezetők (leendő tanítónők, óvónő, hitoktató, pszichológus, közgazdász és számos más szakma képviselője) igyekeztünk segíteni régi és új gyerekeinknek a néha súlyos érzelmekkel való megküzdésben, és bizony mélyen át is éltük azokat.

Félelem. Bizony, a félelem tölti be a mi, vezetők szívét is, amikor a tábor első napján végignézünk a Béthel ebédlőjében felsorakozó hetven gyerek várakozó arcán. Vajon mit adhatunk majd nekik, képesek vagyunk rá, hogy vigyázzunk rájuk és testileg-lelkileg megtartsuk őket? Némelyik gyermek arcán is a félelem tükröződött, és mindannyian átéreztük, mennyire Isten nagy kezében vagyunk. Az áhítatban aztán a tanítványokkal együtt élhettük át azt a félelmet, amit ők érezhettek, miközben háborgott a tenger, és velük ébredhettünk rá: nem vagyunk egyedül, Jézus mindig éberen áll mellettünk, megtartja életünket, ahogyan a táborban is tette: megóvott, boldogan, egészségesen, szívünkben Vele tértünk haza.

Harag. Egyik csemeténk dühösen, toporzékolva áll a másik előtt, szinte sír haragjában: az akaratlanul is kárt tett a játékában. Mi, vezetők, őszinte együttérzéssel próbáljuk békíteni a hamar felcsattanó gyerekszívet, miközben mi is jól tudjuk, a munkában megfáradva mi is milyen könnyen mordulunk rá a másikra. Később, az áhítatban együtt haragudhattunk a gazdára, aki ugyanannyi bért adott a korán érkezett dolgozóknak, mint a később munkába állóknak… de aztán, Isten segítségével a kisfiú egy óra múltán együtt játszik a másikkal, és mi, vezetők is bocsánatot kértünk türelmetlenségünkért a többiektől, mert megértettük, Isten szeretetében oldódik fel parányi, kicsinyes haragunk.

Meglepetés. Váratlanul tett boldoggá minden vezetőt és minden gyereket az éneklésen neki küldött felcsendülő dal, a Kézműves palotában egymásnak készített meglepetés, a táborba váratlanul megérkező régi és új vendégek, volt vezetőtársak, táborlakók, az előre elkészített, de gondosan titkolt programok. Kellemes meglepetést okozott minden ránk virradó reggel ragyogó napsütése, Isten jótéteményei.  Az áhítatban pedig átélhettük azt a meglepetést, amit egy szamaritánus okozott egy kirabolt, megvert zsidó embernek, Isten kegyelméről téve tanúbizonyságot. Meglepetés: mi, vezetők, bízunk benne, Jézus segítségével egy meglepetésekben gazdag, váratlanul boldogító élmény átadásában segíthettünk.

Szomorúság.  Bizony, szomorúság is meglátogatta a táborunkat, hiszen a gyerekek egy egész hétre elszakadtak attól, akit szeretnek: szüleiktől.  Krokodilkönnyek potyognak a kisfiú szeméből, ahogyan estefelé az anyukájával való telefonbeszélgetés után feltámad benne a honvágy.  Egy kis szobában először én próbálom vigasztalni, később újabb és újabb vezetők érkeznek véletlenül valamiért, vagy szándékosan sietnek a segítségemre.  Mert a kisfiú csak nem vidul fel könnyen, és így rövid idő elteltével már öt vezető énekel, táncol, mókázik a szomorú kisfiúval.  A gyerekek is segítenek egymásnak a bánat óráiban: nagyobb gyermek veszi ölébe a kicsit, mesél neki viccet, hogy elűzze a sötét felhőket. Az áhítatban aztán a tanítványokkal együtt az emmausi úton a szomorúságunktól nem láthattuk meg a velünk vándorló Urunkat, aki pedig ekkor is ott ment mellettünk…

...de amint kinyílt a szemünk, örülhettünk a tékozló fiú apjával együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk és ezt a sok érzést Tőle kaptuk, s az Ő kezéből tudunk mindent elfogadni. Ez a felhőtlen öröm. Örömben szinte elképzelhetetlenül gazdag volt a Napvetők tábora. Boldog gyermekarcok során csillan meg a napfény a Vízi olimpián, amikor egymást locsolva nevetnek a gyerekek a versenyfeladatokon, boldogság tölti be a templom falait, ahogy csendülnek az Új ének dallamai, melyhez a Napvető zenekar gyermekkezei szolgáltatják sokszor a zenét, vidám, önfeledt nevetés hallatszik a Ki mit tud? előadásain, a népzenei táncházban, az utolsó esti táncos banketten. A gyermekmosolyok öröme máig betölti a szívünket, hiszen erre vállalkoztunk, minden felharsanó kacagás megerősítés számunkra.  Így történhetett, hogy táborban – én legalábbis a szívem mélyén így éreztem – Jézus fénye idén újra beragyogta az életünket.

Érzelemből persze maradt elég a tábor elmúltával is: az elválás könnyei csillannak meg a búcsúzkodó gyerekek, vezetők arcán, és most, napokkal később is mélyen hiányzik a gyerekek őszinte szeretete, a vezetők barátsága, a Jóisten olyan egyértelmű jelenléte, ahogyan közöttünk megjelenni éreztem.

ÉLMÉNYEK –

Táborozók, szülők, lelkészek beszámolói:

Lajtos Sári, 11 éves táborozó Nagybörzsönyből:

A közös éneklés és áhítatok nagyon jók! Lehetőségünk volt a messze élő gyerekekkel is megismerkedni. Mivel évek óta részt veszek a táborban ezért régi barátok is visszavárnak. Az is tetszett, hogy a szobákban érvényesült a „rend a lelke mindennek” elv. A pénteken megrendezett „Ki mit tud?” volt a hét csúcspontja. 

Privizer Erik, 13 éves táborozó Nagybörzsönyből:

Sok minden tetszett! Csak röviden felsorolom a legjobbakat: 1.„Portya”, amikor bejártuk a bibliai kérdések útját, 2. „Témazáró”, amikor játékos vetélkedőn kikapcsolódhattunk, 3.„Kézműves Palota” Teóval. 

Galgóczi Olivér, 14 éves táborozó Budapestről:

Jóleső izgalommal tudok erre a programra készülni évről évre, jó viszont látni a régi barátokat. Biztos vagyok benne hogy mindig jól sikerül, mindig szívesen csatlakozom a csoportos éneklésekhez és zenélésekhez. Számomra egy biztos pont ez a Napvető tábor minden nyáron.

Roszík Csenge, 13 éves táborozó Gödöllőről:

2007-ben első táboromba barátnőim beszámolója alapján nagy várakozással indultam el. De (később) rájöttem, hogy a Napvető ezerszer jobb minden elképzelésemnél, és minden más tábornál! A kedves táborvezetők, a régi és új barátok, közös éneklések és áhítatok, színes programok és beszélgetések felejthetetlenné teszik mindenkinek ezt a csodálatos pár napot, így én csak ajánlani tudom mindenkinek! 

Grosz Zsuzsi, 11 éves táborozó Sopronból:

Nagyon tetszett a tábor, mert sok dolgot tanultam Istenről, és a szeretetről. A foglalkozások tarkák voltak, mint az ott készített nemezlabdáim. Rengeteg új barátom lett. Egyetlen rossz dolog történt csak, hogy gyorsan véget ért, és el kellett búcsúznunk. Jövőre is szeretnék ott lenni a többiekkel. 

Grosz Tamás, édesapa és Grosz Tamásné (Ildi), édesanya

Lányunk élete első táborozás volt, igaz barátnőivel együtt ment, hogy egymás támaszai legyenek. Már érkezéskor láttuk, hogy szép környezetbe, és jó társak közé fog kerülni. Hazaérve sokáig mesélt élményeiről, az együtt éneklésekről, a közös áhítatokról, ismerkedésekről, és játékokról. Hallgatva minket is átjárt az a boldogság érzése, hogy milyen nagy öröm, egy nagy „hitbéli” családhoz tartozni. 

Lajtos János, evangélikus lelkész, édesapa:

Miért éppen Piliscsaba? Tagadhatatlan, hogy 7 évvel ezelőtt, amikor először vittem hittanosokat Piliscsabára, a saját gyermekkori ifjúsági tábori élményeim és a Nagybörzsönytől való viszonylag kis földrajzi távolság is meghatározó volt. Mi a gyümölcse a tábornak? A gyerekek megtapasztalhatták a más gyülekezetekben – talán éppen az ország másik határán – élő hittanosok hitét, szeretetét, gondolkodását. Az ősztől induló órákon felhasználhatjuk a megtanult énekeket és a lelki élmények sorolásával kezdődik az új tanév. Biblia ismeretük, Biblia szeretetük elmélyül és a „hétköznapokban használhatóbbá”, természetessé, az élethez tartozóvá válik. 

Galgóczi György, édesapa és Galgóczi Andrea édesanya:

Azért küldöm gyermekem minden évben a Napvető táborba, mert biztosan tudom, hogy lelkileg hasonlóan gazdag fiatalok közt töltheti tartalmasan el azt az egy hetet. A fiatal teológushallgatók áhítatai mély benyomásokkal erősítik gyermekünk hitbéli fejlődését. 

Roszík Gábor, evangélikus lelkész, édesapa és Roszík Ágnes édesanya:

Azért küldtük el Csengét évről-évre a táborba, mert olyan érzelmi, lelki és szellemi ajándékokkal tért haza, amely – meggyőződésünk szerint – komoly mérföldkövet jelent lelki és mentális fejlődésében. A közösségi élmény (zene, tánc, vetélkedő) mellett a hiteles vezetők példája ebben a korban rendkívül fontos. Egy kortárscsoportban megélt közösségi hitélmény, "ráébrdés" minden prédikációnál fontosabb lehet. 

Lénárt Viktor, evangélikus lelkész, a táborszervezők szakmai és lelki trénere:

Ha igaz az, hogy Jézus a legfontosabb, akkor szükséges, hogy a neki szentelt munkát vegyük a legkomolyabban a munkák közül. A Napvető – országos evangélikus gyerektábort az alapossága, a jól szervezettsége és a vezetők szerepvállalása, odaadása szempontjából így tartom jövőbemutató és példamutató kezdeményezésnek. 

Mády Erzsébet, korábbi országos gyermekreferens és táborszervező:

Gyermekreferensségem ideje alatt – és azután is – háromszor vettem részt az országos gyerektábor szervezésében, amely az idei évtől a Napvető nevet viseli. Idén nyáron is lelátogattam a tábor utolsó napjaira. Hogy miért? Mert a szervezők közösségét egy nagyon jó hangulatú és szeretetteljes csapatnak tartom, olyan társaságnak, ahol egészen önmagam lehetek, és mindannyian elfogadottak vagyunk, lehetünk. A sokféleségünkkel együtt. A táborról pedig azt gondolom, hogy az életöröm és az elcsendesedés egyaránt helyet kap benne, úgyhogy valódi hídépítő tábor ez: a gyerekek természetes világába oltja be a keresztény tartalmat. Hidat teremt, nem pedig falakat, ezért ezt a tábor nagy-nagy erényének tartom.