Kossuth-diák: Roma aeterna est – Róma az örök város
És végre eljött november 17-e, Róma már csak ránk várt. Napokig pakoltam ki és be, készülve az örök napfény országába és kicsit jó is volt magunk mögött hagyni az esős és zord Nyíregyházát és köszönni újra a Napnak és a melegnek. Szöveg: Balázs Beáta
A nemrég még ellenfél csapatok most barátként üdvözölték egymást. Késő éjszaka szállt le a repülő Rómában, s kezdődött az egy hétig tartó kaland. A hetet a Colosseumban kezdtük, majd a Forum Romanumot látogattuk meg. Délutánt Lateránban, a pápák egykori rezidenciáján töltöttük, többek között a lateráni Szent János bazilikában is jártunk.
Minden nap késő este értünk a szállásra, mely egy apácák által fenntartott kis panzió volt. A második nap a Vatikáné volt. Órákat töltöttünk a Vatikáni Múzeumban, ami a világ egyik legnagyobb múzeuma.
Olyan híres alkotásokat láthattunk testközelből, mint a Laokoón szoborcsoport, vagy Raffaello Athéni iskolája, Michelangelo Ádám teremtése a Sixtusi kápolnában. Majd a Szent Péter bazilika, és a kincstár következett. A hét többi részén Róma minden szegletét bejártuk, s nekem magamnak legjobban Róma barokk kútjai tetszettek, különösen a Trevi kút, ami Róma egyik jelképe is.
Ha viszont valaki megkérdezné mi is az, ami még igazán tetszett Rómában, az a buszozás. Minden reggel korán indultunk be a városba, így egy viszonylag hosszú utat busszal kellett megtennünk. A busz pedig nem áll meg a buszmegállóban, csak ha integetünk neki. Így a hét minden napján 12 olyan lelkes magyar diák integetett az olasz buszoknak, hogy öröm volt nézni. Főleg, hogy a nemek szerinti megoszlás szerint 12-ből 10 lány volt a csoportban, így különösen a férfi sofőröknek okozott ez nagy örömet.
Másrészről a fák tetszettek Rómában, ahol a mediterrán éghajlatnak köszönhetően rengeteg citrusféle van és legnagyobb boldogságomra most a citrom és narancsszezonban látogattunk el az örök városba.
Naponta közel 12 órát sétáltunk, és bámészkodtunk, látogattunk és csodáltunk. Így napi 12 órában gyönyörködtetett és nyűgözött le minket Róma.
Csoport- és idegenvezetőnk dr. Veréb József, a Művészeti Szakközépiskola igazgatója és történelemtanára volt, aki maga is nagy Róma-szerelmes, minket is azzá tett, s így még szomorúbb volt az elválás az örök várostól. Róma nemcsak örök város, de örök emlék is marad. Nekem mindenképp.
